Mika vs. Ian Watkins és a Lostprophets. [Szerda.]

Köszönöm a névtelentől érkezett 'nőj fel és szerezz barátokat' kommentet az előző (Mika @ Balaton Sound) postomhoz. Viszont kívánom annak, aki írta. [;

Egy jó, ugyanakkor rossz hír érkezett tegnap előtt, hivatalosan tegnap. Ugyanis hétfőn reggel az 'Oh, hello. We've got a bit of news for you tomorrow. Hamarosan találkozunk!' tweetet postolta a Lostprophets, és tegnap bejelentették a szervezők, hogy bizony, Ian Watkins [jobb]

és bandája a Szigeten (Rock és Metál Nagyszínpad) kezdi meg az új turnét. (Napi bontás még soundra és szigetre sincs.) A napijegy 12.000 Ft, míg a Soundra (elővételben!!) 12.500 + útiköltség + szállás, mert hát hogy mész, koncertezel és jössz egyetlen nap alatt?! Igen mély depresszióba zuhantam a választás miatt, de azt hiszem, hacsak nem történik addig valami csoda, akkor a szigetet választom idei fesztiválnak (is). Olcsóbb, közelebb van, satöbbi.

(Ebben a döntésemben egyébként éppen most bizonytalanodtam el, mikor megláttam ezt a képet [bal]. Lesz még itt döntésképtelenség...)

És akkor már nem is említem a My Chemical Romance @ VOLT fesztivált. Mivel őket 2007-ben láttam Bécsben, amiatt nem kesergek (annyira).

Felmerült már bennem az ötlet, hogy talán nem is koncertezni, hanem utazni kéne, dehát uggyann... hova, kikkel, és _miből_? Az egy kicsit többe kerülne...

Erőtkitartást kívánok a hasonló problémákkal küzdőknek! (A nagyobb problémákkal küzdőknek meg nem is tudom mit kéne...)

I could be your clown. [Szerda, vagy milyen nap is van.]

Nos. Ma egész nap azt hittem, hogy egy másik nap van. Reggel még azt, hogy kedd. Az 5-6-7-8.-ik órában teljesen elvesztem, egyáltalán nem tudtam, hogy milyen, estére pedig már csütörtök érzésem lett. Lehet, hogy az idő felgyorsult, és valójában már 1 hét is eltelt, csak ezt senki nem vette észre. Olyan gyorsan ment ugyanis. Igazából ez csak egy bonyolult megnyilvánulása annak a ténynek, hogy mennyire várom is már én a pénteket!!

Valamint rájöttem, hogy mennyire jó szó is a katarzis. Ezentúl mindenhol katarzisokat fogok észlelni, mindenben, amit olvasok, meg körülöttem, meg bennem. Bennem leginkább.

Olyan régen volt deja vum... pedig régen mennyiszer. És tökre szeret(t)em azt az érzést. Lehetne újra. Az is egy milyen dolog, olyan van is meg nem is, tényleg is, meg nem is, igazi is, meg nem is. Mint Mátyás király meg a trükkje.

Hozzunk létre facebookon egy page-et: 'Akik szeretik a deja vu érzését'. Szánalmas ez a sok lájkolgatás, vicceket nem fb-n kéne olvasni (habár egyik-másik kétség kívül hatalmas).

Valamint megosztanék egy zenét, ami gáz, "inkább vállalhatatlan", mondták twitteren, DE! nem lehet abbahagyni a hallgatását, mert se eleje, se vége, és kell játszani, újra és újra.

Fluor.

Az ezredik szeretleknél a kréta elkopott. [Kedd.]

Marcipánmérgezés hála Antiának és Reninek, osztálykarácsony, téli szünet. Csak tudnám, hogy az az adventi koncert minek kell... az áhítat anélkül is meglesz (se, mert hol a karácsonyi hangulatom??), és csak bemegyünk duzzogunk, hogy minek, aztán meghallgatjuk, de nem akarjuk. És valószínűleg úgy is végig beszélgetjük. Már ha lesz kivel, a fél osztály nem is jön. Nem baj, legalább megkapjuk a borítékokkal és karácsonyi üzenetekkel, amit csak a fa alatt lehetne kibontani, de én úgyis kibontom előbb, nem azért, mert nem bírom ki (de), hanem mert nem a fa alatt fogom ezt bontogatni, hanem egy magányos pillanatomban, hogy olvasgathassam, hogy boldog karácsonyt és újévet. Persze sokan nem írtak... nem is tudom mit várok... aki írt, arról úgy is tudom, hogy mit. Hogy szeret, meg örül, hogy jóban vagyunk/jóba lettünk. Én is ezt írtam mindenkinek. Jó, meg kívánságot. Mert az vikis, egy kicsit egyedi... talán nem annyira sablon. És elhatároztam, hogy idén mindenkinek kívánok valamit, 2011-re. Valami hasznosat, praktikusat. Mint amilyennek az ajándékoknak kéne lennie, ha adnék ajándékokat a legtöbb embernek...

Minek hallgatok szomorú zenét? Attól csak szomorú leszek...

'Egy újabb szívtörés esetén a ragasztót te állod.'