Mika vs. Ian Watkins és a Lostprophets. [Szerda.]

Köszönöm a névtelentől érkezett 'nőj fel és szerezz barátokat' kommentet az előző (Mika @ Balaton Sound) postomhoz. Viszont kívánom annak, aki írta. [;

Egy jó, ugyanakkor rossz hír érkezett tegnap előtt, hivatalosan tegnap. Ugyanis hétfőn reggel az 'Oh, hello. We've got a bit of news for you tomorrow. Hamarosan találkozunk!' tweetet postolta a Lostprophets, és tegnap bejelentették a szervezők, hogy bizony, Ian Watkins [jobb]

és bandája a Szigeten (Rock és Metál Nagyszínpad) kezdi meg az új turnét. (Napi bontás még soundra és szigetre sincs.) A napijegy 12.000 Ft, míg a Soundra (elővételben!!) 12.500 + útiköltség + szállás, mert hát hogy mész, koncertezel és jössz egyetlen nap alatt?! Igen mély depresszióba zuhantam a választás miatt, de azt hiszem, hacsak nem történik addig valami csoda, akkor a szigetet választom idei fesztiválnak (is). Olcsóbb, közelebb van, satöbbi.

(Ebben a döntésemben egyébként éppen most bizonytalanodtam el, mikor megláttam ezt a képet [bal]. Lesz még itt döntésképtelenség...)

És akkor már nem is említem a My Chemical Romance @ VOLT fesztivált. Mivel őket 2007-ben láttam Bécsben, amiatt nem kesergek (annyira).

Felmerült már bennem az ötlet, hogy talán nem is koncertezni, hanem utazni kéne, dehát uggyann... hova, kikkel, és _miből_? Az egy kicsit többe kerülne...

Erőtkitartást kívánok a hasonló problémákkal küzdőknek! (A nagyobb problémákkal küzdőknek meg nem is tudom mit kéne...)

MIKA LIVE @ BALTON SOUND. ♥ !!! [Csütörtök.]

http://sziget.hu/balatonsound/programok2011

Keresd a kakukktojást!

MIKA @ BALATON SOUND 2011!!!!!!

Wonka ezt óra közepén tudta meg, és akkorát sikított, hogy mindenki ráfigyelt egy pillanatra, azóta pedig pörög, másra sem tud gondolni. (:

Szóval most mennek sorra a kedvenc számaim, és partyup van, bár még 3 és fél hónap, de sebaj, tuti, hogy ott leszek, és idén belém fog szeretni, mikor meglát az első sorban. (: Én tudom! És aztán jöhet a szép közös jövő, amit még januárban terveztem el nekünk. (; Szülinapi koncerttel, meg minden. (:

Lehet én is bármi ami hozzád ér. [HATEfő.]

A nyár zenéje:

A nyár íze:

A nyár koncertje:

Mikor lesz már újra nyár?!

The more I see, the less I know, the more I like to let it go. [Szerda.]

Mert ma ilyen RHCP hangulatom van. Most épp a californication szól.

Úgy látszik, a szerdák ilyen fáradt "milyennapisvanma,!, remélem péntek, ja nem, csak kedd, ja nem, mert már szerda" napok, a leghosszabb a suliban, ráadásul másnap csütörtök, amikor meg tesi... amit gyűlölök. Nem tudom eléggé hangsúlyozni, hogy mennyire.

Boldog születésenapját az édesanyukámnak, sütöttem neki finesz muffintortát, meg vanília öntetet:

Btw a RHCP hallgatás óta eltelt pár óra, már Mika - same jeans-t hallgatok, és azon gondolkodom, vajon hány és ki embernek tetszettem valaha is? Most ez foglalkoztat. Mert akik ebbe a kategóriába tartoznak, azokat el kéne zárni valahova, ahol sok nő van, és egyik sem én vagyok. Hogy ez miért lenne jó, azt nem tudom. Főleg hogy mondjuk tartozna ebbe a kategóriába pár ember,

a blog véget ért. Túl üres a fejem ahhoz, hogy bármit is írjak. Egészen pontosan úgy mondanám, hogy csupa nem blogba való dolog jár benne. És érzem, ahogy ver a szívem. Az a... zérzés. Ami indokolatlan, és tudom, hogy most múlandó. Hamar múlandó, mert igazából nincs is. Nem úgy, mint legutóbb.

But there is still tomorrow, forget the sorrow, and I can be on the last train home.

I wish you a merry Christmas. (: [Péntek.]

Karácsonyi ajándék lista (mármint másoktól nekem):

Szülők: póló és v+w billentyűzetes fülbevaló a lollipop shopból.

Nagynéni#1: szülinap+névnap+karácsony egyben: telefonra akasztható mini szempillaspirál és szájfény, körömmatrica, Jordi Labanda füzet->, zongora mintás ceruza, Michael Jacksonos egérpad és poháralátét.

Mamám és testvérei: lila színű sál, hajgumik, pizsama, kesztyű.

Fényképezőgépet sikeresen ott hagytuk, szóval valamelyik nap mehetek érte vissza... vonat, #máv. ♥

#Twitteraddikt. Mondta @aresius_ @wikkywonka ra. És nem tévedett nagyot. Még guitar hero énekelgetés közben is: X.

No, akkor boldogságos karácsonyt minden kedves olvasómnak(?), twitterezzetek sokat(!), és gyertek januárban talira!

U.i.: és gyönyörködjetek benne, meg a lepkés karácsonyfájában:

Ma reggel arra ébredtünk, hogy a szomszéd visszahozta a kutyámat a bolt elől, mert a kapu éjjelre nem jól lett bezárva. Ez volt 8-kor. Aztán 12:40-kor fel is keltem, rendrakás a szobámban, meg karácsonyfa építés, meg kis süti sütés, ez volt a mai program.

Most pedig boldog névnapot, nézem a karácsonyi lidércnyomást, előre is jóéjt, és let it snow, bal oldalit az ágyamba, jobb oldali a fa alá #viaszszobor.

You make me want you more. [Csütörök.]

Hajajj, micsoda frizuraváltás! (: De a többségnek tetszik... (: Majd egyszer kép is lesz... (:

Igazából most csak emiatt van blog:

De ha már itt vagyok írok is, mert olyan ritkán blogolok. (:

Mostanában beszédválságba kerültem. Tudom, ez tőlem elképzelhetetlen. De mégis, vannak emberek, akiknek nem tudok mit mondani, pedig volt idő, hogy tudtam, de az elmúlt. Vagyis most épp nem olyan idő van.

Szívinfarktus. Pocsolyává olvadás. Szeretem, mikor olyan dolgok történnek, amikről sosem gondoltam volna, hogy lehetséges, és mégis. Szívesen. ♥ Bár erre ezt nem lehet mondani. Csak... inkább én köszönöm, hogy vagy. (:

Ilyenkor mindig meghalok egy kicsit. (:

Jóéjszakát!

Almost famous. [Vasárnap.]

Ma postoltam egy új novelllát, igaz még javításra vár, mert angol, és házifeladat. (:
Farmer.

Egyébként egy hete nem blogoltam, mert nem történt semmi, és nem volt min filozofálnom. Illetve volt, de azt nem publikusan tettem...

Dávid által kékpandavikinek kiáltottam ki magam, és a mellékelt kép, ami bizonyítja, hogy kék pandák igenis léteznek, méghacsak digitálisan is.

A szünet... nem történt semmi. De tényleg semmi. Nem találkoztam senki olyan 'hú'val, de mégcsak hútlannal sem.

Mondjuk a hétfő az nagyon jó volt, Frenk a gödörben Pankával. ♥

Ancsival mikor hazajött másnap találkoztunk, meg DorkaPanka, Margit-sziget, szimpla, lelkizés. Hazafele a villamoson az a srác, a Baross utca, a zenés csapat... de persze nem tudtam meg, hogy kik ők... pedig... (((: Sebaj, Dorka szerint ha egymásnak vagyunk szánva, akkor úgyis találkozunk még!

DorkaAncsi salsabuli szombaton (tegnap), jó volt, vicces részegen látni azokat, akiket látok heti kétszer, és tudom, hogy jelenleg nem tudják kontrollálni a mozgásukat, tetteiket. Leginkább az agyukat.

És arra jöttem rá az elmúlt pár órában... vagyis biztos eddig is tudtam. De most realizáltam úgy igazán. Szóval, hogy az emberek jönnek-mennek körülöttem. Hiába szeretnék valakit örökké magam mellé... előbb utóbb úgyis megszakad a kapcsolat, meg fog unni, ha tetszik ha nem. És lesz valaki fontosabb neki. Én meg szenvedek egy kicsit, aztán továbblépek. Vagy sokat. De úgyis túl leszek rajta egyszer. Persze ez fordítva is elsülhet, én unom meg. Nem is unalom az. Csak... "kevesebb szeretet iránta", esetleg semennyi, mert az összes elmúlt. Lejárt a szavatossága... höh - ez azért elég betegesen hangzik... tudom, a szeretet nem romlandó... (:
És ha mégis?

Végülis az egynyári sztárokra is ráunnak.
Még szerencse, hogy Ő♥ nem az♥.

Mai kedvenc outfit, lookbookos kedvencem, Yannick.

The girl, who knew too much. [Kedd.]

Ma egy valóban izgalmas napra virradtunk: A SCT tánciskola új kezdő salsa tanfolyamot indít, kíváncsi vagyok vajon fiatalabb vagy idősebb generáció jön-e? Rebekát sok szeretettel köszöntjük immár hivatalosan is STC-sként, meg csütörtöktől zapát(?)... remélem sok jófej emberke lesz. (:

Höhö, asszem végre visszatért a tipikus régi viccesviki, aki folyton csak nevet és nevet és nevet, és egy nap alatt többször majdnem megfullad. Vagy a társaságomat cserélem lefele jó irányba, vagy csak én jöttem rá (ismét), hogy az élet szép... (: Legalábbis bizonyos részei. Szép, ha az ember lánya 1 hónapja és 1 napja (de mondhatnám úgy is, hogy 3 nap híján 5 hete) látta élőben Élete SztárSzerelmét, Michael Holbrook Penniman, Jr. [18 August 1983-Beirut, Lebanon]-t♥, szép, ha szép az idő, szép, ha az ember élete nem unalmas. És az enyém (egykét emberke hiedelmével ellentétben) egyáltalán nem az, főleg az utóbbi napokban, túl sok mindent tudtam meg, pár beérkező információ még mindig fogadásra és feldolgozásra vár, de a memória kezd megtelni. Ahogy a telefonom szokta mondani: Text message memory is over 95% full.

Igen, ez már megint egy olyan köszönjükviktória bejegyzés. (:

Love got me down, i hadn't got a lollipop... - MIKA @ SZIGET FESTIVAL 2010.08.13. ♥ [Szombat.]

Viktória túlélte. Nem tudja, hogy hogyan, de sikerült.

Tehát. Óbudai Hajógyári-sziget 2010, augusztus 13 Péntek.
Szerencsés és iszonyatosan jó péntek13.

Délben indultunk a határ útról Ancsival, kb 13:30-ra értünk be, egyáltalán nem kellett sorba állni, simán bejutottunk. Megkerestük Pankát, az öccsét és a barátját, aztán elmentünk a nagyszínpadhoz, leültünk hármasban, amíg a fiúk visszaérnek az ósönből. Néztük, hogy anyám, ha ezek az emberek már most az első sorban csövelnek, akkor én Mikán hogy fogok előre kerülni? Mikor visszajöttek ittunk, az zsír volt, mert már majdnem meghaltunk szomjan. Elindultunk nézelődni, de már nem emlékszem miket láttunk, csak hogy kitöltöttünk egy tesztet a Nemzeti... áhá, google mindent tud: Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság sátránál, és nyertünk... olyan izéket, meg labdákat meg legyezőt. Nyerhettünk volna szappant is, vagy frízbit. De az nem kellett.
Aztán odamentünk a nagyszínpadhoz, megkerestem Szonikkot, de kevés ideig beszéltünk, mert vissza kellett menni Pankáékhoz, hogy ne veszítsük el egymást. Papa roach koncert, hátul a középkordonnál, jó volt. Csak nekem nem tetszett.
Aztán mikor annak vége lett, előremásztunk Ancsival, Panka és a fiúk pedig elmentek "vécére" és innit venni. Már ment a koncert, mikor Panka visszaért a vízzel, és azt egyből meg is ittuk. Vártuk, hogy Gentleman végén majd ugyanúgy elfogynak az emberek, mint PR végén, de nem jött össze... ott maradtak. Akkor döntöttem el, hogy utálom a szörti szekönc tu marsz-t...
De aztán elindultak az emberek a színpadon, és nagyon elkezdtek építeni valamit. Valahogy így festett:

Betolták a tükrös zongorát, és műnapraforgókat hoztak fel. Összehaverkodtunk a mellettünk állókkal, rendesek voltak, és a srác csinált egy (kicsiben) nagyon jó képet később Mikáról. ♥
Aztán feljöttek az emberek. Elindult a zene. Relax, take it easy - de hol van ŐŐŐŐ?? Aztán megjelent.

Akkor volt végem. Hiperventilláltam (úgy imádom ezt a szót) és potyogtak a könnyeim. Biztos nemkevesen néztek hülyének.
Aztán egy pasi elment, aki előttünk állt, és a helyére betódult 5 idegesítő tinip.csa, heringfíling megvolt... de nem érdekelt, én ha épp úgy alakult leütöttem, egyszer véletlenül le is fejeltem, akkor beszólt, hogy állítsak magamon. Mire közöltem, hogy nem fogok, azért, mert ő beállt elém, attól még én nem fogom vissza magam.
A relax volt az első szám, a Grace Kelly az utolsó, de a végén pontos listát írok a játszott számokról, csak az a baj, hogy a sorrendre nem emlékszem... azt tudom, hogy mikor Mika-kántálásra visszajöttek, a sweet dreams-t énekelte, annak kifejezetten örültem. (Ellenben szívfájdalom, hogy nem volt a ring ring, sem az only lonely one. De persze azok nem egy olyan híres számok...)
És Mika levette az összes fölsőjét a színpadon... aztán lelőtt mindenkit. Magát utoljára... aztán jött, hogy... love, love me - talán.

A koncert után már nem nagyon történt semmi, illetve elmentünk Lacihoz, a volt tesitanárunkhoz, aki pultos a szigeten, meg Ancsika ivott fényt. Én voltam az ügyeletes józan. (: Na jó, ez nem igaz, mert nem én voltam az egyetlen... de olyan jól hangzik ezt mondani. (:
Leszakadt az ég, sz@rrá áztunk, és énekelhettük, hogy "when it rain and rain, and rain and rains."
Aztán hazajöttünk.

Gazdagabb lettem a nap folyamán 2600 ft-al, kétezerötöt a nagyszínpadi mozgássérült budi előtt találtam, egy százast meg az árpád hídon, több pénzzel jöttem haza, mint amennyivel elmentem.
Nem haltam meg, sőt egy fogamat sem hagytam ott.
Összeismerkedtem pár emberrel, egynek a nevét raktároztam el, már be is jelöltem facebook-on: ez egy ilyen facebook világ...
És van egy olyan emlékem, amit sosem fogok elfelejteni. (: Mika élőben, közelről. És még sokkal jobb, mint hittem! (:

Songs he performed:
Relax, take it easy
Big girls, you are beautiful
Lollipop
Love today
Billy Brown
Stuck in the middle
Happy ending
We are golden
Blame it on the girls
Rain
Blue eyes
Touches you
Sweet dreams
Grace Kelly

What's more important? Saving yourself or letting me in? [Vasárnap.]

Na, akkor kezdjük az elején.
Szerdán dolgoztam, nem volt semmi izgi. Csütörtökön szigetjegyet vettünk a csajokkal, na az már izgibb volt, odajöttek hozzánk a dunatévések, azoknak beszéltünk mindenféle okosságot, talán még a téjvééébeiss benne leszünk. Bár nem hiszem, hogy belevágnak, mivel nem vagyunk olyan tipikus tévés személyiségeknek valók. Legalábbis én... aztán fagyiztunk, hazajöttünk, és már is este volt...
Pénteken reggel megáztam Mommal, aztán Dáviddal bejártam a kikát és az ikeát, és fájós lábbal jöttem haza (mint olyankor mindig), aztán eljött a nagy nap, a szombat:
Happy belváros, Viktória Ágoston free hug-ingyen ölelés táblával szaladgált a belvárosban Pankával, Kittivel meg újonnan megismert emberkékkel. Nagyon vicces volt. Na jó, meg kevésbé vicces is, mikor jött az az idős (hajléktalan?) nő, és letaperolta Kittit... na az szörnyű volt. De amúgy zsííír(áf)ul éreztem magam, voltak kedves emberek a csapatban, és tényleg király volt, kár, hogy nem igazán haverkodtunk, vagy legalábbis nem igazán tartósan. Én. Mások lehet...
Aztáááán hazajöttem, és almás pite fogadott este 11-kor, hogy az milyen finom volt... (: Mom csinálta, még reggelire is az volt, sőt, most is ettem egy szeletet: az utolsót, ami nekem járt.
Mikával álmodtam, már nem tudok várni, olyan közel van a péntek, és méééégis olyan lassan telik az idő addig. Azt álmodtam, hogy valami töltésen ücsörögtünk, sokan, de már nem emlékszem, hogy kikkel. Aztán egyszer csak megláttam a távolban jönni felénk, de csak egyedül, minden bádigárd nélkül, és persze egyből odajött: nem volt olyan aranyos, mint a képeken és videókon, csalódtam. Naná, hogy hozzám kezd el dumálni (angolul): ilyen kicsi voltál, mikor utoljára láttalak (és mutatja, hogy meddig értem a földtől), de már akkoris milyen szép voltam... nem emlékszem igazából, de aztán csomó ideig beszélgettünk... nem is volt koncert meg semmi. Csak ültünk ketten a töltés lejtős részén, és beszélgettünk. Nos, erre nem sok esély van. De Kitti tegnap felvilágosított, hogy simán össze lehet vele futni a koncert után a szigeten, mert a fellépők csak úgy bóklásznak utána. Na jó, nem simán, de van rá valamennyi esély. Hm, nem is tudom, szerintem idegösszeroppanást kapnék, ha meglátnám ballagni mellettem. Ha már Zsomboron is kiakadtam lánchídnál... (: hm, most Ancsi kicsit izgatottabban mondaná, hogy "Vikii", én pedig felkapnám a fejem, és ÁÁÁÁÁÁ, Mikaaa, urisen - és elájulnék... aztán vihetnének a szigetmentőkhöz.
Na, asszem ennyi mostanra, legyen mindenki boldog a belvárosban, és azon kívül is, sőt Pesten, Mo, Európán kívül is. (: Mert boldognak lenni jó. (: (Vajon az emberiség hány százaléka érzett már igazi boldogságot? Ha már itt tartunk: én éreztem már? Szerintem igen... (: És ennek örülök!)

cradle of love. [csütörtök.]

Hát, ez nem jött össze. Nem az enyém lett a legjobb angol. Úgy is mondhatnám: fail.
Ma végre találkoztam Eszterrel, és mint kiderült, egyforma monitorunk van. ♥
Holnap pedig Szonikk drága. Kimegyünk a hajógyárira és szigetflesselünk. Tényleg, nem tudom írtam-e már, de MIKAAASZIGETMIKAASZIGETMIKAAAASZIGET! (: Ancsi?!

Mondom, hogy ez a pasi tökéletes, nem hiszem el, hogy tényleg megöregedett... na, majd aki lesz volton, attól szerzek információt. (: [miért hívják a voltot voltnak?]
vajon divat még a pléjbekk?

Dancing with myself. [szerda.]

Hm. És ismét elmondhatom magamról, hogy megírtam egy angol tanfolyamzáró dolgozatot [azt hiszem, ez volt a negyedik], holnap kiderül, hogy milyen lett, és hogy kié a legjobb. (: Nem titkolt vágyam, hogy az enyém legyen.
Valamint, ma megvolt az évzáró, ahol én a fent említett teszt írása miatt nem vettem részt, de Rebeka elhozta a bizonyítványomat, meg a nasszerű hírt, hogy augusztusban mehetek vissza üzemi naplót leadni, holott meg volt beszélve, hogy ok az, amit leadtam. Na mindegy. Illetve nem, de nem tudok mit csinálni. Na meg az irodalomlista nyárra... ez komoly??
És miért mindig mindenki olyan napokon akar velem találkozni, amikor épp rohadtul nem jó? És amikor itthon ülök egész nap, és unatkozom, akkor miért nem ér rá senki?
Végig néztem a Tara alteregói mind a 12 részét, mi lesz így velem? Kénytelen leszek tényleg elkezdeni a Kyle XY 2. évadot, csak azzal az a baj, hogy egy rész egy órás... Amit kevésbé könnyű végignézni, mint Tarát... na mindegy, majd keresek abból is második évadot. De lehet, hogy csak angolul fogok találni. Ami mondjuk nem akkora gond. Legalább gyakorlok... nameg aztán pénteken lesz az rtl-en vampire diaries.
És VIKTÓRIA MOST TUDTA MEG, HOGY AZ... nem. Hogy a szigeten fellép Mika. És azonnal riasztotta Ancsit, hogy mennek-e, aki azt válaszolta, hogy ő a Muse-ra akart menni, de most elgondolkodott. Viktória pedig szurkol, hogy menjenek.
Miért beszélek magamról elsőszám harmadik személyben? Ezek a megtébolyodás első jelei. Csak nálam az összes többi az első előtt jött. (:

utóirat: 2 napja Billy Idol-t hallgatok, tök jó. (: Miért kell az ilyen jó pasiknak megöregedniük??

I'm talkin' 'bout love. [hétfő.]

Sokszor jut eszembe: szeretet. ...Olykor szerelem. Igen. Megesik.
És persze ez a megfoghatatlan és felfoghatatlan, kiismerhetetlen és felismerhetetlen érzés, kérdéseket idéz elő nálam. Ezeket venném most sorra, hátha szükségem lesz rájuk egyszer.

• Mi is az a szeretet?

Egy érzés. Igen, ezt tudom. De mitől függ ez? Mitől és miért szeretek meg valakit? Ezeket nem én döntöm el, pedig velem történnek, és az én életemet befolyásolják. Méghozzá a legtöbb esetben nem is kicsit. És ha már így is van, miért nem befolyásolhatom én is őket? Vagy?...



Nos, Mika szerint a szeretet csak egy figyelmeztető, pillanatnyi, reflexszerű hazugság. Ashley erről kicsit fentebb mást gondol: a szeretet egy energia, a szeretet egy rejtély, a szerettől elvárják, hogy igaz legyen(?); a szeretet a részem, a szeretet a szívem, a szeretet a legjobb dolog, amit tehetünk. Persze ki tudja, hogy ezt ő hogyan érti.

• El lehet-e nyomni a szeretet?

Például az olyan esetekben, mikor az agyam tudja, hogy nem szabad, és ezzel befolyásolja a... szívemet? Dehogy.
Igen, el lehet nyomni. Ebben egészen biztos vagyok. - Tapasztalat. Persze nem teljes mértékben, de többnyire. Olykor előjön, és olyankor úgy érzem, megpusztulok. De tényleg. Ez az állapot általában akkor szokott előjönni, ha a szóban... khm, "érzésben" forgó személyhez fűződő emlék előjön, és sehogysem akar elmúlni, vagy ha valami szokatlan dolog történik, amiről ő jut eszembe. De aztán elmúlik. Olyankor boldogabb leszek, mint előtte.
Amúgy furcsa. Mindig sokat gondolok "azokra" az emberkékre. De csak ritkán jönnek elő elnyomott érzéseim. Na, de hogy konkretizáljam: bennem személy szerint csak akkor tudatosodott, hogy van egy erőteljes elnyomott érzésem, mikor először azt éreztem, hogy hiányzik az illető. Tudatosan nyomtam el. Illetve azt képzeltem, hogy természetes dolog, hogy nem, mert nem, mert nem, mert nem. Aztán kiderült. És hogy van-e elnyomhatatlan érzés? Biztosan. Én még nem tapasztaltam. De biztosan fogom. Később... No meg... filmekből tudjuk, hogy ha valami nem múlik el hamar, akkor egy idő után legyőz minket, és akkor nem tudjuk többet elnyomni.

• Miért lesz egyszercsak egy szeretett emberből utált?

Nos. Például mert rohadtul megbánt minket. Csalódunk benne. Egy ideig próbálunk úgy csinálni, mintha minden jó lenne, aztán jön valami végső, hogy "na, akkor most elég, ilyet nem játszunk tovább, tönkre teszel. Hagyááá' békén, oszt jólesz mindenkinek." Vagy nem. Persze ezt már nem annyira ismerjük be. De azért tudjuk. Ő is tudja. Általában mindenki.

• Miért lesz egy utált emberből szeretett?

Sokszor úgy utálunk másokat, hogy nem is ismerjük őket. Aztán megismerjük, és rájövünk, hogy 'dehiszen ő jó fej'. Az pedig már tőlünk függ, hogy kit vélünk jó fejnek. Illetve... ez sem olyan dolog, amit mi dönthetünk el. Ez is... csak úgy van. Ez iis egy olyan dolog, amit el kell fogadnunk. Az érzéseinka sajátjaink, mégsem irányíthatjuk őket. Nem szörnyű ez egy kicsit?

• Miért a hasonlóságokat szeretjük?

Bizonyára mindenki tapasztalta már, hogy megszeretett valakit, nagyon. Akár kölcsönös volt az érzés, akár nem, a későbbiekben, ha talál valakit, akiben észrevette az előzőleg megszeretett ember tulajdonságait (mindegy, hogy hányat), akkor úgy érezte, azt az embert is szereti.
És előbb utóbb csupa "első szeretettet" talál maga körül, mert csupa olyan embert ismert és szeretett meg, akik rá hasonlítanak. Szerintem ez többnyire tudatalatt szándékos. Vagy nem csak tudat alatt. Én például sokszor direkt keresek olyan embereket, akik arra az egy valakire hasonlítanak, akire éppen "kell" nekik. Innen származik többekközött az érdeklődésem SK és Mika iránt. De hogy kézzelfoghatóbb, "közelebbi" példát mondjak: miért vesznek körül bicós emberek? Ezért. Pontosan ezért.

Comic strip - Chasing Amy ; Képtelen képregény - Émit üldözöl.



ja, csak unatkoztam éjszaka. ((: