To feel forgiveness, you gotta forgive. [Vasárnap.]

Sweetheart.
Most, hogy Ms. Wonka megszűnt gyönyörködni Mr. Wonkában, elmesélné, hogy mi sokminden történt vele az elmúlt pár napban.

Péntek - Göd, ottalvósdi, nyugi, Karate Kid nézés (omg, Jaden Smith Will Smith fia, áh, megzabálom... (((: ). Szombaton napközben Vác, Nati, Mátébaba, na ő a másik, akit még megzabálok. Még 10 hónapos sincs, és már mászkál, ha fogják a kezét, tündéri. (:

Ma pedig elmentünk shoppingolni Mommal a premier áutletbe, Levi's gatya♥, gin tonic gatya, devergo pulcsi, plusz a fennmaradáshoz szükséges dolgok, úgymint fehérnemű, kaja a belfritben;

és vajh hanyadszorra láttam ma a csárli és a csokigyárat? Éljenek a Wonkák. De tényleg. Éljen már. Ne JD legyen. Hanem WW. Úgy, ahogy Tim B. filmjében kinéz. És az enyém legyen. Külön bejáratú William. Öh... khm. Külön bejárat. Mindenki értse, ahogyan szeretné.

Joéjkszakát. (:

a századik. [péntek.]

Ésss igen, ezt is megértük, a Victorya shares her secrets elérkezett a századik bejegyzéshez!
Különleges bejegyzést szerettem volna írni, valahogy így nézett volna ki: "ebből az alkalomból most egy film kritikát publikálnék" - de rá kellett jönnöm, hogy nekem az továbbra sem megy. Pedig egy olyan filmet láttam szerdán, amire már nagyon rég vártam. Will Smith filmje 2008-ból, a Seven pounds, magyarul Hét élet. Ha elakarnám mondani miről szól a film, nem tudnám megtenni anélkül, hogy az egész lényegét el ne rontanám, ugyanis a film lényege az utolsó 10 percben derül ki. Illetve fokozatosan, de a kép a legvégén áll össze. Persze itt is lehet találgatni, aki ügyes kitalálja hamar, hogy "na, ez lesz, meg az lesz", de én nem szeretek így filmet nézni. Csak ha tudatosan valami... tévépiszkot nézek. De ez számomra nem az. Tényleg régóta vártam ezt a filmet, hogy valahogy megnézhessem, és nem csalódtam. Talán egyeseknek túl sablonos, vagy nyálas, vagy mittudomén, "közhelyes"; számomra pont az a film, amit vártam, az amin elkezdek gondolkodni, ami megindít, és egy picit felkavarja a pár bejegyzéssel ezelőtt említett törékeny lelkemet. Azt hiszem, Willie-nek ideje lenne végre ismét vígjátékot csinálnia, kicsit sok már a drámaiságból, legenda vagyok, a boldogság nyomában, és most ez.
Az elejét nagyon nem értettem, kb 1-2 percet késtem le, de azt hittem, valami nagyon fontosat, mert hiszen mért üvöltözne egy fickó telefonon egy vakkal? Aztán mért keres fel sok-sok embert, ezzel meg azzal az ürüggyel. Aztán lassan össze állt a kép, és azt kell hogy mondjam: huhh... sokáig tartott feldolgozni utána a filmet. Főleg a végét, arra úgy nem számítottam.
Szóval, bárki, aki szeretne egy olyan "vikiáltalÚRISTEEEEEEEEEEEEEENIMÁDOMkategóriábasorolt" filmet megnézni, annak ajánlom a hét életet:



Nos, most jóéjszakát kívánok, a filmhez várok kommenteket. ((:

UI: már a film nézése közben rájöttem, hogy ugyan az a nő játsza Emily Posa-t, mint a Men in Black 2-ben Laura-t, a Fényt: Rosario Dawson. (: