Where the Sun don't shine you'll find me, find me doin' fine. Where the Sun don't shine... [Szerda.]

Imádom, hogy nálam mindig fordítva van, mint a többi embernél. Tipikus példája a "viki nem szeret a tömegbe olvadni" féle életfelfogásomnak - csak ez nem szándékos. Nálam valahogy úgy van, hogy ha elmondom vagy elmúlik azonnal, vagy megerősödik nagyon; és hosszú időre.

Elmondani, vagy sem, ha igen, akkor elfogadni a nemleges választ, túltenni magunkat rajta, satöbbi satöbbi. Ezek mind olyan dolgok, amiket az ember előbb-utóbb megtapasztal, olyan nincs, hogy nem... néha gondolkodom milyen lenne érzelmek nélkül. Vagy csak úgy, ha mondjuk szeretnék, de nem lennék soha szerelmes senkibe. Mármint úgy tényleg, nem csak az a tiniszerelem, hogy jajtetszeljárjunk, mert én nem vagyok az a fajta. Hál' Istennek, mert az olyanoktól rosszul tudok lenni.

Már nem emlékszem mit akartam ebből kihozni, de nézzétek mit találtam ma, egy olyan Lostprophets számot, amit még sosem hallottam, ebből van a címidézet is:

Most jóéjt. Holnap már tényleg csütörtök lesz, és nem csak csütörtökérzésem nekem...

The girl, who knew too much. [Kedd.]

Ma egy valóban izgalmas napra virradtunk: A SCT tánciskola új kezdő salsa tanfolyamot indít, kíváncsi vagyok vajon fiatalabb vagy idősebb generáció jön-e? Rebekát sok szeretettel köszöntjük immár hivatalosan is STC-sként, meg csütörtöktől zapát(?)... remélem sok jófej emberke lesz. (:

Höhö, asszem végre visszatért a tipikus régi viccesviki, aki folyton csak nevet és nevet és nevet, és egy nap alatt többször majdnem megfullad. Vagy a társaságomat cserélem lefele jó irányba, vagy csak én jöttem rá (ismét), hogy az élet szép... (: Legalábbis bizonyos részei. Szép, ha az ember lánya 1 hónapja és 1 napja (de mondhatnám úgy is, hogy 3 nap híján 5 hete) látta élőben Élete SztárSzerelmét, Michael Holbrook Penniman, Jr. [18 August 1983-Beirut, Lebanon]-t♥, szép, ha szép az idő, szép, ha az ember élete nem unalmas. És az enyém (egykét emberke hiedelmével ellentétben) egyáltalán nem az, főleg az utóbbi napokban, túl sok mindent tudtam meg, pár beérkező információ még mindig fogadásra és feldolgozásra vár, de a memória kezd megtelni. Ahogy a telefonom szokta mondani: Text message memory is over 95% full.

Igen, ez már megint egy olyan köszönjükviktória bejegyzés. (:

De sírni fog, ki korán nevet, valami miatt azt nem lehet. [Kedd.]

Hm. Jó dolog ez a twitter. Saccperköbö 1 hónapja regisztráltam. Vagy nem, tudja a fene. A lényeg, hogy ma egész sok mindenkit követni kezdtem, és engem is egész sok mindenki követni kezdett. És estére sikerült is rájönnöm, hogy a @wikkywonka lapfülnél megtalálom a @wikkywonka tweeteket... igen, viktória egy zseni... (Y)
Meg lúkbúkom is van már, hála neki. Abba tudjátok mi a jó? Lehet látni sok szép lányt, meg helyes fiút, akik tudnak öltözködni. Persze a totál ellenkezőjét is; de azt kevesebbet.
A zapám karabélyt hallgatott egész nap, legalábbis egy ideje. Tök jó, tiszta régiszépidők fílingje van, az első gödrözésem, meg a nem tudom milyen színű lyuk, de régen is volt, hogy én a Natival koncertre jártam... (: "Sztrádán gurulnak a lábasok, az ablakra tapadnak a százasok" ; "táncra perdül minden kártyalap, valakinek az álma vagy" ; "dobog a szívem, és a faszom a divat. De sírni fog, ki korán nevet, mert valami miatt azt nem lehet." Igen, ez a legutolsó mondat (~a bejegyzéscím) rám annyira jellemző... volt, kiskoromban, (de) már rég nem vettem észre.
Egyébként sejtem, hogy nem könnyű engem feldolgozni, (bár nekem tökéletesen megy...) és a köznép - phárdonn, nem ezt akartam mondani... közvéleményt kuuunagyon nem érdeklik az olyan részletes fesztinyaralós leírásaim, mint pl a tegnapi, de nem érdekel, mert nekem jó leírni, meg hátha valakit mégis érdekel... mert mondjuk valaki épp ugyanígy járt, ugyanott. És mondjuk nem úgy hívják, mint engem, és nem én vagyok az. Esélytelen? (: Jó, de kit érdekel? Akit nem érdekel, hogy mi van velem, az úgy sem fogja elolvasni, maximum kommentel egy olyat, hogy 'nemlájkolomleszarom', de azt meg én... ezt már megtanultam több mint 4 éve futó netpályafutásom alatt. Szeptemberben lenne másfél éve, hogy ez a netkhárrier átcsapott blogolásba. Azt hiszem, kéne egy "összesítést" csinálni, hogy eddig hány bejegyzés az összesen 3 blogon (tudjátok: my dreams come true, i share my secrets, i share my stories)...

Egyébként még sosem meséltem, de az egyik kedvenc emlékem kapolcs, művészetek völgye, kétezernemtudommennyi. Egy zöld nadrág volt rajtam, egy zöld benetton kötött top, és egy még most is meglevő zöld napszemcsi, úgy nézhettem ki, mint egy éretlen banán, nagyjából. És akkor a miszterigeng valamelyik tagja illuminált állapotban (vagy celebekről nem szabad ilyet mondani?) odajött hozzám, mondott valamit, már nem emlékszem, de sejtem olyan kislányosan anyám szoknyája mögé bújtam, és akkor azt mondta Momnak, hogy én vagyok Kapolcs legszebb lánya. Talán 2005-ben lehetett, vagy még korábban. Inkább a második. Meg kéne nézni, hátha rájövök fotók alapján...
Mivel azt írtam, hogy az egyik, elkezdtem gondolkodni, hogy mi a másik/többi, de nem is jut más az eszembe... persze, a tavalyi fotózás, aminek már majdnem egy éve, hú, hogy repül az idő. Ja, persze. De amúgy még nekem is be kell látnom, hogy tényleg. Milyen kevés idő telt el január óta - milyen kevésnek tűnik. Pedig valójában már fél év. Az rohadtul sok...

Na, mára jóéjszakát kívánok, fél12 van, és holnap reggel kelek, megyek dolgozni. Ismét.

I is the word turns upside down. [szerda, part 3.]

Egyszer azt hallottam, hogy vigyázzak, mit teszek, vigyázzak, kit szeretek, és mindig gondoljam át kétszer. - Na, ki tudja, hogy mire gondolok? ((:
Kérdem én, lehet-e irányítani az érzéseket? Persze, megpróbálom átgondolni, de mire megyek vele? Ha szeretek valakit, akár az arcomba is üvöltheti, hogy semmi értelme. Ha meg is változna valami, nem azért, mert ezt mondta. Hanem - szerintem - azért, ahogyan mondta… na meg… lehet-e olyan embert szeretni, akit az ember tulajdonképpen nem is ismer? Például… lehet-e szerelmes valaki abba a fiúba, akit minden reggel lát a buszon, vagy abba a lányba, aki a szemben levő tánciskolába jár minden szerdán? Hiszen mindenkinek van egy kisugárzása. Egyeseknek olyan, hogy rossz kedvem lesz tőle, egyeseknek olyan, hogy nevetek tőle. Egyeseknek meg olyan, hogy Istenem, most azonnal meg szeretném zabálni, olyan édes. És ezeknél mindegy, hogy ismerem-e, vagy sem, ezt váltja ki belőlem, és kész. Nem azért, mert érzem az illatát, és beindulnak a biológiai folyamatok, amivel manapság a szerelmet magyarázzák. Hanem csak úgy. Mert látom őt, a mosolyát, hallom a hangját, a nevetését... és ez elég. Még ha nem is tudok róla sokat, vagy akár semmit sem.

"Nincs semmi érdekes a filozófiámban, csak egy zavart tinilány vagyok, semmi több."