A következő címkéjű bejegyzések mutatása: izé. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: izé. Összes bejegyzés megjelenítése

20110304

Do it like a dude. [Péntek.]

Végre péntek!
Holnap Dorkás (vessző Pankás?) nap, vasárnap meg még messze van.
Ezt a videót pedig azért, mert ma fedeztem fel, hogy még nem osztottam meg, pedig Jessie J nagyon jó, leszedtem az albumát, és nagyon tetszik. A klipben pedig egyszerűen... csak nehéz elhinni, hogy ilyen nő létezik. :D Elég agresszív, dögös, olyan 'ahhhwww'.
Soxeretettel mindenkinek.

20110226

I share my tweets. [Szombat.]

"A twitter megöli a blogolást" mondta a @verkutya, mert arról panaszkodtam, hogy mióta 0-24-ben tudok - ha akarok (és már miért ne akarnék?!) - twitterezni, azóta nem írok a blogra. Hiszen ott megosztom minden gondolatomat, gondomat-bajomat, érzésemet, kérdésemet, válaszomat, éppen hallgatott zenémet, éppen nézett képemet, éppen olvasott cikkemet/blogomat, éppen 'úristennek' titulált facebook postot; bármit, akármit, mindent. A blogbejegyzéseimet megosztom facen/twitteren, tehát nagyjából csak azok keverednek ide, akik amúgy is olvassák, amit éppen postolok. Mivel ez egy énblog, nem sok a különbség egy facepost, egy tweet és egy blogpost között. Ebből következik, hogy minek is írjak én blogot? Így hát nem is igazán teszem. Az elmúlt 2-3 hónapban nem sok értelmes bejegyzés született, lássuk be.
És ez talán így van jól, mert twitteren többen olvasnak wonkát, mint a blogot, így ha a sok blabla mellé valami értelmeset is megosztok, azt is többen látják, mint blogon. A mikroblog gyorsabb, több, jobb.
Ez tehát eltűnésem oka, de twitteren bármikor bárki megtalál, wikkywonka, mimás?!

A mai nap képei:
Feat @aresius_:


napisüti:

20110122

When our time is up, when our lives are done - will we say we've had our fun? [Szombat]

Hol is kezdjem, az, hogy tegnap reggel 7-kor felébredtem, és ma reggel 7-kor elaludtam, nos, egy kicsit sokkolta a rendszeremet - ha már a sok új idegen ember nem. Az egész 24 óra legalább 5-7 napnak tűnik, nem a sok alkohol miatt (azt én nem fogyasztottam), hanem a sok beérkező infó miatt.
Délig semmi érdekes - fizika tz, angol, német. Sulitájm, mint rendesen. 12-12:45-ig ebédidő volt, 3/4 1-kor indultunk a budapesti mecsetbe vallástan miatt, ahol egy pasas beszélt nekünk az iszlám vallásról. A buddhisták jobban tetszettek, de volt egy nagyon szép nő. 16:00 körül értem Zsuhoz, és már alig vártam, hogy végre mehessek #twittertali @ #vaskapu. (18:00.) Beszélgettünk, én készültem kicsit (őő... újra összefogtam a hajam?! Nagyjából ebben kimerült a készülődés), aztán jött Mr. Zsu (a bojfrendje), akkor már jócskán elmúlt 5 óra, úgyhogy indultam is.
Na, és innentől jön az a rész, hogy csak mondom, mondom, mondom, @emberelek, és semmi értelme nem lesz az egésznek. (:
17:55 körülre értem oda, @aresius_ (a későbbiekben Örézsiás, Örézs, valamint! Rizsa) azt mondta, mivel ő szervezi, 45-re már odamegy. Mégiscsak illene... hát, nagyon nem sikerült neki, majdhogynem 18:45 volt már, mire odaért. De ne szaladjunk annyira előre. Jó szokásomhoz híven (mert a fene egye meg, én erről nem tudok leszokni), korán értem oda. Mondhatjuk úgy is, hogy elsőnek. Hát jó, behuppantam egy babzsákba, és elkezdtem közvetíteni: még senki; még mindig senki; még mindig; ÁÁÁÁ, ÉRKEZŐK! Én ugyan nem tudtam (még, akkor), hogy ki ő, de odajött, és megkérdezte: "Wikkywonka, ugye?" (csak hogy én se maradjak ki, de magamat a későbbiekben sem fogom néven említeni: wikkysonka) - én meg mosolyogtam, és bólogattam. Kiderült: Ő @_VVega_. Egyből megismert, még jó, én őt nem. Vele érkezett @_monana és @Eni08, akinek menő billentyűzetes fülbevalója volt... (: Aztán érkezett (ha jól emlékszem a sorrendre) @LFL_93 (a későbbiekben: Löfli, ! Kifli - így nem fogom hívni, de elárulom ő volt az este a csikizőspajtásom), és innentől a sorrend már kicsit homályos. Érkezett még @deinoerd (Dínó, Danonínó - és aki mostmár beszólhat, mert követ), @primedark (prájmdárk, Tocci, és pörkölt, de az nem jóóóó) kicsitelkésett, @icarusdes, @yuka_mi, @zakkantanett és @verkutya, @KEME5, @rip911, @Bate81, @Midnite_, meg még egy csomóan, annyi embert nem lehet felsorolni. (: (Ráadásul nem tudom a nickeket, remélem senkiét nem írtam el.) Mindenkit (vagy legalábbis azokat, akikkel beszéltem) imádtam, főleg a keménymagot, akik ott maradtak a végéig, és még annál is jobban a #nincswifi crew-t, ami a #vaskapu helyett már a #törökkajálda alsó szintjén bandult (és ahova mikor indultunk, elhagytam a sálam, de prájmdárk megtalálta nekem), útközben elbúcsúztunk Dínótól, aki, mint azt feljebb láthattátok, létrehozta a foodnickeinket. A Star Kebabban (hé, srácok, ott voltunk egyáltalán? :D) mindenki evett, kivéve wonkalányt, aztán vizipipáztunk is, páran teáztak, nekem még megvan a kókzéróm vége, elmulattuk az időt hajnali 5-ig. Nem rossz, nem rossz. Akkor már rég nem az első metró megy (bár a Deákon nem a sokadik van ott akkor), szóval el is indultunk, ki-ki amerre lakik. A kékmetróval csak én és Örézs mentünk, a többiek mind pirossal, de úgy kell nekik, a kék az menőbb! És bár mondtam, hogy nem kell elkísérni a határ útig, mégis megtette, mert egy igazi dzsentleman, és vigyázott, hogy ne aludjak el amíg le kell szállni (bár akkor épp/már nem is voltam álmos). Aztán már járt a villamos, úgyhogy nem gyalog jöttem, 1/2 7-re értem haza, vagyis akkor kerültem ágyba, és nem volt elég a majdnem 12 óra velük, - már akivel, - még folytattuk, mert mi igazi #twitterfüggő k vagyunk, és #wififüggő k, mert ha #nincswifi, az biza gáz.
Nos, röviden ennyi, hosszan pedig eltartana 12 órát elmesélni... (:
Köszönjük Örézsiásnak, hogy megszervezte (ezt kevesen tudják, de azért ő tegnap is elmondta, mikor már ketten voltunk: az egész miattam lett szervezve, na jó, de nem önzősködöm, úgyhogy ilyeneket nem jelentek ki), (meg én még az inniket, meg a chipset, meg a nagy nehezen kikönyörgött truly 7u szignót, de azt a többi #nincswifi snek is!), mindenkinek, hogy megjelent, már nem félek Löflitől, sőt, sem senkitől senem nem félek, legalábbis közülük, de neki még a kitűzőket is köszönjük, és köszönöm a sálamat Toccinak, a sok ez-ő- az-ő-ezt-kell-róluk-tudni-infót @verkutya-nak, a képeket Zakkantnak és Dínónak, meg aki még fotózott, bár elég szörnyűséges képek lettek, de a szándék a lényeg, köszönöm a legelső olyan 24 órámat, amit teljesen végig ébren töltöttem el (így 17 évesen már ideje volt), és végül, de nem utolsó sorban azoknak, akik bekövettek szeretném megköszönni, mert végre egál a követettjeim és a követőim száma! Az élet apró örömei. (:
TWITTERTALI FOR THE WIN! 2011, január 21-22. @ #vaskapu (after @ #törökkajálda alsó szint).

