There's a place downtown, where the freaks are come around. [Kedd.]

A mai egy igen mókás nap volt. (: Élveztem, legalábbis részeit. (: (Bár most leginkább világnak mennék.)

Na, elmesélem a vicces részeit, bár így utólag elmesélve nem biztos, hogy másoknak is olyan vicces, mint nekem akkor, ott.

Rebekával szünetben lent sütkéreztünk az udvaron, ha már olyan jó idő volt. (: Egyszer csak meghallottunk valami külföldi beszédet, én azt értettem, hogy "You lost your t-shirt", Rebeka meg valami "Tisch"-t értett. Ezért hát megkérdezte:

- Minek van itt egy német nő?

Mire Viktória válasza: - Nem tudom, de angolul beszélt.

Ezen nevettünk vagy fél órán át, majd lejött a kisgyerkőc, aki valamilyen rejtélyes oknál fogva késztetést érez, hogy minden alkalommal, mikor elmegy mellettem köszönjön. Ez most sem volt másképp, megveregette a hátam, és rám kiabált: - Csá nigger! - Hogy miért tettem, nem tudom, de visszaköszöntem, erre Rebeka megkérdezte, hogy ki ő (mármint tőle, nem tőlem), mire kisember azt válaszolta, hogy nem tudja. "Az jó, mert én sem." Válaszolt R., és ismét nevettünk egy csomót.

Majd mikor mentem a metrón, és éreztem, hogy valaki szuggerál a másik metrókocsiból, és tudtam is, hogy kicsoda, egy nagyon unszimpatikus... khm, "úriember", és már éppen készültem rá csúnyán nézni klinikáknál, mikor megláttam Lócit és *-t ott nem messze a szuggerálóstól, a másik vagonban. Egyből felpattantam, és vártam, hogy végre megálljunk a Ferenc körútnál, hogy átszállhassak hozzájuk, és mikor megálltunk már szaladtam is. (: Annyira megörültem nekik, és olyan boldog lettem tőlük, meg az egy-két elsütött polihumortól, hogy bearanyozta az egész napomat. (:

Aztán tapasztaltam némi monster deszkaversenyt, vagy mit a Deák téren, majd egy játszóteret a westendes jégkori pálya helyén...

Aztán haza, aztán tánc, táncon élménybeszámoló Rebekának, bár nem igazán volt semmi érdekes, inkább csak a metrós dolgot meséltem el, nagyon nevetve, és vigyorogva és felpörögve.

És végre utolértem magam sms-írásban, végre írhatok majd újra. (Sms írási szabályom, hogy annyi sms max. 1 hónapban, ahány nap van. Végre 21.-e lett, mert most annyi sms-nél tartok. Ügyes vagyok? Kösz.)
Reply-blog:
Nem csak holnap, de ma is! (: Mint már fentebb említettem. Azért vicces volt. (: ♥

Most jó éjszakát, nem tudom, ma milyen hangulatom van, ezért beteszek egy ilyen zenét, nem hangulatként, csak szeretemszámként:

U.I.: Megvan a hangulatzeném:

All I know is gone. [Vasárnap.]

Mr. Watkins drives me wild.

Tegnap fel véltem fedezni életemben egy aprócska Gyűrűk Urát, by Tolkien. És egy kicsit By Me. Mert csak a szereplőket találtam meg, és nem is különösebben értelmes módon, mert Én lennék az, aki viseli A Gyűrűt, de én egy ent vagyok (nem Szilszakáll. Eredetileg Trufa vagy Pippin szerettem volna lenni, de nem illet rám a szerepük...), nem pedig Frodó, és van egy hobbit, Gandalf és Szarumán, egy Aragorn. És Szauron, meg a birodalma, tulajdonképpen a szeretet.

Tudjátok mennyivel egyszerűbb lenne az életem, ha mondjuk egy Kóborló és a varázsló lenne? (Nem mintha az olyan egyszerű történet lenne, nem azért mondom... csak hát... na, majd gondolkodom rajta, hogy abba be tudom-e illeszteni.)

Most hallgatom (először) Eminem - Recovery-ét, kíváncsi vagyok milyen az album, Rihanna-s számot már egész megszerettem, bár az a csaj akkoris a 'pf' kategóriába tartozik nálam. I'm not afraid egyértelműen gigaloved szám, Pink-es számot is hallottam már, de nem emlékszem rá. Majd megírom, hogy mi a véleményem, ha végig hallgattam az albumot. (: (Most nézem, feat Lil' Wayne zene is van itt. Hmm, érdekesen hangzik.)

Utóirat: Boldog első születésnapot Isharemysecrets. ♥ (: Mert ma vagy egy éves, már iiiiilyen öreg.
Statisztika: 184 bejegyzés. Oldalmegjelenítések száma összesen: 1941. Legforgalmasabb időszak: 2010 augusztus. Legtöbbet olvasott bejegyzés: Az utolsó léghajlító. Többnyire ff-al, Mo-ról, Windows-al. Röviden ennyi. (:

a századik. [péntek.]

Ésss igen, ezt is megértük, a Victorya shares her secrets elérkezett a századik bejegyzéshez!
Különleges bejegyzést szerettem volna írni, valahogy így nézett volna ki: "ebből az alkalomból most egy film kritikát publikálnék" - de rá kellett jönnöm, hogy nekem az továbbra sem megy. Pedig egy olyan filmet láttam szerdán, amire már nagyon rég vártam. Will Smith filmje 2008-ból, a Seven pounds, magyarul Hét élet. Ha elakarnám mondani miről szól a film, nem tudnám megtenni anélkül, hogy az egész lényegét el ne rontanám, ugyanis a film lényege az utolsó 10 percben derül ki. Illetve fokozatosan, de a kép a legvégén áll össze. Persze itt is lehet találgatni, aki ügyes kitalálja hamar, hogy "na, ez lesz, meg az lesz", de én nem szeretek így filmet nézni. Csak ha tudatosan valami... tévépiszkot nézek. De ez számomra nem az. Tényleg régóta vártam ezt a filmet, hogy valahogy megnézhessem, és nem csalódtam. Talán egyeseknek túl sablonos, vagy nyálas, vagy mittudomén, "közhelyes"; számomra pont az a film, amit vártam, az amin elkezdek gondolkodni, ami megindít, és egy picit felkavarja a pár bejegyzéssel ezelőtt említett törékeny lelkemet. Azt hiszem, Willie-nek ideje lenne végre ismét vígjátékot csinálnia, kicsit sok már a drámaiságból, legenda vagyok, a boldogság nyomában, és most ez.
Az elejét nagyon nem értettem, kb 1-2 percet késtem le, de azt hittem, valami nagyon fontosat, mert hiszen mért üvöltözne egy fickó telefonon egy vakkal? Aztán mért keres fel sok-sok embert, ezzel meg azzal az ürüggyel. Aztán lassan össze állt a kép, és azt kell hogy mondjam: huhh... sokáig tartott feldolgozni utána a filmet. Főleg a végét, arra úgy nem számítottam.
Szóval, bárki, aki szeretne egy olyan "vikiáltalÚRISTEEEEEEEEEEEEEENIMÁDOMkategóriábasorolt" filmet megnézni, annak ajánlom a hét életet:



Nos, most jóéjszakát kívánok, a filmhez várok kommenteket. ((:

UI: már a film nézése közben rájöttem, hogy ugyan az a nő játsza Emily Posa-t, mint a Men in Black 2-ben Laura-t, a Fényt: Rosario Dawson. (: