álámácsik. [vasárnap.]

Holnaptól 5 {remélem} nagyszerű napot tölthetek el az osztályommal valahol egy istenhátamögötti helyen, valószínűleg szakadó esőben. Bízzunk benne, hogy mégsem.
Szóval pénteken délután érek haza, addig meg fotózok {szokásos táboros unatkozós képek}, meg talán írok/olvasok stb, és élvezem, hogy együtt lehetek a sok bolond emberkével, akik életem részei, satöbbi. Ez így eléggé csöpögős... fujj.
Éljenek az osztálykirándulások!! (:

a bukott angyalok etetése tilos. [szombat.]

Tök vasárnapi hangulatom van. Pedig szombat van. És tegnap péntek volt. A belvárosi fesztivál első napja, és a stylewalker night. ÉS(!) az utolsó tanítási nap a Kisp. Waldorf tizedik osztályának.

18:45-kor kezdett az Erik Sumo Band a szabadság téren, nagyon jók voltak, 3D szemüvegben a banda, Tövisházi Ambrus istenkirály; "köszönjük szépen", Erik Sumo ft. Kiss Erzsi.
Utána leszaladtam gombába wc-re, hivatalosan 100 ft., de csomóan nem is fizettek, én meg ingyen pisiblokkot kaptam 2 sráctól, akik hármat kaptak, pedig csak ketten voltak. Hát jó. Köszi srácok.
Aztán 20:30-kor kezdődött a Kispál, Lillával találkoztam előtte, meg valami sráccal, nem vágom. Vagy vágom, de nem mondom el?! Ki tudja. Hát Zsuzsika, és most már te is, bocika. {haha, hiányzik a nickelodeon... ): } Kispál nagyon jó volt, még sosem voltam koncerten, annyira nem is ismerem. Illetve meglepődtem, mert a számok 80%-át mégis, még a szövegét is tudtam... na mindegy, a lényeg, hogy jó volt, élveztem, az utolsó számnál {ha az életben} volt a legnagyobb a buli, az egész közönség ugrált, mi meg hármasban agymást átkarolva tomboltunk, zsííír. Rég voltam koncerten. Asszem...
Mikor végre sikerült megtalálni zapáékat {mert ők kispál helyett kerekesen voltak} - ami nem volt könnyű, mert vakpalik nem láttak, pedig 3 méter magasa ültem a MEGBESZÉLT helyen srác nyakában - indultunk, hogy nyakunkba vegyük {haha, micsoda szófodulatokat tudok, ilyen szóviccet, höhh!} az éjszakai várost, és nézelődjünk, hiszen stylewalker night van, "miénk az éjszaka, miénk az éj szava" {az odő urai - tréning}, látomás {1 retruha}, catwalk {semmi}, lollipop {1 zöld fesztiválozgatyó}. Nem tudom, hogy szabad-e ilyet írni, nem fognak-e beperelni érte {nyilván nem, mert kutyase olvassa a blogom}, de szegény eladósrác eléggé ittas állapotban volt, szexi a mosolyom, az apámat meg úgy hívják, mint őt, az apján kívül az első, és azta!, odáig meg vissza volt a családomtól, szóval nem tudom mennyibe került igazából a gatya, de mi olcsóbban megvettük, mint amennyibe a promodban egy rövid(!)gatya kerül. Nekem ez jónak tűnik. Nektek?

Hot patootie, bless my soul. [szerda, kicsit később.]

ezt a videót ma találtam youtube-on, és úgy gondolom érdemes megosztani, mert a rocky horror picture show egy nagyon jó film, és már nem azért, de aki az EGÉSZET megcsinálta sims-szel, annak rendesen lehet ideje... és türelme. (:

make up your mind. [szerda.]

Két nap egymás után elázni Ancsival már kicsit sok! Mármint nem Ancsiból. Az esőből...
Tegnap "előnézelődtünk" a stylewalker nightra, meg az aboriginalban vettem egy rövid gatyát, zöld színűt. Ja, meg ÉN MEGMONDTAM, hogy el fogom vágni az ujjam, és gyerek kezébe kés nem való, dehát istenem... nekem soha senki nem hisz. Ezért van most bumszli kötés a kezemen...
Ma kompetencia felmérés volt, országos izé, 4, 6, 8 és tizedik osztályosok bent gubbasztanak 4*45 percet, és minden kérdésre valami faszságot válaszolnak. Mert azt hiszik, az úgy menő, meg mert a helyes választ nem tudják. Én a hallottak alapján az országos diáksereg teljesítményét úgy értékelném: impotencia...
"Tudom szánalmas vagyok, meg hogy a testem-lelkem nyomor,
Remegő térd, beszűkült gyomor, ezt adta a középiskolai pokol
Komor, konok, mocsok világ, ahol rengeteg a rohadt szemét,
Most meg az árnyékomtól is remegek, még megfizettek ezért!
Féltem az összes naptól, attól mi történik holnap,
Hogy a szünetekben vajon majd melyik szekrénybe pakolnak?
Hátul voltam a sorban, mindig én feküdtem porban,
Mindig egyedül ültem a padban, mondd ezzel kinek ártottam???
Itthon bezárkóztam a szobámba, sírtam egész este,
Könnyektől fájt a fejem, megoldást álmaimban kerestem.
Keseregve, százszor megalázva, beletiporva a sárba,
Most meg mindenki csak néz, nem érti miért vagyok mindig árva!
Engem nem lehet szeretni! Egy bolond kisgyerek vagyok,
Egy kurva mártír, talán még máglyát is kapok,
De most már a láng sem fog, mert bennem él a tűz,
S míg a bosszúvágy ég bennem addig van mi hajt mi űz!"

Most itt ülök köntösben, vizes hajjal, várom, hogy menjek angolra. Mármint... várom hogy elteljen az idő. Nem úgy várom, hogy izgatottan, hogy jaj, mehessek már. Nem, egyáltalán nem... de a házim kész van.
A németem, amit egész hétvégén csináltam, el lett fogadva, úgyhogy zsír, minden olvasónapló leadva, még egy verset kell felmondanom, Töredék a halálról, Anakreón, holnap matek, pénteken fizika doga, és JÓNAPOT, jövőhéten földmérés, utána ipari hét: nyomda, cukrászda, pékség, szennyvíztisztító... meg még valéami, amit kicsiviki elfelejtett.
Csak az a rossz, hogy nem voltam Ottótánc sem multhéten (betegség), se holnap nem megyek (zsu bemutató), se jövőhéten (osztkir.)... na mindegy, ez van.

We have been to many churches, but we never believed. [hétfő.]

Tegnap este megnéztem a Leó kéglijét a Puskinban. Huh. Amit érzek a filmmel kapcsolatban, az nem publikus. Vagyis a film ISZONYATOSAN NAGYON JÓ, de ami mind az eszembe jutott, na az...
(': ♥

make me smile again. [péntek.]

Még régebben emlegettem egy novellát, ma végre befejeztem, az eddigi leghosszabb, íme: LINK a letöltéshez. Nagyon kérek mindenkit, aki elolvassa, hogy kommentelje. Kíváncsi vagyok MINDENKI véleményére!!!

So can you hear this, the fake sound of progress?? [csütörtök.]

Eléggé régi videó (a feltötlés dátumából ítélve: 2006.11.17), de az egyik legjobb, bár jaaaaj, de fura mindenki, főleg Ian azzal a jókisfiús fejjel... (:

Ma eszembe jutott valami, amit már nagyon régen eldöntöttem, de gondoltam ma publikálom: ha egyszer (remélem majd jó sokára) meghalok, a temetésemen SENKI NEM VISELHET FEKETÉT, legalább 3 féle VIDÁM színnek kell mindenkin lennie, életem vidám pillanatait kell elmesélni, a kedvenc vicceimet, és el kell érni a jó hangulatot. Szeretném, hogy majd ilyen legyen. (: És szóljanak vidám zenék. Meg szomorúak is. Pl. a you are not alone-t, MJ-től. (L) Mert You are not alone, I am here with you... (: és azt is, hogy 4 a.m. forever... ♥ Lostprophets. (:

Ésésés már kezdtem félni, hogy elmúlik az Mj mániám. De rájöttem, hogy nem. Remélem sosem fog. (: És gyártottam egy ilyet, mert aaaaaaaaaaaaaannyira jó, főleg az esernyő:
Ilyeneket nekem, sokat-sokat, mert I love Michael Jackson. (: Már olyan közel van június 25... fura, de lassan 1 éve, hogy meghalt... sebaj, mint tudjuk, a rajongói szívében örökké élni fog. (: ♥♥♥

ez nem a könnyű nyári zápo, itt a csontodig égsz. [kedd.]

Na, ennyit a fél napos betegségnek... igaz, ez csak megfázás, nem ágyban fekvős-meghalós betegség... de arra épp elég, hogy ne menjünk úszni Ancsikával. Mondjuk nem tudom, lehet kéne... biztos... de lusta disznók vagyunk. Ez van. De legalább foghatjuk a betegségemre, és még nem is mondunk hamisat, mert tényleg egész nap az orromat fújtam, tüsszögtem és reggel nem volt hangom, épp elég lesz nekem a tánci, főleg hogy ilyen időben gyalog kel megtenni azt a hatalmas utat...
Persze a betegségem is Rebeka miatt van, ki más miatt lenne? De elnézem neki, mert ilyen rendes vagyok.
Ferinek sok-sok köszönet a pin ponért, amit másfél éve keresek jutubon, és sosem találtam. |: béna vagyok, tény... :D



És akkor most térjünk rá arra, hogy MIÉRT VAN ILYEN IDŐ MÁJUSBAN? Úgy kéne lennie, hogy száz ágra süt a nap, minden fényárban úszik, meleg van, és az emberek egyszál ujjatlanban, meg szoknyácskában flangálnak, nem?!

Csütörtökön publikálva...

I'll apologise for tonight, tomorrow morning. [vasárnap.]

Utálok betegnek lenni. Hál' ez csak fél napig tartott. Remélem nem is jön elő újra...

Ich bin Schnappi Das Kleine Krokodil. [péntek.]

A mai szülinaposoknak boldog születésnapot kívánok, legfőképpen Balinak és Ferinek.

Ma rájöttem, mit fogok mondani legközelebb, ha valaki megkérdezi, hogy 'sprichts du deutsch?', elkezdem énekelni: Snísnásnáppí, snápisnápisnápp.


Biztosan nagyon fog nekem örülni... Majd hülyének néz, és ott hagy. Sebaj, egy próbát megér, mert ih bín snápí, dász klájne krokogyíííl. (((: ♥

"Close the doors but never look inside,
Time will tell if all your love has died.
Empty pockets tell the stories..."
Nem tudom kinek mit mondd ez a 3 Lostprophets sor, le is fordítom, aztán elmondom, hogy nekem mit...
"Zárd be az ajtót, soha ne nézz be,
Az idő megmondja, szereteted meghalt-e.
Üres zsebek mesélik a történeteket..."
Sokszor hallgattam ezt a számot, mindig is ez a 3 volt a kedvenc sorom. És ma reggel mikor sétáltam a suliba, és akkor így eszembe jutott, hogy el kéne gondolkodni ezen az egész számon. És mikor mentem táncra megint meghallgattam, hogy milyen érzések, gondolatok támadnak bennem ezzel kapcsolatban... most leírok mindent ami a magányról eszembe jut. Mert nekem ez a szám egyértelműen a magányt jelenti:


LostProphets- Broken Hearts, Torn Up Letters And The Story Of A Lonely Girl:
Egyértelmű, hogy kicsit a magányról szól. A magunk által létrehozott magányról. Sokat emlegeti a szám a féltékenységet: a zöld szemű szörny. Ja, könnyen taszíthat minket a magányba... de nem csak az. Igazából mindenféle magányunkért mi vagyunk a felelősek. Ha miattunk hagynak el - valamit rosszul csináltunk. Ha mi hagyunk el - nem tudjuk elfogadni a másikat, nem szeretjük többé. De gondoljunk csak bele, ez is a mi hibánk... persze benne keressük a hibákat, én is ezt csinálom. De tudjuk, hogy soha senkinek nem jó semmi. Miért is lenne? Épp a múltkor beszéltem Laurával egy Szapphó vers (Aphroditéhez) kapcsán, hogy hogyan is van ez... a vers úgy festi le a szerelmet, mintha akkor, ha az van, minden sokkal könnyebb lenne. "Ez a szerelem ma nagyon van" [berekerdő balladája, magashegyi ug.], na persze. Lehet, de attól még semmi nem változik, ugyanúgy, ha nem jobban: a problémák megmaradnak. Vagy változnak. De attól még lesznek... és Laura, aki egy érett felnőtt nő, de legalábbis érettebb és felnőttebb is, mint én, azt mondta, hogy ő is egyet ért velem ebben.
Persze bennem van a hiba. Végülis logikus, én sem értem, mi volt anno a baj. De baj volt, nem tetszett, és így én is a "magányba taszítottam magamat" [hűha, de költői vagyok], ami vagy jó, vagy rossz. Változó. Na, de a lényeg: mindenféle magányért mi vagyunk a felelősek.
És ha bezárjuk az ajtót, mögötte mindennel, ami elmúlt, és sosem nézünk be - nem rágódunk a múlton, talán megkönnyítjük a dolgunkat. Aztán majd kiderül, hogy van-e még bennünk annyi érzés, mint amennyit egyszer már elvesztettünk. Hát persze, hogy van! Csak embereket kell hozzá találni. Semmi sem lehetetlen, még ha azt is hisszük...
Üres zsebek mesélik a történeteket? Azt hiszem mindenkinek vannak kedves tárgyai, amik emlékeket juttatnak az eszébe. Vagy képek, fotók, bármi. Nekem például az ágyamban lévő plüssállatkert, a susogós mackók, a "csíkos 80as évek szemüveg", meg még elég sok minden. Nos, igen, ezek mind üres zsebek. Mind történeteket mesélnek.
Ha úgy vesszük - mert vehetnénk úgy is -, én is egy magányos lány vagyok, nekem is van egy történetem, és (sajnos) én sem tudok örökké táncolni, mint ahogy azt Ian énekli. DE! Én nem mondom magamra, hogy magányos lány vagyok, és IGENIS! tudnék örökké táncolni. ♥ Csak kell hozzá valaki, aki vezet. Mert különben forgásnál és kifordulásnál nem tudom a maximumot nyújtani: elesek a saját lábamban, vagy felborulok...