Come on let’s get drunk, toast it up, we don’t give a fck. [Péntek.]

Kérem szépen, én már most unom a telet, akkor mivan??

Megtudtam, hogy jövő csütörtökön vagy pénteken új frizurát kapok, ha ilyet lehet mondani. Mindegy. Őőőő... pont olyat.

Holnap állatkertezés, remélem jó idő lesz, és kint lesznek az állatok, mutatnak nekünk vicces arcokat, funnyanimalfaces, a zsiráfokat és a tevéket várom a legjobban. (: Óóó, hogy miért nincsen egy gigaprofi fényképezőm... ): vagy legalább egy kicsit profibb.

Amúgy is lookbook fan/függő lettem, de nem postolok, csak hype-olok. Annyira jól tud öltözni néhány emberke. Aktuális kedvenc: Bobby, Torontóból. És szereti Mikát. És jahaaajj. Mondjuk asszem nyílt titok, hogy kinek az outfitjeit szeretem a legjobban, nem csak képeken, de élőben is. (: Hihhhetetlen, hogy a magyar emberek legtöbbje mennyire nem tud öltözködni... vagyis ez így nem pontos, mert nem a magyar emberek, hanem a Mo-n élők... bár mostanában mindig nézelődök az utcán, azért látni egykét csinos fiútlányt. (:

I hate days like this. When it rains. [Péntek.]

Még délután írtam egy blogbejegyzést. Aztán elment a net, nem mentődött, én bezártam, és elveszett. Amúgy is ideges voltam, az még jobban felidegesített. Hogy miért voltam ideges? Ó, hát az hosszú. A suliban félhulla voltam, a tanár tovább tartotta 15 perccel az utolsó óránkat (idei első ének, bemutatkozósdi volt), itthon muffint sütöttem, de mivel a tésztát már tegnap megcsináltam, hogy ma gyorsabban kész legyek vele, így szétfolyt sütés közben, túlkelt vagy mi (bár sütőporos szóval nem értem), aztán eső miatt elmaradt a kerekes koncert, eső miatt Ancsi szülei otthon maradtak így nem aludtam ott, ideges voltam amiatt is, hogy mi lesz, ha Dávidnak nem tetszik amit kap, vagy ilyesmi.

Aztán elmentem, szellemmetrón utaztam: nem nyíltak ki az ajtók, majdnem felborult, aztán lekapcsolódtak a lámpák... izgalmas volt. Aztán Dávid odáig volt a sáltól, most mondta, hogy a muffin is finom, és, a legfontosabb:

Lett egy szőke hajtincsem, póthaj, bár azt mondta Dávid, nem fog sokáig bentmaradni, de nem baj, azért én szeretem, és el is neveztem, illetve Dávid elnevezte, úgy hívják, Szamanta.

(Képet majd később.)

Szóval így a végére: ma délután eléggé ilyen volt a hangulatom:

Van egy rajongója a blogomnak! (: Mármint... azt mondta, hogy Ő már függő... (: Ezért megérdemli az Isharemysecrets.blogspot.com Elsőszámú rajongói címet! (: Tessék Lóci, ezennel hivatalosan is neked ajándékozom! (: Köszönöm, hogy a blogom elsőszámú hivatalos rajongója vagy, meg minden. :D

I don't love you like I loved you yesterday. [Kedd.]

Nos.

Van egy egyszerű és nagyszerű hírem: Dávid második lett a kategóriájában a HCCC-n, Hajas.hu. Nagyon szurkoltam neki, és lááám. (: Bár úgy festett én (mint modell) jobban örültem neki, mint Ő (mint fodrász); el volt kenődve, amiért Ővele (mint modell) nem nyert a fodrász. Megpróbáltam felvidítani, dehát vidításban sosem voltam jó...

Hamarosan megyek a 2010-2011-es taév első salsa órájára, ha ugyan még el nem indultam, mert már nagyon várom, régen táncoltam, és régen láttam az ottaniakat. Remélem megnevettetnek, jó kezdés lenne. (:

Lám, a láma-mama nem áll a málha alá ma.

táncoló alakok, neonfények. [szerda.]

Éljen-éljen (ugyanakkor sajnos!) végére ért a Tara alteregói második évad, mindenre(?) fény derült, ÉS! Marshal és Lionel összejöttek, ami nekem hatalmas megnyugvást okozott, ugyanis kb 6-7 rész óta azon izgulok, hogy mikor jönnek már össze! [Micsoda súlyos problémáim vannak...]
Mégsem mentünk Gödre, mert Rebeka lebetegedett, ez úton (is) szeretnék neki jobbulást kívánni. Így felszabadult 3 napom, ami alatt unatkozni fogok, tehát keresem a megfelelő ember(eke)t, aki készen áll arra, hogy együtt megváltsuk a világot, vagy épp átvegyük felette az irányítást.
Ma délelőtt 10-től délután 2-ig nagyon izgalmas dologban volt részem: ültem. De nem ám akárhol!, hanem egy HAJAS szalonban Dávidnál, kontyokat csinált nekem, gyakorolt. Finom hajlakk illatú a hajam. (: Holnap is megyek. Majd megkérem, hogy vasalja ki a frufrumat. Hátha kivasalja, és megtudom milyen egyenesen: hogy ki akarom-e egyenesíttetni, vagy sem.
Egyébként nem tudom érzékelte-e valaki, de BORZASZTÓ MELEG VAN, ami elmenne egy tengerparton, vagy valami, de ebben a szmogos fővárosban eléggé kellemetlen, úgy is mondhatnám odaragadok a metróüléshez. Persze, tudom, akkor ne üljek le, és különben is adjam át a helyet az időseknek...




" PARIS HILTON ON YOUR BED IN A SHIRT AND UNDERWEAR.....DO SOMETHING !! "
["Paris Hilton az ágyadban egy pólóban és bugyiban... csinálj valamit !!"]
-perverz?!
-pedofil??!!

Te dönthetsz, merre ébredsz. [kedd.]

29 nap.

Hm. Fáradt vagyok. Vagyis álmos. De egyébként egészen jól bírom, azt hittem még vasárnap este, hogy kevésbé fogom bírni kedd estéig. Ennek így most van értelme? Mindegy...
Íme egy zene, amiből a bejegyzés címe is származik, tegnap valahol (asszem...) a Dob utcában mesélt Roli egy történetet miközben sétáltunk (nem is keveset... összevissza... és mindig ugyanoda lyukadtunk ki...), és este pedig mikor már elmentem aludni, de alvás helyett tévéztem, akkor szólt ez a zene, és hát így most itt van. (: Izgi történet, igaz? (:



Egyébként már egészen megszoktam a hajamat, és hihetetlen, hogy milyen sokat számít, hogy milyen ruha van rajtam és ki vagyok-e sminkelve (csak olyan szolidan, ahogy én szoktam lenni), egészen megváltoztatta a kislányos fejemet, ami a hajamtól lett...
Íme egy nasszerű kép, amin tökre nem látszik ugyan, hogy milyen a hajam, de (ellenben) sikerült úgy szétfotosoppolnom, hogy nem feltétlenül vagyok felismerhető...



U.i: már 2. éjjel álmodok vámpírosat. O:

never the same to me. [hétfő.]

30 nap.

No, a mai nappal egy újabb cuki babát ismertünk meg, ő is kisfiú.
És mindenki haja le lett vágva. Én a sajátommal speciel nem vagyok megelégedve. Olyan, amilyet szerettem volna, csak nem áll jól... fura, mert jobbra van fésülve (világéletemben balra volt), frufrum van, és hát... ja. Na mindegy, majd megnő. Ezzel vígasztalom magam. Meg hát ez tény.
Sütöttünk sütit - megint -, finom lett, ma még mást nem is ettem, mert ahogy visszajött a jóidő, nem is vagyok éhes, valahogy mikor süt a nap, akkor nem vagyok éhes. Bezzeg mikor esik az eső, és rossz idő van, akkor egyből, abba sem tudom hagyni az evést. "Csokiiii, édesség, kajaaa". Így gondolkodom olyankor. De most még azokat sem kívánom. (:
Egyébként akit érdekel, itt a link a true blood részekhez - amerikában vasárnap este adják le a részt, felkerül hétőn, felirat kedden. Köszönöm szépen annak, aki mutatta a linket. (: ♥
Holnap este vége a Tara alteregói 2. évadnak, és akkor már - újra - csak a True Blood-ot fogom nézni, mint sorozat...
Hm. Mikakonceeeeeeert. ♥

The streets of nowhere. [vasárnap.]

