Munkakorszak. [Szombat.]

Hadd meséljek el egy történetet.

Úgy történt, hogy egy diákszövetkezet ahogy regisztráltam náluk, egyből ajánlottak is munkát. Újság csomagolás, melléklet behelyezése, ilyesmi. Jó, hát elmegyek.

Ez a mai nap volt. Baromi ideges voltam, egyrészt meg kell találni a helyet, másrészt milyen emberek lesznek, milyen munka, stb.

Vagy fél órával du. 2 (a munkaidő kezdete) előtt odaértem, mert könnyen megtaláltam; egy lánnyal egyszerre érkeztem, aki szimpatikus volt. Később jöttek más szimpatikusok is, meg kevésbé azok. Elég monoton munka volt, de tűrhető, csak se állva, se ülve nem volt kényelmes, úgyhogy beszakadt a hátam.

Egyébként... elárulom nektek: 2500-3000 (nem tudom pontosan, az a baj...) darab kiskegyedbe helyeztem 3D-s szemüveget, hogy az ország csodálhassa Kate és Vilmos esküvőjét. BAROMIRA A KÖNYÖKÖMÖN JÖN KI a royalwedding. Úgyhogy vegyétek-vigyétek, vidéken főleg, mert amiket mi csomagoltunk, oda mennek. Munkám van benne. ;D

Munka közben egy lány mellettem ájult el, és megtudtam, hogy milyen előnyei vannak a szexuális életben a műujjaknak... (ha épp tudni akarjátok, nincs rajta köröm...*) ja, meg azt is, hogy én fogyni akarok, hogy vékony legyek, a vékonyak meg hízni akarnak. Hát én nem tudom elképzelni, miért akarna bárki is kövér(ebb) lenni. (Maximum a nagyobb mellek miatt. Azt mondjuk megértem néhány lány esetében.)

Egyébként jó volt, élveztem. :D Csak a hátam ne fájna. Pééénz, kábító péénz, bódító pénz, csodajó pénz, gyönyörű péééénz. Csak hogy átadjam a hangulatát. :DD

(Ja, és megjegyzem én voltam a legfiatalabb... mi más?!)

*Félreértések elkerülése végett: HALLOTTAM, ahogy mesélte. Közöm nem volt hozzá. Néha kicsit félreérthetően fogalmazok, asszem...

You're not the boss of me now! [Szerda.]

A mai munka egyáltalán nem volt nehéz, sőt, nem csak hogy könnyű volt, hanem még unatkoztam is. Aztán megtaláltam a kábeltévéhez a kábelt. Tudtátok, hogy milyen jó sorozat a Már megint Malcolm? Én erre előző munkanapom alatt jöttem rá, és ma még biztosabb lettem ebben. Mint a (jó!) sorozatokban általában, ebben is található (egy cseppnyi) társadalom és önkritika (már a társadalmon keresztül saját magunk kritizálására késztet), a figurák benne totál abnormálisak, flúgosak és amerikaiak. Egy család, anyuka, apuka, sok gyerek... és egyre több. Valamelyik mindig szerelmes, eléggé szerencsétlen módon - elég amerikai 'ablakonkiugrálósszerelmes' módon. De jó ez. Persze nekünk már nincsen comedy centralunk, hála diginek. Digi menjen a csodába.
Észre vettem, hogy mindig hiszek valamit. Mindegy, hogy miről és mit, de mindig van valami, amire épp rádöbbenek, hogy 'jé'. És mikor jön ez a megvilágosodás, akkor hirtelen elmúlik az, amire rájöttem. És mivel egy friss felfedezés, sokat agyalok rajta, és így észre veszem, hogy megváltozik. És elbizonytalanodom, hogy tényleg elmúlt-e. Amolyan rájövök, rájövök, hogy mégsem, aztán rájövök, hogy mégis módon. És ez olyan bizonytalanná tesz. (Vagy mégsem?) És a bizonytalanság összezavar. Erre mondtam én azt ma délután egy hosszú kétségbeesésből kikászálódva, hogy 'már nem azért, de a fenébe az érzelmekkel'. Mindent elrontanak. Elfoglalják egymás területeit, folyton háborúskodnak, és igazából minket meg le se... olyanok, mint az emberek, mikor azok háborúskodnak... a helyet, ahol, azt le se...
Egyébként nem tudom megfigyeltétek-e már, de a sorozatok introinak annyira jó szövegeik vannak, mindig tök jó zenéket találnak hozzá. És most nem a 'régóta rájöttél, boldogéletcsak barátokközt vár' félékre gondolok, hanem mint a Malcolm-é (lásd lejjebb), vagy a scrubs-é, true blood-é, us of tara-é, stb. Amilyen sorozatokról írni szoktam. Mert mindig olyan elgondolkodtatóak. (Tudom, most biztos az fordul meg az olvasó fejében, hogy 'mi az, amin ez az idióta hetethavat összehordó tinilány gondolkodni tud? Van ennek egyáltalán agya??')

Ennyi volt a mese mára, zárul Wikky mókatára, jó éjszakát gyerekek.



A képért köszönet Pankának:

can I ask something?? [kedd.]

nu.
part 1: "ok. so. kb 300-zal kevesebb likeolt page-el és úgy kb 4-5 órával később azt kivánom, bár ne találták volna ki, hogy oldalakat lehessen like-olni (eccerűbb: bár ne likeoltam volna őket), és bár lenne egy olyan oldal, hogy megbántam, hogy annyi oldalt likeoltam..."
part 2: "és az 'If Billie Jean is not your lover... Can I be? :)' group indítványozása, és 16 MJ hater klub bejelentése után meg azt kívánom, hogy bár senkise utálná őt. ♥"
Igen, így állunk. Ma némileg rendbe szedtem a facebookomat, aminek ugyan semmi értelme, mert szerintem a legkevesebben azt nézik, hogy miket lájkoltam (legalábbis az után, hogy az infók lekerülnek a home-ról)...
De legalább nem kellett túl sok minden a művelethez, úgy is mondhatnám, hogy pihentem közben.
Bizony, kifele a tegnapi nap fáradalmait (haha, jó vicc. Nem volt fárasztó, csak kicsit hosszú. Najó, kicsit fárasztó is... így hirtelenjében)... meg a mai délelőttét. A tegnapi után úgy tűnik nem voltam felkészülve ennyi (ilyen "sok") sétára meg mászkálásra. Meg is fájdult a fejem, bár lehet, hogy az az időjárástól... na mindegy, a lényeg, hogy igen. Fáradt vagyok. Napközben. De este?? Alvás?? Mi az?? Bolond vagy?? Én?? Aludni?? Kizárt... épp az imént sikerült "leállnom", miután kicsit felpörögtem, és értelmetlen hülyeségeket beszéltem msnen. Mert egyébként mást is szoktam, nem csak azt... na mindegy. A lényeg, hogy estére mindig elmúlik a fáradtság. Meg is nézem mi lesz a TV-ben, hogy tudjam, mit nézzek majd. Bár lehet, hogy inkább meg kéne próbálnom aludni...
Szerintem fura dolog az alvás. Néha emlékszem, hogy mit álmodtam, néha meg nem. De minden esetre elalszom, és mikor felkelek már később van, és nem tudom mi történt. Általában órákkal később ébredek fel, és tudomásom sincs arról, hogy mégis mennyi idő telt el. Miközben én szépen alszom, az alatt teszem azt Texasban a myspaces levelezőtársam 10 órán keresztül... unatkozik, vagy bármi mást csinál, de nem alszik, és mikor ő igen, akkor meg én csinálok valami mást... Mert az idő nem áll meg. Csak nekem. Olyan, mintha időugranék. Most még itt vagyok, a következő pillanatban meg már egy másik órában, akár (sőt, azt hiszem a legtöbb esetben) egy új nap is kezdetét vette már, ilyesmi. (Tulajdonképpen ha jobban belegondolunk, annak a szónak, hogy időutazás, semmi értelme, legalábbis olyan értelemben, mint ahogy használjuk, mert folyamatosan időutazunk, mert egy másodpercből elindulva egy újabba érünk... tehát?!)
Na és az álmok, hogy mikor mit álmodunk, hogy függ össze a "ébervalósággal" és mennyiben befolyásolja azt, meg mit jelent ha álmodunk.
Jut eszembe, azt álmodtam, hogy jegyezzem meg, hogy füst, hogy nézzem meg, hogy mit jelent ezzel álmodni. Vagy lehet, hoyg ezt nem álmodtam. Már nem emlékszem. A lényeg, hogy vagy füsttel álmodtam, vagy azt álmodtam, hogy füsttel álmodtam, tehát így is-úgy is füsttel álmodtam, tehát megnézem mit jelent! [Füst: felmagasztalnak. csak tudnám mit jelent; najo, gugl jóbarátom, megkérdezem tőle... a könyvek ideje lejárt?! -> Ahaoké. FÜST Kiigazodási képtelenség, rossz realitásérzék. Zsír, még igaz is. Fura.]
Mára ennyi, jóéjt. (:

az ágyad körül neonok égnek, és az árnyékom a faladon éled; ez kemény, mint az érzékek ökle; ez kemény, mint a világ jövője. [szombat.]

Mi ez a vébé?? Se Brazil, se Argentin, se Olasz... már csak az kéne, hogy a Spanyolok is kiessenek ma este. [DE! Nem fognak, mert ÉÉÉÉÉN szurkolok nekik. (; meg ő is...]
Hm. Unalmas ez a meleg. Eshetne már kicsit az eső. Mondjuk holnap. Aztán 3 nap jóidő, aztán megint 1 nap eső... (: mit szólnátok hozzá? Kérjük meg időjárás bácsit.

Amúgy semmi érdekes nem történik, ki sem dugtam az orrom itthonról csütörtök óta, de itt sem csináltam semmit, meccseket néztem, limonádét csináltam és ittam. Tegnap voltam a Ferinél táncolni. Ezen kívül semmit nem csináltam. Igen, így történt...
Holnap viszont 14 órát fogok dolgozni, éljen-éljen, így hát bejegyzéssel nem fogok tudni szolgálni, max. utána, elmesélni, hogy milyen is egy panzió kulisszái mögött *éljenzés*.

Na, most csak ennyi, gyorsan jelenteni akartam, hogy élek. (: További szép nyári estét!