UI.: akik nem tudnák, ezt énekeltem olyan nagy örömmel, mert a kedvenc együttesem, és mi az, hogy ez itt szól, demenő, akkor énmost énekelnék:

20101222

Leave the past in the past, gonna find the future! [Szerda.]

Nos. Ez a mai nap igazán izgalmas volt. Először is: elmentünk az euro park tépontba. Ott másfél óra alatt elintéztük amit el kellett: android 2.1(♥), mobilnet. (Y)
Közben, mivel a t-pont wifijére nem tudtam kapcsolódni, egy másik nyílt hálózaton keresztül yammoltam, ahol közben még egy reggeli twittemre ("Olyan érzés, mint mikor beszorul a levegő. Csak feljebb, ahol érezni a bordáimat. És rosszabb, sokkal. És szombat óta.") kaptam választ valakitől, akinek nem árulom el a nevét, mert nem tudom, hogy közzé-e szabad tenni, vagy mit szólna hozzá. Szóval, hogy neki is ez volt, mielőtt PTX-e lett, vagy hogy kell ezt mondani. Az mi? "kilyukad a tudod :-/" Na itt jött az ijedtség, haza, dokihoz. Dokinéni az ügyeleten végigtapogatta a hasam, meg ott a környéken, ahol a bordáim vannak, meg ilyenek. Azt mondta, hál' Istennek csak valami izom izé, semmi komolyabb, csak ne porszívózzak, meg tornázzak. Hát, jó. Akkor majd én leszek, aki összeszereli a karácsonyát (amúgy is én lennék), amíg a többiek karácsonyi nagytakarítást végeznek, hallelujah, bár úgy sem engedik majd meg, hogy ne takarítsak. Höh, egy kis izomizé, mi az nekem?! Egyébként mióta tudom, hogy nincs semmi komoly bajom, azóta kevésbé fáj. Hipochondria első tünetei?!
Aztán... azóta is bírom, már 4 napja, plusz az a kicsi a szombat estéből, szóval hős vagyok. 'You gonna miss me when I'm gone.' Se. Illetve nem tudhatom, de ahogy ismerem, nem az a hiányolós típus. Sebaj, nekem meg van a telefonom, amúgy is, ma eldöntöttem, kell nekem egy sztárhárem, #1 Mika, #2 Travie McCoy, #3 Ian Watkins. Hamar túl lennék az egészen, az hétszentség. (;
Az egésznek semmi jelentősége. Tényleg nem tudom, miért írok blogot.


20101221

Az ezredik szeretleknél a kréta elkopott. [Kedd.]


Marcipánmérgezés hála Antiának és Reninek, osztálykarácsony, téli szünet. Csak tudnám, hogy az az adventi koncert minek kell... az áhítat anélkül is meglesz (se, mert hol a karácsonyi hangulatom??), és csak bemegyünk duzzogunk, hogy minek, aztán meghallgatjuk, de nem akarjuk. És valószínűleg úgy is végig beszélgetjük. Már ha lesz kivel, a fél osztály nem is jön. Nem baj, legalább megkapjuk a borítékokkal és karácsonyi üzenetekkel, amit csak a fa alatt lehetne kibontani, de én úgyis kibontom előbb, nem azért, mert nem bírom ki (de), hanem mert nem a fa alatt fogom ezt bontogatni, hanem egy magányos pillanatomban, hogy olvasgathassam, hogy boldog karácsonyt és újévet. Persze sokan nem írtak... nem is tudom mit várok... aki írt, arról úgy is tudom, hogy mit. Hogy szeret, meg örül, hogy jóban vagyunk/jóba lettünk. Én is ezt írtam mindenkinek. Jó, meg kívánságot. Mert az vikis, egy kicsit egyedi... talán nem annyira sablon. És elhatároztam, hogy idén mindenkinek kívánok valamit, 2011-re. Valami hasznosat, praktikusat. Mint amilyennek az ajándékoknak kéne lennie, ha adnék ajándékokat a legtöbb embernek...
Minek hallgatok szomorú zenét? Attól csak szomorú leszek...
'Egy újabb szívtörés esetén a ragasztót te állod.'

20101219

Looks like I've lost my mind once again. [Vasárnap.]

You know You have to be more than this.

Megint hoztam egy hülye döntést. Hülye, de helyes döntést. Egyszer már meghoztam. Csak közbe jött valami. Így most közzétettem a döntésem. Vagyis hát elmondtam annak, akinek el kellett. Így semmi sem jöhet közbe. Nekem csak ki kell bírnom, ami nem könnyű, de menni fog, meg amúgyis jellemerősítés.
Holnap meg ajándékbeszerzés, vajon a westendben van wifi? Imádnék shopping közben tweetelni. (: Ha már okostelefon... (;

Love was once a part, but now it's disappeared. Never fall in love again.

Egyébként most elgondolkodtam. Nincs kivel cipőt menni venni. Mert még ajándékvásárlás oké. Arra van mondjuk Lala. De ki segít csizmát venni? Mom. Oké. De azon kívül? Ki jön el velem nézelődni?
Ahj. Nehéz ez. Mármint az élet. Tudom, mások éheznek, meg árvák, meg ilyenek. De nem is az ő bajaikhoz hasonlítom az enyémeket. Hanem csak úgy... néha egy kis szívtörésszakadás, erre gyógyír a lélektöredezettség-mentesítés, de mi van, mikor nem jön össze? Na mindegy, én sem tudom miről beszélek.
Csak mondom a magamét, mint mindig. És ezt általában nem csípik. Erre tipikus példa a twitteréneklésért unfollow...
Na jóéjt, holnap iskola. Még 2 nap, +1.

20101129

Szirén. A. Szerén(y). A. Hisz (-) tér. Ik(e)a. [Hétfő.]

Nos. Örvendezzünk. Egy: a Kis Jézus 25 nap múlva megszületik. Kettő: a szüleim épségben hazaértek a hóesős Bécsből és Szombathelyről, még vásárfiát is hoztak, kakaóscsigát! Három: vikikének ismét jó a kedve. (: Tegnap elképesztően elromlott, és ma oly módon javult meg, ahogy inkább nem kellett volna, dehát mindenki tudja már lassan rólam, hogy mennyire nem vagyok erős jellem. Én legalábbis biztos vagyok már ebben. Kár, pedig 2 hónapig bírhattam volna. Utána meg már úgyis mindegy... vagy nem. Ki tudja még, hogy mi lesz két hónap múlva. (Január, ha-ha-ha.)

Űűű, anyás, tényleg. 32 nap múlva (ha jól számoltam) szilveszter, meg 2011. Megint egy új számot kell megszokni leírni. De nehéz lesz. Azonban, december 30-án elmondhatok már majd egy újabb valamit magamról. (: REALIZE: ha két hónap múlva is, akkor már egy éve. Na, ez tényleg ŰŰŰ. Fail lenne. Nomiiiindegy.

Tehnapeste köszönöm Zaffancsnak, hogy itt aludt, szórakoztatott, filmet nézetett velem, etetett, meg én őt fincsi kókuszos-kakaós muffinnal, és aztán ma egésznap suliszünetekben odajött, satöbbi. (: ♥

És jééé, de fura ez a billentyűzet, és jééé, ez a monitor nem annyira, de jééé, operát derégen használtam. (:

Jóéjt kíván vidámviki. (:

U.I: R.I.P. Leslie Nielsen. 

20101107

Almost famous. [Vasárnap.]



Ma postoltam egy új novelllát, igaz még javításra vár, mert angol, és házifeladat. (:
Farmer.

Egyébként egy hete nem blogoltam, mert nem történt semmi, és nem volt min filozofálnom. Illetve volt, de azt nem publikusan tettem...
Dávid által kékpandavikinek kiáltottam ki magam, és a mellékelt kép, ami bizonyítja, hogy kék pandák igenis léteznek, méghacsak digitálisan is.
A szünet... nem történt semmi. De tényleg semmi. Nem találkoztam senki olyan 'hú'val, de mégcsak hútlannal sem.
Mondjuk a hétfő az nagyon jó volt, Frenk a gödörben Pankával. ♥
Ancsival mikor hazajött másnap találkoztunk, meg DorkaPanka, Margit-sziget, szimpla, lelkizés. Hazafele a villamoson az a srác, a Baross utca, a zenés csapat... de persze nem tudtam meg, hogy kik ők... pedig... (((: Sebaj, Dorka szerint ha egymásnak vagyunk szánva, akkor úgyis találkozunk még!
DorkaAncsi salsabuli szombaton (tegnap), jó volt, vicces részegen látni azokat, akiket látok heti kétszer, és tudom, hogy jelenleg nem tudják kontrollálni a mozgásukat, tetteiket. Leginkább az agyukat.

És arra jöttem rá az elmúlt pár órában... vagyis biztos eddig is tudtam. De most realizáltam úgy igazán. Szóval, hogy az emberek jönnek-mennek körülöttem. Hiába szeretnék valakit örökké magam mellé... előbb utóbb úgyis megszakad a kapcsolat, meg fog unni, ha tetszik ha nem. És lesz valaki fontosabb neki. Én meg szenvedek egy kicsit, aztán továbblépek. Vagy sokat. De úgyis túl leszek rajta egyszer. Persze ez fordítva is elsülhet, én unom meg. Nem is unalom az. Csak... "kevesebb szeretet iránta", esetleg semennyi, mert az összes elmúlt. Lejárt a szavatossága... höh - ez azért elég betegesen hangzik... tudom, a szeretet nem romlandó... (:
És ha mégis?
Végülis az egynyári sztárokra is ráunnak.
Még szerencse, hogy Ő♥ nem az♥.

Mai kedvenc outfit, lookbookos kedvencem, Yannick.

20101024

I need time, I said I need You. [Vasárnap.]



Travie McCoy szerelmes lettem pénteken, és azóta ez szól, kifejezetten örülök neki, hogy számomra a dalszövegek, elsusogott sorok jelentenek olyan dolgokat, amiket, és amit másnak nem.
need time, és need you nálam már annyiszor volt. valahogy sosem az lesz a vége. Mármint az, mint amit szeretnék. Mennyivel egyszerűbb lenne, ha csak kívánnék, és megtörténne. Mondjuk akkor igazságosan úgy lenne, hogy mindenki csak kíván, és úgy lesz. És akkor hatalmas káosz, anarchia lenne. Az pedig nagyon nem lenne jó. Mondjuk akkor azt kívánnám, hogy mindenki, aki olyat kíván, ami nekem nem fekszik, annak ne teljesüljön a kívánsága.
Nem is gondoltam volna, hogy ilyen önző vagyok... és pedig de. Hm, nocsak, egy újabb pont, hogy jobban ismerjem magam. (: ÖnzőViktória a felszínre tör. Mi lesz még itt.

20101013

Well there's three version of this story, mine, and yours and then the truth. [Szerda.]

Este fél tíz van, menni kéne aludni, de a fenének sincs kedve ilyen korán, még ha fáradt is vagyok. Meg hát sok minden kimaradt a mai napból. Jó, nem olyan sok. De az a kevés éppen elég ahhoz, hogy ne akarjak nélkülük aludni menni. Plusz még fürdeni is kell, meg vonatot nézni péntekre meg szombatra. Péntek: Pest-Göd. Szombat busszal Göd-Vác, ott babázok egy darabig, aztán vonat újra: Vác-Pest. Hejj, derégis jártam arra.
Natúr joghurt + házi lekvár = finesz. Le kell cserélni a kakaót, mert ahhoz rengeteg cukrot eszek, ami hizlal. És vikike (újra) nekiáll lefogyni. Úgysem fog menni, de azért egy próbát megér. Egy éve se mentem vele semmire... úgy tervezem jövőhéttől megint dobozos (=főtt) kaját viszek a suliba, meg minden egyéb, ami tavaly is megvolt. Már csak Ancsikát kéne rávenni, hogy menjünk úszni. (Vagy futni. De futni úgysem fogok, tehát ennek most semmi értelme.)
És persze megint megérte várni. Mindig is tudtam, hogy várni megéri! (((: [Rejtett üzenet.]

Elég melegre siekrült videó, de imádom a számot. (:

20101011

I wanna fly high, dancing with Sun and kissing with raindrops. [Hétfő.]

Nos. Sok izgalmas dolog történt szerda óta, úgyhogy van mit mesélni! (:
Csütörtökön reggel a Keletiben találkoztunk, és elmentünk osztálykirándulni (-3 lány), persze eltévedtünk, meg pele volt a fiúk szobájában, meg nem ettünk a gulyásból, meg leszakadt a hátam a táskától (hála Ancsinak mégsem, mert táskát cseréltünk, aztán Dorka is).
Aztán jött az este, befűtés a víz- és áramtalan házikóban, fiúszoba (mimás, vikike mindig ott van), masszírok, meg háromig joooabuli, aztán kidőltünk, de nem aludtunk jól. Én mindig mindenkit felébresztettem a köhögésemmel, amúgymeg az ágyak is kényelmetlenek voltak (így történt, hogy a földön aludtam Levivel egy matracon. Nem mintha az kényelmesebb lett volna)... aztán hajnalban jött a hideg. Hűű, de nagyon rossz volt annyira fázni, hogy már fázzak, meg kimenni egyedül pisilni a sötétbe, féltem, hogy jön valami állat. Aztán nem jött. Persze hogy nem, ő jobban fél tőlem, mint én tőle. De ez akkor nem jutott eszembe.
Másnap meg máris haza, nem sok értelme volt az egésznek, de attól még nagyon jó volt. Szeretem az osztályomat, és ez jó érzés. (: Kifejezetten jó.
Vasárnap sütöttünk hatlapost. Nem olyan lett, mint amit cukrászdában lehet kapni, de finom volt. Csomó töltelék megmaradt, abból meg puding lett. Nagyon régen ettem pudingot. Kicsit mobiltelefon #minekvan fílingje volt azért a dolognak, de segond. (Twitterfüggőség-e a kettőskereszttéma?)
VASÁRNAP PEDIIIIIG... paplanernyőzés, vagy minyavalya, szintén osztállyal, Aszódtól nem messze, vikike persze félt előre, de aztán nagyon jó volt, mondjuk a végén a csörlőkocsiderbinél volt egy kis meghalunkfíling... de belefért, kellett az élmény. Köszöntem Michaelnek, hamár olyan közel jártam a végtelen kék éghez. (: És közben a nyakamban susogó Gagarinéneket hallgattam, Tankcsapda, egy utolsó slukk és vége, vagy minyavalya az a szám. Gagesz feldolgozásban jobban tetszett. (Y)
Üdvözlöm (üdvözölném, ha tudná, hogy ezt teszem) köreinkben újdonsült német osztálytársunkat, remélem jóarc, és akkor sokáig maradhat! (: Bár raszta, és szőke (nem olyan tejföl, de azért nem rossz), szóval már eleve rosszarcság kizárva. (:
És végre van angol újra, meg Esztizés, szóval most minden jó, minden működik. (: Na jó, nem minden, de az már gigamagánügy, nem blogkompatibilis.

20100921

There's a place downtown, where the freaks are come around. [Kedd.]


A mai egy igen mókás nap volt. (: Élveztem, legalábbis részeit. (: (Bár most leginkább világnak mennék.)
Na, elmesélem a vicces részeit, bár így utólag elmesélve nem biztos, hogy másoknak is olyan vicces, mint nekem akkor, ott.
Rebekával szünetben lent sütkéreztünk az udvaron, ha már olyan jó idő volt. (: Egyszer csak meghallottunk valami külföldi beszédet, én azt értettem, hogy "You lost your t-shirt", Rebeka meg valami "Tisch"-t értett. Ezért hát megkérdezte:
- Minek van itt egy német nő?
Mire Viktória válasza: - Nem tudom, de angolul beszélt.
Ezen nevettünk vagy fél órán át, majd lejött a kisgyerkőc, aki valamilyen rejtélyes oknál fogva késztetést érez, hogy minden alkalommal, mikor elmegy mellettem köszönjön. Ez most sem volt másképp, megveregette a hátam, és rám kiabált: - Csá nigger! - Hogy miért tettem, nem tudom, de visszaköszöntem, erre Rebeka megkérdezte, hogy ki ő (mármint tőle, nem tőlem), mire kisember azt válaszolta, hogy nem tudja. "Az jó, mert én sem." Válaszolt R., és ismét nevettünk egy csomót.
Majd mikor mentem a metrón, és éreztem, hogy valaki szuggerál a másik metrókocsiból, és tudtam is, hogy kicsoda, egy nagyon unszimpatikus... khm, "úriember", és már éppen készültem rá csúnyán nézni klinikáknál, mikor megláttam Lócit és *-t ott nem messze a szuggerálóstól, a másik vagonban. Egyből felpattantam, és vártam, hogy végre megálljunk a Ferenc körútnál, hogy átszállhassak hozzájuk, és mikor megálltunk már szaladtam is. (: Annyira megörültem nekik, és olyan boldog lettem tőlük, meg az egy-két elsütött polihumortól, hogy bearanyozta az egész napomat. (:
Aztán tapasztaltam némi monster deszkaversenyt, vagy mit a Deák téren, majd egy játszóteret a westendes jégkori pálya helyén...
Aztán haza, aztán tánc, táncon élménybeszámoló Rebekának, bár nem igazán volt semmi érdekes, inkább csak a metrós dolgot meséltem el, nagyon nevetve, és vigyorogva és felpörögve.
És végre utolértem magam sms-írásban, végre írhatok majd újra. (Sms írási szabályom, hogy annyi sms max. 1 hónapban, ahány nap van. Végre 21.-e lett, mert most annyi sms-nél tartok. Ügyes vagyok? Kösz.)
Reply-blog:
Nem csak holnap, de ma is! (: Mint már fentebb említettem. Azért vicces volt. (:
Most jó éjszakát, nem tudom, ma milyen hangulatom van, ezért beteszek egy ilyen zenét, nem hangulatként, csak szeretemszámként:

U.I.: Megvan a hangulatzeném:

20100918

Vicces bejegyzés; kérésre, meg tiltásra. [Szombat.]

Két sor sör.
Csaknekedcsakmost.
Hogy első lehess, maradj, és akarj maradni.
A többi khm... "rajongóm" (olyan egoistán hangzik ezt mondani... :D) pedig ne legyen féltékeny, meg semmi ilyesmi. (: Mert őket is szeretem. (:
De most nem történt semmi, illetve az lett nekem mondva, hogy nem szabad megírni, TEHÁT cenzúráznom kell. Illetve kéne, de úgy bele sem kezdek. Jó lesz így? ((:
Mindneki boldog lesz, mert van is bejegyzés, meg nincs is, satöbbi.
Fishljen dolgokat. Ez a polis humor lassacskán kikészít. :D


Hű, ha Lóci lennék, erre azt mondanám, hogy DE ROSSZ VICC! Ezt a számot ide betenni. :DDDDDD Áh, de nagyon nevettem magamon. (: Pedig nem is. Háhh. De rossz. :D Óóó... most önkifejezésképtelen(?) állapotba kerültem ettől. :DDDDDDDD
(Oké, most nem tudom eldönteni, hogy ez geciség-e, vagy sem, de nem annak szánom, sőt, és ha nem igyekeznék rátérni arra az útra, hogy semmit nem bánok meg, akkor most úgy lenne. Ez követhető még? :D)
ÁHH. :D

20100810

Én sem papírra írok, hanem inkább laptopon, hogy ne a pennémnek hegye: a klaviatúra kopjon. [Kedd p2.]

Részlet valamiből, amit pár hete kezdtem, és amiből talán egyszer, ha majd befejezem, valami regényféle lesz:

"- Örülök, hogy most nem kell rád várni. De tényleg, merre jártál múltkor? Álehh drágám - kiáltott ki még az ajtón - majd jövök, nyugodt legyél Dhrágám, nincs ok félésre, nem szökök el - kuncogott - merre is mehetne egy ilyen asszonyka, mint énmagam. - Becsukta az ajtót, rám nézett, s megjátszott nevető szeme most azonnal könnyektől csillogott. - Alek megőrjít. Nem tudom, meddig bírom még mellette, fiú, ha egyszer elmennék, és nem jönnék többet, tudd, hogy… - könnyei már nem csak szemében csillogtak, patakként folytak le arcán. Onnan talán a padlóra csöppen, és az beszívja: örökre ottmarad. - Mindig is szerettelek.

- Ne, ne mondj ilyet. Nem hagyhatsz itt! Egész életemet végig kísérted, nem hagyhatsz itt, pont most…
- Nem kérheted tőlem, hogy ilyen körülmények között éljek tovább! Nem bírom! Olyan fiúnak ismerlek, aki megérti azt, hogy nem lehet. És ezt már tényleg nem lehet. Emlékszel, mikor Brunotol váltam? Már akkor is azt hittem, hogy az a vég, hogy nincs tovább, hogy nem bírom... de kibírtam, mert te erőt adtál. És ez most még annál is rosszabb. Ezt már tényleg nem bírom. Szeretlek fiú, de ezen már te sem segíthetsz. Legyél erős!
- A szív masszív, de néha ő is szív, mikor akad egy ecset, hogy megfesse az esetet. Ki kell tartani, a szín képes tarkítani, a víz fakítja a hibát, a száj elmormol egy imát.

Katherina már zokogott, úgy tűnt, ez az a fajta, amit sosem fog abbahagyni. Nem láttam még így sírni, nem tudtam, mit tehetnék. Nem mertem hozzá lépni, átölelni, vagy csak megszólítani. Féltem, hogy elszalad, és sosem látom többet. Megtehette volna, hogy feltépi az ajtót, kilép, és engem itt hagy örökre kételyek közt, amibe tudja, hogy beleőrülnék. De ahhoz könnyeket kéne mutatnia Alek-nak, amit tudom, hogy soha nem tenne meg. Gyűlölte azt a férfit, és olyan gőggel volt felé, ahogy soha őelőtte nem láttam."


Megemlékezés egy izéről. [Kedd.]

Már csak egyet kell aludni. El sem hiszem. Vagyis ez így nem igaz, mert elhiszem, csak nem tudom feldolgozni. Szeptember végén lenne 3 éve, hogy felrakták a drágát, emlékszem zapa ott izgult kint, a doktorbácsi meg csak biztatta olyanokkal, hogy "ha bármi gond lesz vele - már pedig lesz -, jöjjenek nyugodtan, az ügyeletre bármikor lehet jönni bejelentkezés nélkül"... Hát, végül sosem mentem ügyeletre. Mindig inkább feltelefonáltam dokinénit, és kértem egy közelebbi időpontot. De erre sem sokszor volt alkalom. Szerencsére. Összevissza állították a fogaimat mindig, mikor végre jók lettek, történt valami, és megint nem jók lettek. Úgy is mondhatnám, hogy rosszak. Szerettek torlódni, ez által mindig úgy kellett csinálni, hogy véletlenül se csússzanak egymásra. Segítek kitalálni: ez folyton réseket okozott. Még most is van egy, de az már úgy marad. Örökre, vagy nem, de egy ideig biztos. Minimum pár percig... remélem. Nagyon fura lesz nélküle, hiányozni fog (de megtarthatom!)... persze már várom, hogy megszabaduljak tőle, de csak azért, hogy tudjam milyen nélküle. Aztán visszarakhatják. Vagy nem... nem tudom, mit fogok gondolni, de végül mindegy is, mert ha akarnám sem raknák vissza.
Sok mindenre kíváncsi vagyok: hogy milyen lesz nekem, mit fognak mások szólni, milyen lesz az éjszakai, meg fog-e változni, el fog-e csúszni, romlani, ahogy Dávid mondja "attól félek, hogy ha elszabadulnak, akkor szétmásznak". Na jó, nem így mondja. Mert ő nem beszél így. De én így mondom azt, ahogy ő mondja. Már nem emlékszem, hogy mondta.
Szóval így. Elérkezett az utolsó napom fogszabályzósként. Már csak egyet kell aludni. Kíváncsi vagyok, nagyon! Izgatott...

Összesítve:
Gyűrűk leesése: 2 db.
Tappancsok leesése: 1 db.
Fogfájások: nagyonsok db.
Évek: majdnem 3 db.