A szerelem biológiája, kémiája.

A szerelemért a testben különböző vegyületek - hormonok - felelősek, mindkét nemben megtalálható anyagok, melyek több más funkció mellett a szerelem érzéséért is felelnek.

A két fő hormon az oxitocin és a tesztoszteron (előbbiből a nőnek, míg utóbbiból a férfinak van jóval több), a feromon, de nagy szerepet játszik még a dopamin is.

• Az oxcitin - "szerelem, összebújás hormon": a szerelmes embereknek magasabb az ~ szintje, ez a vegyület a nőkben mindig, a férfiakban az orgazmus ideje alatt található meg (de az ejakulációval együtt ez is kiürül a szervezetből). Az ~ felelős azért, hogy a férfiakkal ellentétben a nőknek fontos az összebújás, ölelkezés, apróbb érintések, minden, ami romantikus, és amit a férfiak nem annyira kedvelnek. Hatása lehet szerelmes/szexuális álom, ami kedvet ébreszt a szexhez. Egyébként fő szerepe a szülés beindítása. Bővebben itt.
• A tesztoszteron - férfiasság: a herében termelődik (a nőknél a petefészekben és a mellékvesében, minimális mennyiség). A férfiak a ~ miatt szőrösebbek és agresszívabbak a nőknél, valamint a ~ tehet arról is, hogy a férfiak könnyebben esnek szerelembe, mivel megnöveli a vizualitást, ami fokozza a szexuális vágyat. Ez kiváltja a szerelmet, vagy legalábbis a vágyat, hogy az adott nőt (szexuálisan) megkapják. Bővebben: itt.
• Feromon - viselkedés hormon: a nők legtermékenyebb napjaikban ~t bocsájtanak ki magukból, ezzel fokozva a férfiakban a velük való közösülés vágyát. A férfiak szaga függ az immunrendszerüktől, és a nőket a sajátjukétól teljesen eltérő immunrendszerű férfiak vonzzák, hogy a születendő utód a lehető legszélesebb körű listáról "válogathasson" immungének terén, és így a lehető legerősebb immunrendszerre tehessen szert. (Minden embernek csak 6 immungéne van.) "A kutatók szerint viszont vannak tényezők, amelyek befolyásolhatják, hogy milyen típushoz vonzódunk leginkább. Egy brit egyetemen fiatal nők két csoportját kérdezték meg. Az egyik csoportba az antibébi-tablettát szedőket sorolták, a másikba a tablettát nem szedőket. Meglepő eredményre jutottak: a tablettát nem szedőknek a finomabb vonású férfiak tetszettek, a tablettát szedők viszont inkább a feltűnően izmos, mácsó típusokat találták vonzónak. (Az is kiderült, hogy korábban más volt az ízlésük.) A tudósok azzal magyarázzák ezt, hogy amint a nő nem eshet teherbe, nem vezérli többé az az ösztön, hogy gyermekei számára a legjobb (és legmegbízhatóbb) apát válassza ki. Ilyenkor léphetnek színre a jóképű kalandorok és nőcsábászok." (→ Forrás: innen.)

Fő forrás: Testimese.hu

[Ez egy biológiára készített kiselőadásom, gondoltam megosztom a rendbe szedett írást itt is, hátha valakinek a segítségére lesz egyszer, bár a testimesén több minden le van írva.]

Leave the past in the past, gonna find the future! [Szerda.]

Nos. Ez a mai nap igazán izgalmas volt. Először is: elmentünk az euro park tépontba. Ott másfél óra alatt elintéztük amit el kellett: android 2.1(♥), mobilnet. (Y)

Közben, mivel a t-pont wifijére nem tudtam kapcsolódni, egy másik nyílt hálózaton keresztül yammoltam, ahol közben még egy reggeli twittemre ("Olyan érzés, mint mikor beszorul a levegő. Csak feljebb, ahol érezni a bordáimat. És rosszabb, sokkal. És szombat óta.") kaptam választ valakitől, akinek nem árulom el a nevét, mert nem tudom, hogy közzé-e szabad tenni, vagy mit szólna hozzá. Szóval, hogy neki is ez volt, mielőtt PTX-e lett, vagy hogy kell ezt mondani. Az mi? "kilyukad a tudod :-/" Na itt jött az ijedtség, haza, dokihoz. Dokinéni az ügyeleten végigtapogatta a hasam, meg ott a környéken, ahol a bordáim vannak, meg ilyenek. Azt mondta, hál' Istennek csak valami izom izé, semmi komolyabb, csak ne porszívózzak, meg tornázzak. Hát, jó. Akkor majd én leszek, aki összeszereli a karácsonyát (amúgy is én lennék), amíg a többiek karácsonyi nagytakarítást végeznek, hallelujah, bár úgy sem engedik majd meg, hogy ne takarítsak. Höh, egy kis izomizé, mi az nekem?! Egyébként mióta tudom, hogy nincs semmi komoly bajom, azóta kevésbé fáj. Hipochondria első tünetei?!

Aztán... azóta is bírom, már 4 napja, plusz az a kicsi a szombat estéből, szóval hős vagyok. 'You gonna miss me when I'm gone.' Se. Illetve nem tudhatom, de ahogy ismerem, nem az a hiányolós típus. Sebaj, nekem meg van a telefonom, amúgy is, ma eldöntöttem, kell nekem egy sztárhárem, #1 Mika, #2 Travie McCoy, #3 Ian Watkins. Hamar túl lennék az egészen, az hétszentség. (;

Az egésznek semmi jelentősége. Tényleg nem tudom, miért írok blogot.

I cry, when angels deserve to die. [Csütörtök.]

Legelsőként: Nagyon boldog szülinapot holnapra Dávidnak! (: ♥

Aztán a többi...

Mint azt már tegnap is említettem, olyan nincs, hogy valaki sosem esik pofára. Pontosabban "*nincs olyan, hogy valaki egyszer ne essen pofára."

Talán csak nem veszi észre, de valójában mégis.

Egy olyan pillanatban, mikor azt hiszi, hogy élete jóra fordul, rátalál a szerelem, az olyan Emberek, akiknek mindent elmondhat, rózsaszín felhő, bili, meg minden ami kell. Aztán egyszer csak túl sok lesz a jóból. Mi az, hogy túl sok? Annál is több.

Néha Az Ember úgy gondolja, hogy nem érdemli meg. Tartja magát ehhez a gondolathoz, és nem is igazán törődik ennek a következményeivel - kivetüléseivel (van-e ilyen kifejezés, és értelmes-e ebben a mondatban??). Aztán valami megváltozik. Nem benne, Ő továbbra is annak az egy gondolatmagnak a tudatában él, és úgy gondolja, hogy továbbra is teljesen jól gondolja. Csak valahogy a külső dolgok kezdenek megváltozni, Az Emberek, meg az Ő(k) gondolataik. És csak kapkodja a fejét Az Ember, nem tudja, hogy mit gondoljon - és mit tegyen?. Nem dönthet helyette Más, pedig néha jó lenne, nem tehet Más helyette semmit, pedig szívesen hárítaná a feladatokat, és tenne úgy, mintha továbbra is a kis nyomorult életét élné, (mert tulajdonképpen azt teszi,) minden a régi lenne, és nem lennének Azok, akik megváltoztatják.

Az Ember (vagy valami hasonló) lennék én; Ők, Más(ok), Azok és Az Emberek pedig mindenki más, azok az emberek. Szóval akiket életem során megismertem, és (köz)be(le)szólnak a sorsom(nak)ba.

A Chop Suey! a bejegyzés hangulata. És az én új hangulatom:

Where the Sun don't shine you'll find me, find me doin' fine. Where the Sun don't shine... [Szerda.]

Imádom, hogy nálam mindig fordítva van, mint a többi embernél. Tipikus példája a "viki nem szeret a tömegbe olvadni" féle életfelfogásomnak - csak ez nem szándékos. Nálam valahogy úgy van, hogy ha elmondom vagy elmúlik azonnal, vagy megerősödik nagyon; és hosszú időre.

Elmondani, vagy sem, ha igen, akkor elfogadni a nemleges választ, túltenni magunkat rajta, satöbbi satöbbi. Ezek mind olyan dolgok, amiket az ember előbb-utóbb megtapasztal, olyan nincs, hogy nem... néha gondolkodom milyen lenne érzelmek nélkül. Vagy csak úgy, ha mondjuk szeretnék, de nem lennék soha szerelmes senkibe. Mármint úgy tényleg, nem csak az a tiniszerelem, hogy jajtetszeljárjunk, mert én nem vagyok az a fajta. Hál' Istennek, mert az olyanoktól rosszul tudok lenni.

Már nem emlékszem mit akartam ebből kihozni, de nézzétek mit találtam ma, egy olyan Lostprophets számot, amit még sosem hallottam, ebből van a címidézet is:

Most jóéjt. Holnap már tényleg csütörtök lesz, és nem csak csütörtökérzésem nekem...

Love got me down, i hadn't got a lollipop... - MIKA @ SZIGET FESTIVAL 2010.08.13. ♥ [Szombat.]

Viktória túlélte. Nem tudja, hogy hogyan, de sikerült.

Tehát. Óbudai Hajógyári-sziget 2010, augusztus 13 Péntek.
Szerencsés és iszonyatosan jó péntek13.

Délben indultunk a határ útról Ancsival, kb 13:30-ra értünk be, egyáltalán nem kellett sorba állni, simán bejutottunk. Megkerestük Pankát, az öccsét és a barátját, aztán elmentünk a nagyszínpadhoz, leültünk hármasban, amíg a fiúk visszaérnek az ósönből. Néztük, hogy anyám, ha ezek az emberek már most az első sorban csövelnek, akkor én Mikán hogy fogok előre kerülni? Mikor visszajöttek ittunk, az zsír volt, mert már majdnem meghaltunk szomjan. Elindultunk nézelődni, de már nem emlékszem miket láttunk, csak hogy kitöltöttünk egy tesztet a Nemzeti... áhá, google mindent tud: Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság sátránál, és nyertünk... olyan izéket, meg labdákat meg legyezőt. Nyerhettünk volna szappant is, vagy frízbit. De az nem kellett.
Aztán odamentünk a nagyszínpadhoz, megkerestem Szonikkot, de kevés ideig beszéltünk, mert vissza kellett menni Pankáékhoz, hogy ne veszítsük el egymást. Papa roach koncert, hátul a középkordonnál, jó volt. Csak nekem nem tetszett.
Aztán mikor annak vége lett, előremásztunk Ancsival, Panka és a fiúk pedig elmentek "vécére" és innit venni. Már ment a koncert, mikor Panka visszaért a vízzel, és azt egyből meg is ittuk. Vártuk, hogy Gentleman végén majd ugyanúgy elfogynak az emberek, mint PR végén, de nem jött össze... ott maradtak. Akkor döntöttem el, hogy utálom a szörti szekönc tu marsz-t...
De aztán elindultak az emberek a színpadon, és nagyon elkezdtek építeni valamit. Valahogy így festett:

Betolták a tükrös zongorát, és műnapraforgókat hoztak fel. Összehaverkodtunk a mellettünk állókkal, rendesek voltak, és a srác csinált egy (kicsiben) nagyon jó képet később Mikáról. ♥
Aztán feljöttek az emberek. Elindult a zene. Relax, take it easy - de hol van ŐŐŐŐ?? Aztán megjelent.

Akkor volt végem. Hiperventilláltam (úgy imádom ezt a szót) és potyogtak a könnyeim. Biztos nemkevesen néztek hülyének.
Aztán egy pasi elment, aki előttünk állt, és a helyére betódult 5 idegesítő tinip.csa, heringfíling megvolt... de nem érdekelt, én ha épp úgy alakult leütöttem, egyszer véletlenül le is fejeltem, akkor beszólt, hogy állítsak magamon. Mire közöltem, hogy nem fogok, azért, mert ő beállt elém, attól még én nem fogom vissza magam.
A relax volt az első szám, a Grace Kelly az utolsó, de a végén pontos listát írok a játszott számokról, csak az a baj, hogy a sorrendre nem emlékszem... azt tudom, hogy mikor Mika-kántálásra visszajöttek, a sweet dreams-t énekelte, annak kifejezetten örültem. (Ellenben szívfájdalom, hogy nem volt a ring ring, sem az only lonely one. De persze azok nem egy olyan híres számok...)
És Mika levette az összes fölsőjét a színpadon... aztán lelőtt mindenkit. Magát utoljára... aztán jött, hogy... love, love me - talán.

A koncert után már nem nagyon történt semmi, illetve elmentünk Lacihoz, a volt tesitanárunkhoz, aki pultos a szigeten, meg Ancsika ivott fényt. Én voltam az ügyeletes józan. (: Na jó, ez nem igaz, mert nem én voltam az egyetlen... de olyan jól hangzik ezt mondani. (:
Leszakadt az ég, sz@rrá áztunk, és énekelhettük, hogy "when it rain and rain, and rain and rains."
Aztán hazajöttünk.

Gazdagabb lettem a nap folyamán 2600 ft-al, kétezerötöt a nagyszínpadi mozgássérült budi előtt találtam, egy százast meg az árpád hídon, több pénzzel jöttem haza, mint amennyivel elmentem.
Nem haltam meg, sőt egy fogamat sem hagytam ott.
Összeismerkedtem pár emberrel, egynek a nevét raktároztam el, már be is jelöltem facebook-on: ez egy ilyen facebook világ...
És van egy olyan emlékem, amit sosem fogok elfelejteni. (: Mika élőben, közelről. És még sokkal jobb, mint hittem! (:

Songs he performed:
Relax, take it easy
Big girls, you are beautiful
Lollipop
Love today
Billy Brown
Stuck in the middle
Happy ending
We are golden
Blame it on the girls
Rain
Blue eyes
Touches you
Sweet dreams
Grace Kelly