Éljen-éljen a true blood, első két részét megnéztem, holnap jön a harmadik. ♥ (Azért jó vagyok, már nézni is angolul nézem. (: Csak tudnám, hogy akkor mitől lett olyan béna a dolgozatom. Illetve nem lett béna, csak nem a legjobb...)
Hmm, egyébként izgalmas hét elé nézek. Holnap le lesz vágva a hajam délelőtt, valami olyasmit szeretnék, mint a bal alsó lánynak, Amber Tamblyn-nak (/nek?). A délutánt-estét meg majd meglátjuk, hogy milyen lesz. (: Remélem - gondolom -, jó. (:
Kedden, ha minden jól megy, akkor megyek, megtanulom, hogy mit kell majd csinálnom vasárnap, mikor dolgozom - vagy valami olyasmi.
Szerdától péntekig, vagy szombatig - már nem emlékszem, mit beszéltünk meg - Rebekával leszünk Gödön, ha elengedik. Remélem igen. Kint vannak unokaöcsémék is, olyankor aztán igazán vicces. Szeretnek minket... szivatni. Szépen fogalmazva. (:
Vasárnap pedig... fentemlítve. (:
Egyébként tegnap nem volt semmi izgalmas dolog, sétáltunk a Duna-parton Vácon, meg voltunk mamámnál, onnan tudom, hogy ott vannak az unokaöcséim, és még ott is lesznek egy darabig. Vicces volt, játszottam GTA 4-el. Hogy ez miért vicces? Mert én köztudottan nem tudok irányítani sem embert, sem autót, sem pedig semmit ps konzollal. (Ellenben nagyon jól el tudok játszani a billentyűzet 4 nyilával Tarzanosat, vagy hupikék törpikéset. Igaz-e zapa?! A régi szép idők, mikor még 4 éves voltam, vagy 5, és nem is emlékszem semmire, csak a kedvenc viccemre, amit Törpapa mesélt a játékban: "Az egyik törp festi a lakását. Épp a plafonnál tart, mikor besétál egy másik törp, és azt mondja: kapaszkodj a törpecsetbe, elviszem a törplétrát!" -ha, ha!) De azért valahogy elboldogultam, nagyokat nevettünk közben, felidézve mikor nem tudtam kimászni a vízből, és mikor végre sikerült, átugrottam a korlátot, és ismét vissza estem. Igen, ilyen izgalmas dolgok történtek velem, mikor először játszottam GTA4-et ps-en. De még emlékszem, mikor a Marcival meg a Petivel Sopronban játszottunk valami ősrégi verzión, az olyan jó volt. És akkor utána körbe-körbe pörgettek a gurulós székkel, én pedig rosszul lettem. Hűha, ki gondolta volna, hogy elkezdem írni ezt a bejegyzést, és ennyi minden eszembe jut. (: Szép emlékek, még picike voltam. Most már nem vagyok picike. (: Na, azért túl nagy sem, de nem olyan kicsiviki, mint aki voltam. (: Bár van aki állítja, hogy aranyosabb voltam, és könnyebb volt velem az élet. De azt hiszem, ez minden gyermekkel így van. Nem?!
Szóval, ott tartottam, hogy voltunk tegnap Vácon és Gödön. Egy saccperköbö 35 éves zsigulival. Huhúúú, eleinte féltem, hogy szétesik alattunk, de a végére megszoktam. Ráadásul kényelmes is, és jól ki lehet belőle látni előre is meg hátra is. - Nem a mi autónk. Illetve...
Boldog Lacinapot! (: