Mika vs. Ian Watkins és a Lostprophets. [Szerda.]

Köszönöm a névtelentől érkezett 'nőj fel és szerezz barátokat' kommentet az előző (Mika @ Balaton Sound) postomhoz. Viszont kívánom annak, aki írta. [;

Egy jó, ugyanakkor rossz hír érkezett tegnap előtt, hivatalosan tegnap. Ugyanis hétfőn reggel az 'Oh, hello. We've got a bit of news for you tomorrow. Hamarosan találkozunk!' tweetet postolta a Lostprophets, és tegnap bejelentették a szervezők, hogy bizony, Ian Watkins [jobb]

és bandája a Szigeten (Rock és Metál Nagyszínpad) kezdi meg az új turnét. (Napi bontás még soundra és szigetre sincs.) A napijegy 12.000 Ft, míg a Soundra (elővételben!!) 12.500 + útiköltség + szállás, mert hát hogy mész, koncertezel és jössz egyetlen nap alatt?! Igen mély depresszióba zuhantam a választás miatt, de azt hiszem, hacsak nem történik addig valami csoda, akkor a szigetet választom idei fesztiválnak (is). Olcsóbb, közelebb van, satöbbi.

(Ebben a döntésemben egyébként éppen most bizonytalanodtam el, mikor megláttam ezt a képet [bal]. Lesz még itt döntésképtelenség...)

És akkor már nem is említem a My Chemical Romance @ VOLT fesztivált. Mivel őket 2007-ben láttam Bécsben, amiatt nem kesergek (annyira).

Felmerült már bennem az ötlet, hogy talán nem is koncertezni, hanem utazni kéne, dehát uggyann... hova, kikkel, és _miből_? Az egy kicsit többe kerülne...

Erőtkitartást kívánok a hasonló problémákkal küzdőknek! (A nagyobb problémákkal küzdőknek meg nem is tudom mit kéne...)

Love got me down, i hadn't got a lollipop... - MIKA @ SZIGET FESTIVAL 2010.08.13. ♥ [Szombat.]

Viktória túlélte. Nem tudja, hogy hogyan, de sikerült.

Tehát. Óbudai Hajógyári-sziget 2010, augusztus 13 Péntek.
Szerencsés és iszonyatosan jó péntek13.

Délben indultunk a határ útról Ancsival, kb 13:30-ra értünk be, egyáltalán nem kellett sorba állni, simán bejutottunk. Megkerestük Pankát, az öccsét és a barátját, aztán elmentünk a nagyszínpadhoz, leültünk hármasban, amíg a fiúk visszaérnek az ósönből. Néztük, hogy anyám, ha ezek az emberek már most az első sorban csövelnek, akkor én Mikán hogy fogok előre kerülni? Mikor visszajöttek ittunk, az zsír volt, mert már majdnem meghaltunk szomjan. Elindultunk nézelődni, de már nem emlékszem miket láttunk, csak hogy kitöltöttünk egy tesztet a Nemzeti... áhá, google mindent tud: Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság sátránál, és nyertünk... olyan izéket, meg labdákat meg legyezőt. Nyerhettünk volna szappant is, vagy frízbit. De az nem kellett.
Aztán odamentünk a nagyszínpadhoz, megkerestem Szonikkot, de kevés ideig beszéltünk, mert vissza kellett menni Pankáékhoz, hogy ne veszítsük el egymást. Papa roach koncert, hátul a középkordonnál, jó volt. Csak nekem nem tetszett.
Aztán mikor annak vége lett, előremásztunk Ancsival, Panka és a fiúk pedig elmentek "vécére" és innit venni. Már ment a koncert, mikor Panka visszaért a vízzel, és azt egyből meg is ittuk. Vártuk, hogy Gentleman végén majd ugyanúgy elfogynak az emberek, mint PR végén, de nem jött össze... ott maradtak. Akkor döntöttem el, hogy utálom a szörti szekönc tu marsz-t...
De aztán elindultak az emberek a színpadon, és nagyon elkezdtek építeni valamit. Valahogy így festett:

Betolták a tükrös zongorát, és műnapraforgókat hoztak fel. Összehaverkodtunk a mellettünk állókkal, rendesek voltak, és a srác csinált egy (kicsiben) nagyon jó képet később Mikáról. ♥
Aztán feljöttek az emberek. Elindult a zene. Relax, take it easy - de hol van ŐŐŐŐ?? Aztán megjelent.

Akkor volt végem. Hiperventilláltam (úgy imádom ezt a szót) és potyogtak a könnyeim. Biztos nemkevesen néztek hülyének.
Aztán egy pasi elment, aki előttünk állt, és a helyére betódult 5 idegesítő tinip.csa, heringfíling megvolt... de nem érdekelt, én ha épp úgy alakult leütöttem, egyszer véletlenül le is fejeltem, akkor beszólt, hogy állítsak magamon. Mire közöltem, hogy nem fogok, azért, mert ő beállt elém, attól még én nem fogom vissza magam.
A relax volt az első szám, a Grace Kelly az utolsó, de a végén pontos listát írok a játszott számokról, csak az a baj, hogy a sorrendre nem emlékszem... azt tudom, hogy mikor Mika-kántálásra visszajöttek, a sweet dreams-t énekelte, annak kifejezetten örültem. (Ellenben szívfájdalom, hogy nem volt a ring ring, sem az only lonely one. De persze azok nem egy olyan híres számok...)
És Mika levette az összes fölsőjét a színpadon... aztán lelőtt mindenkit. Magát utoljára... aztán jött, hogy... love, love me - talán.

A koncert után már nem nagyon történt semmi, illetve elmentünk Lacihoz, a volt tesitanárunkhoz, aki pultos a szigeten, meg Ancsika ivott fényt. Én voltam az ügyeletes józan. (: Na jó, ez nem igaz, mert nem én voltam az egyetlen... de olyan jól hangzik ezt mondani. (:
Leszakadt az ég, sz@rrá áztunk, és énekelhettük, hogy "when it rain and rain, and rain and rains."
Aztán hazajöttünk.

Gazdagabb lettem a nap folyamán 2600 ft-al, kétezerötöt a nagyszínpadi mozgássérült budi előtt találtam, egy százast meg az árpád hídon, több pénzzel jöttem haza, mint amennyivel elmentem.
Nem haltam meg, sőt egy fogamat sem hagytam ott.
Összeismerkedtem pár emberrel, egynek a nevét raktároztam el, már be is jelöltem facebook-on: ez egy ilyen facebook világ...
És van egy olyan emlékem, amit sosem fogok elfelejteni. (: Mika élőben, közelről. És még sokkal jobb, mint hittem! (:

Songs he performed:
Relax, take it easy
Big girls, you are beautiful
Lollipop
Love today
Billy Brown
Stuck in the middle
Happy ending
We are golden
Blame it on the girls
Rain
Blue eyes
Touches you
Sweet dreams
Grace Kelly

What's more important? Saving yourself or letting me in? [Vasárnap.]

Na, akkor kezdjük az elején.
Szerdán dolgoztam, nem volt semmi izgi. Csütörtökön szigetjegyet vettünk a csajokkal, na az már izgibb volt, odajöttek hozzánk a dunatévések, azoknak beszéltünk mindenféle okosságot, talán még a téjvééébeiss benne leszünk. Bár nem hiszem, hogy belevágnak, mivel nem vagyunk olyan tipikus tévés személyiségeknek valók. Legalábbis én... aztán fagyiztunk, hazajöttünk, és már is este volt...
Pénteken reggel megáztam Mommal, aztán Dáviddal bejártam a kikát és az ikeát, és fájós lábbal jöttem haza (mint olyankor mindig), aztán eljött a nagy nap, a szombat:
Happy belváros, Viktória Ágoston free hug-ingyen ölelés táblával szaladgált a belvárosban Pankával, Kittivel meg újonnan megismert emberkékkel. Nagyon vicces volt. Na jó, meg kevésbé vicces is, mikor jött az az idős (hajléktalan?) nő, és letaperolta Kittit... na az szörnyű volt. De amúgy zsííír(áf)ul éreztem magam, voltak kedves emberek a csapatban, és tényleg király volt, kár, hogy nem igazán haverkodtunk, vagy legalábbis nem igazán tartósan. Én. Mások lehet...
Aztáááán hazajöttem, és almás pite fogadott este 11-kor, hogy az milyen finom volt... (: Mom csinálta, még reggelire is az volt, sőt, most is ettem egy szeletet: az utolsót, ami nekem járt.
Mikával álmodtam, már nem tudok várni, olyan közel van a péntek, és méééégis olyan lassan telik az idő addig. Azt álmodtam, hogy valami töltésen ücsörögtünk, sokan, de már nem emlékszem, hogy kikkel. Aztán egyszer csak megláttam a távolban jönni felénk, de csak egyedül, minden bádigárd nélkül, és persze egyből odajött: nem volt olyan aranyos, mint a képeken és videókon, csalódtam. Naná, hogy hozzám kezd el dumálni (angolul): ilyen kicsi voltál, mikor utoljára láttalak (és mutatja, hogy meddig értem a földtől), de már akkoris milyen szép voltam... nem emlékszem igazából, de aztán csomó ideig beszélgettünk... nem is volt koncert meg semmi. Csak ültünk ketten a töltés lejtős részén, és beszélgettünk. Nos, erre nem sok esély van. De Kitti tegnap felvilágosított, hogy simán össze lehet vele futni a koncert után a szigeten, mert a fellépők csak úgy bóklásznak utána. Na jó, nem simán, de van rá valamennyi esély. Hm, nem is tudom, szerintem idegösszeroppanást kapnék, ha meglátnám ballagni mellettem. Ha már Zsomboron is kiakadtam lánchídnál... (: hm, most Ancsi kicsit izgatottabban mondaná, hogy "Vikii", én pedig felkapnám a fejem, és ÁÁÁÁÁÁ, Mikaaa, urisen - és elájulnék... aztán vihetnének a szigetmentőkhöz.
Na, asszem ennyi mostanra, legyen mindenki boldog a belvárosban, és azon kívül is, sőt Pesten, Mo, Európán kívül is. (: Mert boldognak lenni jó. (: (Vajon az emberiség hány százaléka érzett már igazi boldogságot? Ha már itt tartunk: én éreztem már? Szerintem igen... (: És ennek örülök!)