The streets of nowhere. [vasárnap.]

Éljen-éljen a true blood, első két részét megnéztem, holnap jön a harmadik. ♥ (Azért jó vagyok, már nézni is angolul nézem. (: Csak tudnám, hogy akkor mitől lett olyan béna a dolgozatom. Illetve nem lett béna, csak nem a legjobb...)
Hmm, egyébként izgalmas hét elé nézek. Holnap le lesz vágva a hajam délelőtt, valami olyasmit szeretnék, mint a bal alsó lánynak, Amber Tamblyn-nak (/nek?). A délutánt-estét meg majd meglátjuk, hogy milyen lesz. (: Remélem - gondolom -, jó. (:
Kedden, ha minden jól megy, akkor megyek, megtanulom, hogy mit kell majd csinálnom vasárnap, mikor dolgozom - vagy valami olyasmi.
Szerdától péntekig, vagy szombatig - már nem emlékszem, mit beszéltünk meg - Rebekával leszünk Gödön, ha elengedik. Remélem igen. Kint vannak unokaöcsémék is, olyankor aztán igazán vicces. Szeretnek minket... szivatni. Szépen fogalmazva. (:
Vasárnap pedig... fentemlítve. (:
Egyébként tegnap nem volt semmi izgalmas dolog, sétáltunk a Duna-parton Vácon, meg voltunk mamámnál, onnan tudom, hogy ott vannak az unokaöcséim, és még ott is lesznek egy darabig. Vicces volt, játszottam GTA 4-el. Hogy ez miért vicces? Mert én köztudottan nem tudok irányítani sem embert, sem autót, sem pedig semmit ps konzollal. (Ellenben nagyon jól el tudok játszani a billentyűzet 4 nyilával Tarzanosat, vagy hupikék törpikéset. Igaz-e zapa?! A régi szép idők, mikor még 4 éves voltam, vagy 5, és nem is emlékszem semmire, csak a kedvenc viccemre, amit Törpapa mesélt a játékban: "Az egyik törp festi a lakását. Épp a plafonnál tart, mikor besétál egy másik törp, és azt mondja: kapaszkodj a törpecsetbe, elviszem a törplétrát!" -ha, ha!) De azért valahogy elboldogultam, nagyokat nevettünk közben, felidézve mikor nem tudtam kimászni a vízből, és mikor végre sikerült, átugrottam a korlátot, és ismét vissza estem. Igen, ilyen izgalmas dolgok történtek velem, mikor először játszottam GTA4-et ps-en. De még emlékszem, mikor a Marcival meg a Petivel Sopronban játszottunk valami ősrégi verzión, az olyan jó volt. És akkor utána körbe-körbe pörgettek a gurulós székkel, én pedig rosszul lettem. Hűha, ki gondolta volna, hogy elkezdem írni ezt a bejegyzést, és ennyi minden eszembe jut. (: Szép emlékek, még picike voltam. Most már nem vagyok picike. (: Na, azért túl nagy sem, de nem olyan kicsiviki, mint aki voltam. (: Bár van aki állítja, hogy aranyosabb voltam, és könnyebb volt velem az élet. De azt hiszem, ez minden gyermekkel így van. Nem?!
Szóval, ott tartottam, hogy voltunk tegnap Vácon és Gödön. Egy saccperköbö 35 éves zsigulival. Huhúúú, eleinte féltem, hogy szétesik alattunk, de a végére megszoktam. Ráadásul kényelmes is, és jól ki lehet belőle látni előre is meg hátra is. - Nem a mi autónk. Illetve...
Boldog Lacinapot! (:

Movin' up and down in the middle of the night, screeming out for more and more, it's fire in the dance floor. [szombat.]

Jó régen írtam. Így jár az ember, ha úgy dönt, feláll a számítógéptől, és kimozdul otthonról: nem jut ideje a blogjára. Bizony ám, elfoglalt ember lettem. De ezt már mondtam, mesélek valami újat. (:
A múltkor írtam arról, hogy vajon mi is az a szeretet. Aztán azt, hogy jaj, most nem szeretek valakit, és akkor már mást sem, satöbbi, aki olvasta, tudja mire gondolok.
Hát francokat. Nem tudom miért, de sok mindent, és sok mindenkit nem tudok elfelejteni az utóbbi időben - az utóbbi időből?? Pedig azt hittem, hogy de, de azóta is beszélek róluk... valamiért nem megy ki a fejemből az elmúlt 3-3,5 hónap. Úgy kb. december 20 óta sok minden változott, sokféleképpen, sokszor... mondhatnám úgy is, hogy sok volt az én pici, törékeny lelkemnek. De az igazság az, hogy dehogy is van nekem törékeny lelkem. Csak télen valahogy mégis az lett. Azóta már elmúlt, mert itt a tavasz, és mindenki tudja mi van tavaszKOR, nem is kell hát mondanom. De... mély nyomot hagyott a téli depresszióskodás?? Lélektöredezettség-mentesítés.
Tarantino-party... Tűzraktér... BANÁN? fujj.

• Mrs. Mia Wallace és Shosanna Dreyfus? Úgy valahogy. Majd ha megkapom Lillustól a képeket, megmutatom, milyenek is voltak ők a mi személyeinkben.
• Mi is volt ott nov. 27-én? Teltház. Na ja... az első.
  
• Utálom a banánt. Az ízét, az állagát... az egyetlen jó dolog benne, hogy sárga. Már amikor... a második...

Valahogy kezdem azt hinni, hogy ennek mind-mind így kell lennie, hogy nem tudok elfelejteni a dolgokat, mert nem szabad, mert valami lesz, ami miatt az kell, hogy ezek folyton a fejemben járjanak. Csak mikor, és mi? Nem tudom az összesmind december vége óta történt dolgot összefüggésbe hozni egymással. Na mindegy, egyszer úgyis mindenre fény derül. Továbbra is hiszem, hogy mindennek oka van, hogy megtörténik, mert meg kell történnie, mert így kell lennie. Mert sajt! Na meg persze továbbra is hiszem, hogy már előző életemben sem hittem a reinkarnációban... (:

Ugh, holnap? Majd meglátjuk... én nem várok el semmitől semmit. Most olyan kedvem van, hogy csak egy valamit szeretnék, boldog lenni. Az is vagyok, és annak is maradni. Najó, van egy-két titkos vágyam, de annak semmi köze a holnaphoz. Annak sok mindenhez semmi köze. (:
De ma mindent megtettem, amire szükségem volt, és amit meg tudtam tenni, mert csak én kellettem hozzá. Mármint... na, a lényeg, hogy megnéztem a grease-t, ami már reggel bekattant, hogy kéne. És ahhoz csak én, meg a film, meg a lejátszó kellett, tőlem függött, és kielégített vágy lett belőle, és ez jó. Több ilyen kéne. (: Egyszerű, és kielégíthető. Lájk!