Almost famous. [Vasárnap.]

Ma postoltam egy új novelllát, igaz még javításra vár, mert angol, és házifeladat. (:
Farmer.

Egyébként egy hete nem blogoltam, mert nem történt semmi, és nem volt min filozofálnom. Illetve volt, de azt nem publikusan tettem...

Dávid által kékpandavikinek kiáltottam ki magam, és a mellékelt kép, ami bizonyítja, hogy kék pandák igenis léteznek, méghacsak digitálisan is.

A szünet... nem történt semmi. De tényleg semmi. Nem találkoztam senki olyan 'hú'val, de mégcsak hútlannal sem.

Mondjuk a hétfő az nagyon jó volt, Frenk a gödörben Pankával. ♥

Ancsival mikor hazajött másnap találkoztunk, meg DorkaPanka, Margit-sziget, szimpla, lelkizés. Hazafele a villamoson az a srác, a Baross utca, a zenés csapat... de persze nem tudtam meg, hogy kik ők... pedig... (((: Sebaj, Dorka szerint ha egymásnak vagyunk szánva, akkor úgyis találkozunk még!

DorkaAncsi salsabuli szombaton (tegnap), jó volt, vicces részegen látni azokat, akiket látok heti kétszer, és tudom, hogy jelenleg nem tudják kontrollálni a mozgásukat, tetteiket. Leginkább az agyukat.

És arra jöttem rá az elmúlt pár órában... vagyis biztos eddig is tudtam. De most realizáltam úgy igazán. Szóval, hogy az emberek jönnek-mennek körülöttem. Hiába szeretnék valakit örökké magam mellé... előbb utóbb úgyis megszakad a kapcsolat, meg fog unni, ha tetszik ha nem. És lesz valaki fontosabb neki. Én meg szenvedek egy kicsit, aztán továbblépek. Vagy sokat. De úgyis túl leszek rajta egyszer. Persze ez fordítva is elsülhet, én unom meg. Nem is unalom az. Csak... "kevesebb szeretet iránta", esetleg semennyi, mert az összes elmúlt. Lejárt a szavatossága... höh - ez azért elég betegesen hangzik... tudom, a szeretet nem romlandó... (:
És ha mégis?

Végülis az egynyári sztárokra is ráunnak.
Még szerencse, hogy Ő♥ nem az♥.

Mai kedvenc outfit, lookbookos kedvencem, Yannick.

Come on let’s get drunk, toast it up, we don’t give a fck. [Péntek.]

Kérem szépen, én már most unom a telet, akkor mivan??

Megtudtam, hogy jövő csütörtökön vagy pénteken új frizurát kapok, ha ilyet lehet mondani. Mindegy. Őőőő... pont olyat.

Holnap állatkertezés, remélem jó idő lesz, és kint lesznek az állatok, mutatnak nekünk vicces arcokat, funnyanimalfaces, a zsiráfokat és a tevéket várom a legjobban. (: Óóó, hogy miért nincsen egy gigaprofi fényképezőm... ): vagy legalább egy kicsit profibb.

Amúgy is lookbook fan/függő lettem, de nem postolok, csak hype-olok. Annyira jól tud öltözni néhány emberke. Aktuális kedvenc: Bobby, Torontóból. És szereti Mikát. És jahaaajj. Mondjuk asszem nyílt titok, hogy kinek az outfitjeit szeretem a legjobban, nem csak képeken, de élőben is. (: Hihhhetetlen, hogy a magyar emberek legtöbbje mennyire nem tud öltözködni... vagyis ez így nem pontos, mert nem a magyar emberek, hanem a Mo-n élők... bár mostanában mindig nézelődök az utcán, azért látni egykét csinos fiútlányt. (:

De sírni fog, ki korán nevet, valami miatt azt nem lehet. [Kedd.]

Hm. Jó dolog ez a twitter. Saccperköbö 1 hónapja regisztráltam. Vagy nem, tudja a fene. A lényeg, hogy ma egész sok mindenkit követni kezdtem, és engem is egész sok mindenki követni kezdett. És estére sikerült is rájönnöm, hogy a @wikkywonka lapfülnél megtalálom a @wikkywonka tweeteket... igen, viktória egy zseni... (Y)
Meg lúkbúkom is van már, hála neki. Abba tudjátok mi a jó? Lehet látni sok szép lányt, meg helyes fiút, akik tudnak öltözködni. Persze a totál ellenkezőjét is; de azt kevesebbet.
A zapám karabélyt hallgatott egész nap, legalábbis egy ideje. Tök jó, tiszta régiszépidők fílingje van, az első gödrözésem, meg a nem tudom milyen színű lyuk, de régen is volt, hogy én a Natival koncertre jártam... (: "Sztrádán gurulnak a lábasok, az ablakra tapadnak a százasok" ; "táncra perdül minden kártyalap, valakinek az álma vagy" ; "dobog a szívem, és a faszom a divat. De sírni fog, ki korán nevet, mert valami miatt azt nem lehet." Igen, ez a legutolsó mondat (~a bejegyzéscím) rám annyira jellemző... volt, kiskoromban, (de) már rég nem vettem észre.
Egyébként sejtem, hogy nem könnyű engem feldolgozni, (bár nekem tökéletesen megy...) és a köznép - phárdonn, nem ezt akartam mondani... közvéleményt kuuunagyon nem érdeklik az olyan részletes fesztinyaralós leírásaim, mint pl a tegnapi, de nem érdekel, mert nekem jó leírni, meg hátha valakit mégis érdekel... mert mondjuk valaki épp ugyanígy járt, ugyanott. És mondjuk nem úgy hívják, mint engem, és nem én vagyok az. Esélytelen? (: Jó, de kit érdekel? Akit nem érdekel, hogy mi van velem, az úgy sem fogja elolvasni, maximum kommentel egy olyat, hogy 'nemlájkolomleszarom', de azt meg én... ezt már megtanultam több mint 4 éve futó netpályafutásom alatt. Szeptemberben lenne másfél éve, hogy ez a netkhárrier átcsapott blogolásba. Azt hiszem, kéne egy "összesítést" csinálni, hogy eddig hány bejegyzés az összesen 3 blogon (tudjátok: my dreams come true, i share my secrets, i share my stories)...

Egyébként még sosem meséltem, de az egyik kedvenc emlékem kapolcs, művészetek völgye, kétezernemtudommennyi. Egy zöld nadrág volt rajtam, egy zöld benetton kötött top, és egy még most is meglevő zöld napszemcsi, úgy nézhettem ki, mint egy éretlen banán, nagyjából. És akkor a miszterigeng valamelyik tagja illuminált állapotban (vagy celebekről nem szabad ilyet mondani?) odajött hozzám, mondott valamit, már nem emlékszem, de sejtem olyan kislányosan anyám szoknyája mögé bújtam, és akkor azt mondta Momnak, hogy én vagyok Kapolcs legszebb lánya. Talán 2005-ben lehetett, vagy még korábban. Inkább a második. Meg kéne nézni, hátha rájövök fotók alapján...
Mivel azt írtam, hogy az egyik, elkezdtem gondolkodni, hogy mi a másik/többi, de nem is jut más az eszembe... persze, a tavalyi fotózás, aminek már majdnem egy éve, hú, hogy repül az idő. Ja, persze. De amúgy még nekem is be kell látnom, hogy tényleg. Milyen kevés idő telt el január óta - milyen kevésnek tűnik. Pedig valójában már fél év. Az rohadtul sok...

Na, mára jóéjszakát kívánok, fél12 van, és holnap reggel kelek, megyek dolgozni. Ismét.