Movin' up and down in the middle of the night, screeming out for more and more, it's fire in the dance floor. [szombat.]

Jó régen írtam. Így jár az ember, ha úgy dönt, feláll a számítógéptől, és kimozdul otthonról: nem jut ideje a blogjára. Bizony ám, elfoglalt ember lettem. De ezt már mondtam, mesélek valami újat. (:
A múltkor írtam arról, hogy vajon mi is az a szeretet. Aztán azt, hogy jaj, most nem szeretek valakit, és akkor már mást sem, satöbbi, aki olvasta, tudja mire gondolok.
Hát francokat. Nem tudom miért, de sok mindent, és sok mindenkit nem tudok elfelejteni az utóbbi időben - az utóbbi időből?? Pedig azt hittem, hogy de, de azóta is beszélek róluk... valamiért nem megy ki a fejemből az elmúlt 3-3,5 hónap. Úgy kb. december 20 óta sok minden változott, sokféleképpen, sokszor... mondhatnám úgy is, hogy sok volt az én pici, törékeny lelkemnek. De az igazság az, hogy dehogy is van nekem törékeny lelkem. Csak télen valahogy mégis az lett. Azóta már elmúlt, mert itt a tavasz, és mindenki tudja mi van tavaszKOR, nem is kell hát mondanom. De... mély nyomot hagyott a téli depresszióskodás?? Lélektöredezettség-mentesítés.
Tarantino-party... Tűzraktér... BANÁN? fujj.

• Mrs. Mia Wallace és Shosanna Dreyfus? Úgy valahogy. Majd ha megkapom Lillustól a képeket, megmutatom, milyenek is voltak ők a mi személyeinkben.
• Mi is volt ott nov. 27-én? Teltház. Na ja... az első.
  
• Utálom a banánt. Az ízét, az állagát... az egyetlen jó dolog benne, hogy sárga. Már amikor... a második...

Valahogy kezdem azt hinni, hogy ennek mind-mind így kell lennie, hogy nem tudok elfelejteni a dolgokat, mert nem szabad, mert valami lesz, ami miatt az kell, hogy ezek folyton a fejemben járjanak. Csak mikor, és mi? Nem tudom az összesmind december vége óta történt dolgot összefüggésbe hozni egymással. Na mindegy, egyszer úgyis mindenre fény derül. Továbbra is hiszem, hogy mindennek oka van, hogy megtörténik, mert meg kell történnie, mert így kell lennie. Mert sajt! Na meg persze továbbra is hiszem, hogy már előző életemben sem hittem a reinkarnációban... (:

Ugh, holnap? Majd meglátjuk... én nem várok el semmitől semmit. Most olyan kedvem van, hogy csak egy valamit szeretnék, boldog lenni. Az is vagyok, és annak is maradni. Najó, van egy-két titkos vágyam, de annak semmi köze a holnaphoz. Annak sok mindenhez semmi köze. (:
De ma mindent megtettem, amire szükségem volt, és amit meg tudtam tenni, mert csak én kellettem hozzá. Mármint... na, a lényeg, hogy megnéztem a grease-t, ami már reggel bekattant, hogy kéne. És ahhoz csak én, meg a film, meg a lejátszó kellett, tőlem függött, és kielégített vágy lett belőle, és ez jó. Több ilyen kéne. (: Egyszerű, és kielégíthető. Lájk!