De sírni fog, ki korán nevet, valami miatt azt nem lehet. [Kedd.]

Hm. Jó dolog ez a twitter. Saccperköbö 1 hónapja regisztráltam. Vagy nem, tudja a fene. A lényeg, hogy ma egész sok mindenkit követni kezdtem, és engem is egész sok mindenki követni kezdett. És estére sikerült is rájönnöm, hogy a @wikkywonka lapfülnél megtalálom a @wikkywonka tweeteket... igen, viktória egy zseni... (Y)
Meg lúkbúkom is van már, hála neki. Abba tudjátok mi a jó? Lehet látni sok szép lányt, meg helyes fiút, akik tudnak öltözködni. Persze a totál ellenkezőjét is; de azt kevesebbet.
A zapám karabélyt hallgatott egész nap, legalábbis egy ideje. Tök jó, tiszta régiszépidők fílingje van, az első gödrözésem, meg a nem tudom milyen színű lyuk, de régen is volt, hogy én a Natival koncertre jártam... (: "Sztrádán gurulnak a lábasok, az ablakra tapadnak a százasok" ; "táncra perdül minden kártyalap, valakinek az álma vagy" ; "dobog a szívem, és a faszom a divat. De sírni fog, ki korán nevet, mert valami miatt azt nem lehet." Igen, ez a legutolsó mondat (~a bejegyzéscím) rám annyira jellemző... volt, kiskoromban, (de) már rég nem vettem észre.
Egyébként sejtem, hogy nem könnyű engem feldolgozni, (bár nekem tökéletesen megy...) és a köznép - phárdonn, nem ezt akartam mondani... közvéleményt kuuunagyon nem érdeklik az olyan részletes fesztinyaralós leírásaim, mint pl a tegnapi, de nem érdekel, mert nekem jó leírni, meg hátha valakit mégis érdekel... mert mondjuk valaki épp ugyanígy járt, ugyanott. És mondjuk nem úgy hívják, mint engem, és nem én vagyok az. Esélytelen? (: Jó, de kit érdekel? Akit nem érdekel, hogy mi van velem, az úgy sem fogja elolvasni, maximum kommentel egy olyat, hogy 'nemlájkolomleszarom', de azt meg én... ezt már megtanultam több mint 4 éve futó netpályafutásom alatt. Szeptemberben lenne másfél éve, hogy ez a netkhárrier átcsapott blogolásba. Azt hiszem, kéne egy "összesítést" csinálni, hogy eddig hány bejegyzés az összesen 3 blogon (tudjátok: my dreams come true, i share my secrets, i share my stories)...

Egyébként még sosem meséltem, de az egyik kedvenc emlékem kapolcs, művészetek völgye, kétezernemtudommennyi. Egy zöld nadrág volt rajtam, egy zöld benetton kötött top, és egy még most is meglevő zöld napszemcsi, úgy nézhettem ki, mint egy éretlen banán, nagyjából. És akkor a miszterigeng valamelyik tagja illuminált állapotban (vagy celebekről nem szabad ilyet mondani?) odajött hozzám, mondott valamit, már nem emlékszem, de sejtem olyan kislányosan anyám szoknyája mögé bújtam, és akkor azt mondta Momnak, hogy én vagyok Kapolcs legszebb lánya. Talán 2005-ben lehetett, vagy még korábban. Inkább a második. Meg kéne nézni, hátha rájövök fotók alapján...
Mivel azt írtam, hogy az egyik, elkezdtem gondolkodni, hogy mi a másik/többi, de nem is jut más az eszembe... persze, a tavalyi fotózás, aminek már majdnem egy éve, hú, hogy repül az idő. Ja, persze. De amúgy még nekem is be kell látnom, hogy tényleg. Milyen kevés idő telt el január óta - milyen kevésnek tűnik. Pedig valójában már fél év. Az rohadtul sok...

Na, mára jóéjszakát kívánok, fél12 van, és holnap reggel kelek, megyek dolgozni. Ismét.

The streets of nowhere. [vasárnap.]

Éljen-éljen a true blood, első két részét megnéztem, holnap jön a harmadik. ♥ (Azért jó vagyok, már nézni is angolul nézem. (: Csak tudnám, hogy akkor mitől lett olyan béna a dolgozatom. Illetve nem lett béna, csak nem a legjobb...)
Hmm, egyébként izgalmas hét elé nézek. Holnap le lesz vágva a hajam délelőtt, valami olyasmit szeretnék, mint a bal alsó lánynak, Amber Tamblyn-nak (/nek?). A délutánt-estét meg majd meglátjuk, hogy milyen lesz. (: Remélem - gondolom -, jó. (:
Kedden, ha minden jól megy, akkor megyek, megtanulom, hogy mit kell majd csinálnom vasárnap, mikor dolgozom - vagy valami olyasmi.
Szerdától péntekig, vagy szombatig - már nem emlékszem, mit beszéltünk meg - Rebekával leszünk Gödön, ha elengedik. Remélem igen. Kint vannak unokaöcsémék is, olyankor aztán igazán vicces. Szeretnek minket... szivatni. Szépen fogalmazva. (:
Vasárnap pedig... fentemlítve. (:
Egyébként tegnap nem volt semmi izgalmas dolog, sétáltunk a Duna-parton Vácon, meg voltunk mamámnál, onnan tudom, hogy ott vannak az unokaöcséim, és még ott is lesznek egy darabig. Vicces volt, játszottam GTA 4-el. Hogy ez miért vicces? Mert én köztudottan nem tudok irányítani sem embert, sem autót, sem pedig semmit ps konzollal. (Ellenben nagyon jól el tudok játszani a billentyűzet 4 nyilával Tarzanosat, vagy hupikék törpikéset. Igaz-e zapa?! A régi szép idők, mikor még 4 éves voltam, vagy 5, és nem is emlékszem semmire, csak a kedvenc viccemre, amit Törpapa mesélt a játékban: "Az egyik törp festi a lakását. Épp a plafonnál tart, mikor besétál egy másik törp, és azt mondja: kapaszkodj a törpecsetbe, elviszem a törplétrát!" -ha, ha!) De azért valahogy elboldogultam, nagyokat nevettünk közben, felidézve mikor nem tudtam kimászni a vízből, és mikor végre sikerült, átugrottam a korlátot, és ismét vissza estem. Igen, ilyen izgalmas dolgok történtek velem, mikor először játszottam GTA4-et ps-en. De még emlékszem, mikor a Marcival meg a Petivel Sopronban játszottunk valami ősrégi verzión, az olyan jó volt. És akkor utána körbe-körbe pörgettek a gurulós székkel, én pedig rosszul lettem. Hűha, ki gondolta volna, hogy elkezdem írni ezt a bejegyzést, és ennyi minden eszembe jut. (: Szép emlékek, még picike voltam. Most már nem vagyok picike. (: Na, azért túl nagy sem, de nem olyan kicsiviki, mint aki voltam. (: Bár van aki állítja, hogy aranyosabb voltam, és könnyebb volt velem az élet. De azt hiszem, ez minden gyermekkel így van. Nem?!
Szóval, ott tartottam, hogy voltunk tegnap Vácon és Gödön. Egy saccperköbö 35 éves zsigulival. Huhúúú, eleinte féltem, hogy szétesik alattunk, de a végére megszoktam. Ráadásul kényelmes is, és jól ki lehet belőle látni előre is meg hátra is. - Nem a mi autónk. Illetve...
Boldog Lacinapot! (: