Hűha, ma nagyon izgalmas dolog történt velem. Majdnem meghaltam, ha úgy vesszük. Igazából nem szerencsére, meg ez nem is vicces, de azért mégiscsak a metró gyulladt ki, amin utaztam. Ez persze Murphy törvény, mert kivételesen időben indultam, nem sokkal előtte, és pont odaértem volna, nem úgy, mint ahogy az szokásom... aztán mindig várnom kell.
Aztán úgy döntöttem, hogy nem is olyan hosszú, meg nehezen felfogható film az eredet, csak a társaságot kell tudni megválasztani. (:
Mostmár igazán megjegyzem, hogy a Kökitől 10 perc alatt ott tudok lenni (szééép magyar mondat) a káemóban táncon, mondjuk nem sokkal rövidebb, mint villamossal, de mindegy.
És olyan okos is csak én lehetek, hogy elhagyom a pénzemet. Remélem, hogy megtalálom... bár miért találnám, de azért még próbálom keresni, örülnék neki, ha meglenne. (:
És nézzétek, mit találtam, ezt a zenét még nagyon régen szerettem, és most eszembe jutott, és örülök neki, bár már tökre nem hallgatok ilyeneket... (:
A mai egy igen mókás nap volt. (: Élveztem, legalábbis részeit. (: (Bár most leginkább világnak mennék.)
Na, elmesélem a vicces részeit, bár így utólag elmesélve nem biztos, hogy másoknak is olyan vicces, mint nekem akkor, ott.
Rebekával szünetben lent sütkéreztünk az udvaron, ha már olyan jó idő volt. (: Egyszer csak meghallottunk valami külföldi beszédet, én azt értettem, hogy "You lost your t-shirt", Rebeka meg valami "Tisch"-t értett. Ezért hát megkérdezte:
- Minek van itt egy német nő?
Mire Viktória válasza: - Nem tudom, de angolul beszélt.
Ezen nevettünk vagy fél órán át, majd lejött a kisgyerkőc, aki valamilyen rejtélyes oknál fogva késztetést érez, hogy minden alkalommal, mikor elmegy mellettem köszönjön. Ez most sem volt másképp, megveregette a hátam, és rám kiabált: - Csá nigger! - Hogy miért tettem, nem tudom, de visszaköszöntem, erre Rebeka megkérdezte, hogy ki ő (mármint tőle, nem tőlem), mire kisember azt válaszolta, hogy nem tudja. "Az jó, mert én sem." Válaszolt R., és ismét nevettünk egy csomót.
Majd mikor mentem a metrón, és éreztem, hogy valaki szuggerál a másik metrókocsiból, és tudtam is, hogy kicsoda, egy nagyon unszimpatikus... khm, "úriember", és már éppen készültem rá csúnyán nézni klinikáknál, mikor megláttam Lócit és *-t ott nem messze a szuggerálóstól, a másik vagonban. Egyből felpattantam, és vártam, hogy végre megálljunk a Ferenc körútnál, hogy átszállhassak hozzájuk, és mikor megálltunk már szaladtam is. (: Annyira megörültem nekik, és olyan boldog lettem tőlük, meg az egy-két elsütött polihumortól, hogy bearanyozta az egész napomat. (:
Aztán tapasztaltam némi monster deszkaversenyt, vagy mit a Deák téren, majd egy játszóteret a westendes jégkori pálya helyén...
Aztán haza, aztán tánc, táncon élménybeszámoló Rebekának, bár nem igazán volt semmi érdekes, inkább csak a metrós dolgot meséltem el, nagyon nevetve, és vigyorogva és felpörögve.
És végre utolértem magam sms-írásban, végre írhatok majd újra. (Sms írási szabályom, hogy annyi sms max. 1 hónapban, ahány nap van. Végre 21.-e lett, mert most annyi sms-nél tartok. Ügyes vagyok? Kösz.) Reply-blog: Nem csak holnap, de ma is! (: Mint már fentebb említettem. Azért vicces volt. (: ♥
Most jó éjszakát, nem tudom, ma milyen hangulatom van, ezért beteszek egy ilyen zenét, nem hangulatként, csak szeretemszámként:
Még délután írtam egy blogbejegyzést. Aztán elment a net, nem mentődött, én bezártam, és elveszett. Amúgy is ideges voltam, az még jobban felidegesített. Hogy miért voltam ideges? Ó, hát az hosszú. A suliban félhulla voltam, a tanár tovább tartotta 15 perccel az utolsó óránkat (idei első ének, bemutatkozósdi volt), itthon muffint sütöttem, de mivel a tésztát már tegnap megcsináltam, hogy ma gyorsabban kész legyek vele, így szétfolyt sütés közben, túlkelt vagy mi (bár sütőporos szóval nem értem), aztán eső miatt elmaradt a kerekes koncert, eső miatt Ancsi szülei otthon maradtak így nem aludtam ott, ideges voltam amiatt is, hogy mi lesz, ha Dávidnak nem tetszik amit kap, vagy ilyesmi.
Aztán elmentem, szellemmetrón utaztam: nem nyíltak ki az ajtók, majdnem felborult, aztán lekapcsolódtak a lámpák... izgalmas volt. Aztán Dávid odáig volt a sáltól, most mondta, hogy a muffin is finom, és, a legfontosabb:
Lett egy szőke hajtincsem, póthaj, bár azt mondta Dávid, nem fog sokáig bentmaradni, de nem baj, azért én szeretem, és el is neveztem, illetve Dávid elnevezte, úgy hívják, Szamanta.
(Képet majd később.)
Szóval így a végére: ma délután eléggé ilyen volt a hangulatom:
Van egy rajongója a blogomnak! (: Mármint... azt mondta, hogy Ő már függő... (: Ezért megérdemli az Isharemysecrets.blogspot.com Elsőszámú rajongói címet! (: Tessék Lóci, ezennel hivatalosan is neked ajándékozom! (: Köszönöm, hogy a blogom elsőszámú hivatalos rajongója vagy, meg minden. :D
Nos. Mostanában nem írok minden nap. Ez jó, vagy rossz? Mindenki maga dönti el. Mondjuk annak, akinek jó, az nyilván lesz@rja, mert nem is olvassa a blogom. Tök mindegy, ez most lényegtelen. Ma voltam az első MJ flash mob próbán gödörben. Illetve ez a második volt, de nekem az első. Tavaly én nem is voltam próbán, csak videóból tanultam. Élőben sokkal jobb! Csak röpke 2 óra (na jó, másfél) alatt nem sikerült memorizálnom végig a koreográfiát. Kicsit vagyok ezek szerint csak csökkent agyú? Na mindegy, majd videó + még több próba + itthon leírom és gyakorlom, már ha eszembe jut... Tegnap egy hosszú találkozást sikerült összehozni Esztivel, meg még... velük, ők nem annyira közeliek mint Eszti, úgyhogy nem írom meg kik ők... aztán bementem a panzióba, majd megyek megint dolgozni jövő szerdán. Holnap semmi program, talán Ancsival biciklizni délután elmegyünk. Aztán hétfőn Szonikk, ha ráér, meg Dávid (talán...), kedden mozi Ancsival: Az utolsó léghajlító, szerdán... mi is lesz szerdán? (Tényleg ilyen sz@r az agyam??) Na mindegy, van még idő, eszembe jut addig. ESZEMBE JUTOTT. Meló. Csak 3 sorral feljebb írtam... nem gáz, vikike, nem gáz. (De hát mit várunk egy olyantól, aki képes volt kommentelni egy olyat, hogy vivike, holott viktóriának hívják, nagy V-vel...) Csütörtökön megyünk szigetjegyet venni Ancsival és Pankával, meg aki még jön velü(n)k. És asszem több program nincs. Csak következő hétre, fogorvos, izé, MIKASZIGET. Hmmm, és lassan vége a nyárnak. (: Nem csináltam sok mindent, mégsem volt unalmas. Ez egy lájk nyár. (: Évzárón nem voltam, évnyitón nem leszek. Csak ki ne szándékozzanak rúgni. Bár, ha ennyi miatt - de úgysem. Valahogy a meló fontosabb, mint elénekelni pár dalocskát. Bár jobban belegondolva: nem fogom látni az új tanárokat, pedig lesz egy pár. Sebaj, ami késik nem múlik. Ha valami fontos történik, arról úgy is azonnal értesít valaki. Remélem. Úgy is... "Won't u take a pic 4 me, u should send tha pic 2 me. salala. nagyon menő vagyok, hogy így szlengbeírom. kár, hogy menőségem elveszik annak minőségében(?), hogy menőzni nem menő. Így a minőség csupán éppen éjfél múltas." Viktória agymenést kapott. "Kliklisznep." Oké. köszönjük Eme... Vittója. Egyébként javában zajlik a twittertali, ami azért érdekes, mert én nem vagyok ott, pedig vicces lehet. Na de mindegy. Pedig akkor vehetnék (illetve vehettem volna) wikkywonka-s kitűzőt. Vagy matricát ingyé'. Hm, és akkor mindenki úgy ismerne, hogy wikkywonka, nem úgy, hogy Ágoston Viktória. Bár... a Viki így is úgy is a legrövidebb... affene. Asszem, ideje lenne elmenni aludni, bár éppen felpörögtem, és nincsen kedvem... de nem ártana. Vagy... ? Jaj, de még ezt elmesélem! (: Jöttem haza próbáról, deákon a metróban láttam egy srácot, mosolyogtunk egymásra, meg ilyenek. Ő is ott szállt le, ahol én - nem publikus, nem mitnha nem tudná mindenki, aki olvas, hogy hol lakom... -, elindultam hazafele, ő is arra jött, néztük egymást, néztük, néztük, integetett, integettem, elindult felém, mondom ok. :D Aztán beszéltünk, aztán hazajöttem... tetszik a mosolyom, és jól táncolok a metrón. Nem is nevezném táncnak, de mindegy, a csípőmmel "ütöttem"(?) a ritmust, és kész, ennyi. Mindegy. "*úgy szeretem az iylen filmbe illő sztorijaidat xd " (: ♥
