Twittertali, március 19. [Hétfő.]

A címből kiderül, hogy múlt pénteken ismét twittertalit tartottunk, ezúttal A Grundban, @LFL_93 szervezésében. 19:00-ra kellett (volna) érkezni, de mivel januárban én voltam az első, megfogadtam, hogy ezt nem vállalom be újra, és késve érkezek, 1/2-3/4 8 körülre. A fél 8-at tartottam is, de már egész sokan voltak, mire én odaértem. Nem akarok hülyeséget mondani, de 20-ra saccolok. Mármint 20 főre.

Köszönés, bemutatkozás, a szokásosok, egyből elővettem a tiarámat, volt, aki amiatt ismert fel, aztán ahogy sorra jöttek az emberek, @verkutya hozott nekem szexi geek szemüveget, ami az est folyamán mindenkin volt szerintem, aztán én egy ilyen képet hoztam össze benne, már vasárnap délután, itthon, pizsamánban. (Őt, mármint Vérkutyát egyébként rögtön megérkezése után betámadtam a bárpultnál pia vadászata közben @zakkantanettel, akivel később már nem is beszéltem, ami inkább rossz, mint jó, sőt.)

Az elején minden jó volt, "normális mennyiségű" ember, többnyire ismerős arcok, nem szólt zene, hallottuk egymás hangját, satöbbi. Beszélgettünk, hülyéskedtünk, meg minden, amit már januárban is írtam.

Egyébként az este (és hajnal) folyamán 2 főbb beégésem volt, egyiket sem említem meg, mert nem akarom rá emlékeztetni az embereket, de az elsőn utólag már csak nevetek, mert annyira vicces szitu volt, és maga az ember, hát... go on!

Most nem év voltam a legfiatalabb, hanem @Balage_, aki még csak 15, és Székesfehérvárról jött, nem is értem, én tuti nem mertem volna tök egyedül feljönni, úgyhogy minden elismerésem, és itt a blogpostja is az eseményről, fantörpikusat írt. (:

Aztán nem is tudom mikor, tán 10 óra körül egy _DJ_ elkezdett '70-es, '80-as, '90-es évek retródiszkó zenéket nyomatni (táncoltunk is rá először, és @andorszalontai kért nekem Jacksont♥), olyan rossz hangosítással, és hangerővel, hogy éljfél környékére totál hisztis lettem tőle, zúgott a fejem, nem hallottuk egymást, 5 centiről kellett fülbe üvölteni, ha "beszélgetni" akartunk. Kiosztottam a rajzokat Vérkutyának és @zen_chai-nak, aztán fogtam a holmim, és kitelepedtem a padra, vártam, hogy átmenjünk valahova máshova. Lassacskán kijött @sylverrat és @ebogee, @yuka_mi, Andor, @aresius_, @KEME5 és @icarusdes. (A múltkori twittertali after #nincswifi krúból kiesett Tocci, mert nem volt jelen, és Löfli, mert mással volt elfoglalva. (: ) Elindultunk az orrunk után, hogy valami kaja félét a fejünkbe tömhessünk, jobb ötlet nem lévén a Ferenc körút felé, ahonnan nem messze be is tértünk a Starkebabba. Ott aztán ettünk is rendesen, bár a választék az nem volt valami nagy, úgyhogy jóformán mindenki ugyanazt. Gíroszt. "Csaj: Minden mehet rá? Én: Csípőset nem kérek. (Andor: Úúú, eszel hagymát??) Én: Hagymát sem!!" (Utólag rájöttem, hogy káposztát elfelejtettem nem kérni hozzá, pedig azt sem szeretem; de megettem, és tán még ízlett is. Ez egyébként egy abszolút nem fontos részlet, csak eszembe jutott.)

Aztán betértünk egy éjjelnappaliba, ahol ki-ki vett, amire szüksége volt: energia italt, üdítőt, mi speciel tiramisus jégkrémet... (; És mivel a naaagy dobozos Carte d'Orral, Ikarusszal, meg a három kiskanál +1 fővel (Andor) le kell ülni valahova, hogy elfogyasszuk, mind a nyolcan visszakóboroltunk a Grundhoz, mi hárman leültünk kint, fagyiztunk (akarom mondani jégkrémeztünk), Ikarusszal gyorsan, Andor meg is rökönyödött, hogy milyen tempóval termeljük befele. (: A többiek pedig bementek.

Aztán mikor megettük és mi is újra bementünk, észleltük, hogy már kevesebben vannak, és a zene is elviselhetőbb, így lehetett beszélgetni. Egy darabig kódorogtam, néztem a csocsózókat, meg a táncparkett fele is jártam, nevettem, mert Vérkutya a közepén tanította evezni @ktnka11et, aztán leültünk beszélgetni, egy asztal köré gyűlve. @kismimoza kicsit illuminált állapotban szórakoztatta a társaságot zárásig, fél 5 körülig, aztán bezárt a hely. Fogtuk magunkat, és a Grundtól elsétáltunk a Blaháig, ahol, mivel volt két erősen ittasunk, meg egy csomó olyanunk, aki vonattal ment haza, még a végső búcsú előtt a velünk nem enni jött emberek is ettek valahol, ők is gíroszt. Aztán elköszöntem, visszavillamosoztam a Ferenc körútra, és alig vártam, hogy hazaérjek. Hazafele persze twittereztem, @bofikaval megbeszéltük, hogy egész közel lakunk egymáshoz, és szurkolt, hogy ébren hazaérjek. (:

Hát így történt, legközelebbre nem fogadtam meg odaérkezési időpont korlátot, vagy mi nyavalyát, majd ahogy esik, úgy puffan, és remélem, hogy az itt megemlítettekkel legalább, de a többiekkel is újra találkozom, minél előbb, annál jobb, de feltétlenül egy másik helyen, Grund többet nem játszik. (Na jó, ha oda szervezik persze elmegyek, de ne szervezzék oda... !!)

Köszi mindenkinek, aki közreműködött, hogy jól teljen az estém/éjszakám/hajnalom. (: ♥

Egy twitterfüggő vallomása. [Péntek.]

Hogy miért twitterezek annyit?!

Sosem gondoltam bele, amíg osztálytársak kérdezték, mert azt sem tudják, mi az, vagy ha még esetleg tudják is, sosem próbálták. De... mikor egy twitteres juttatta ezt eszembe, el kellett gondolkodnom.

Az első pillanatban a válasz: ez egyszerű. A valóságban mindig minden változik, az emberek "össze-vissza viselkednek" körülöttem, hol szeretnek, hol nem; néha van kivel megbeszélni az életem/ünk dolgait, úgy komolyan. Máskor nincs. De a legtöbbször pletykára éheznek. Én is, persze. Mégis kell, kellene az az ember, akinek bármikor, bármit. És nem csak pár hétig, hónapig. No, itt jött a gondolat, hogy bezzeg a twitter.

Aztán a megvilágosodás: bezzeg nem. Ott is ugyanúgy működnek a dolgok. Követők és követettek jönnek-mennek, mint a barátok az osztályban. Hol annyian írnak, hogy nem tudom követni, hol elfelejtenek, nincsenek netközelben, vagy csak szimplán nem rám pazarolják az idejüket. "Onnan is", szóval akivel a többieknél többet találkoztam élőben, mi lett a vége?! Baj...

Nem tudom megtartani magam mellett az embereket. Talán csak az én hibám; talán kicsit az övék is. De nem merek, nem is igazán tudok belegondolni, hogy mi van, ha (mint ahogy [name] mondta, mikor összevesztünk) tényleg szeretet hiányom van?!

Vadászom! Utamból Kotródj! [Csütörtök.]

Ma vukkoltam.

Ugye emlékszik még mindenki arra a még csak nem is épp az én "fiatalságomból" fennmaradt mesére a rókákról? Bizony ám, ma újra megnéztem a VUKkot. És imádtam. A kedvenc részem még mindig a részeg gúnárokos, meg mikor a kicsivuk szerencsétlenkedik. (: Biztos mindenki látta, de aki nem, az nézze meg, vagy letagadom! \m/ (Szilaj detto!)

Holnap: Talán kerekes band? (Percenként változtatom, hogy akarok-e menni, vagy sem.)

4 napos hétvége. \o/ \m/

Most szombat: Dalmi tizennyolcadik funky party.

Jövő szombat: Twittertali @ A Grund. (A wonkák kedvenc játszótere. \o/ - Mellett...)

Hát így állunk.

I share my tweets. [Szombat.]

"A twitter megöli a blogolást" mondta a @verkutya, mert arról panaszkodtam, hogy mióta 0-24-ben tudok - ha akarok (és már miért ne akarnék?!) - twitterezni, azóta nem írok a blogra. Hiszen ott megosztom minden gondolatomat, gondomat-bajomat, érzésemet, kérdésemet, válaszomat, éppen hallgatott zenémet, éppen nézett képemet, éppen olvasott cikkemet/blogomat, éppen 'úristennek' titulált facebook postot; bármit, akármit, mindent. A blogbejegyzéseimet megosztom facen/twitteren, tehát nagyjából csak azok keverednek ide, akik amúgy is olvassák, amit éppen postolok. Mivel ez egy énblog, nem sok a különbség egy facepost, egy tweet és egy blogpost között. Ebből következik, hogy minek is írjak én blogot? Így hát nem is igazán teszem. Az elmúlt 2-3 hónapban nem sok értelmes bejegyzés született, lássuk be.

És ez talán így van jól, mert twitteren többen olvasnak wonkát, mint a blogot, így ha a sok blabla mellé valami értelmeset is megosztok, azt is többen látják, mint blogon. A mikroblog gyorsabb, több, jobb.

Ez tehát eltűnésem oka, de twitteren bármikor bárki megtalál, wikkywonka, mimás?!

A mai nap képei:

Feat @aresius_:

napisüti:

Father, why do these words sound so nasty? [Vasárnap.]

Pogifotó a mai napról:

Tegnap Szonikkoztam, hellyeah. Végre, mert a szigeten láttam utoljára. (Just for fun: ugyanakkor, amikor Mikát is.)

Egyébként befejeztem a twittertali utáni regenerálódást, ma fél 9-kor ébredtem fel, magamtól. Folyton a péntek délutáni/esti/éjjeli-szombat hajnali mondatok jutnak eszembe, és még mindig nagyon nevetek rajtuk. Pár kép, szerencsére egyiken sem látszódik a péntek esti vállalhatatlan wonkalány fej, nem értem, hogy készülhettek olyan szörnyű képek, mint pl. Zakkant zombitámadása, vagy egy-két a netre fel nem került Dínó fotó. DE!, csak hogy ki ne maradjak a jóból, én is fotóztam, de nem saját telefonnal (annak nincs vakuja), csocsózó Örézsiás-Löfli, Dínó-Prájmdárk négyest, utóbbiból az utóbbinak a telefonjával. Menő vagyok!

Azt hiszem, úgy zárom ezt a hetet, ahogy terveztem: az eddigi 3-ból 2011 (eddigi) legjobb, legmozgalmasabb, legizgalmasabb, legtöbb új ismerősös, legnevetősebb - legwonkásabb hete. (:

Köszönöm minden közreműködőnek. (:

When our time is up, when our lives are done - will we say we've had our fun? [Szombat]

Hol is kezdjem, az, hogy tegnap reggel 7-kor felébredtem, és ma reggel 7-kor elaludtam, nos, egy kicsit sokkolta a rendszeremet - ha már a sok új idegen ember nem. Az egész 24 óra legalább 5-7 napnak tűnik, nem a sok alkohol miatt (azt én nem fogyasztottam), hanem a sok beérkező infó miatt.

Délig semmi érdekes - fizika tz, angol, német. Sulitájm, mint rendesen. 12-12:45-ig ebédidő volt, 3/4 1-kor indultunk a budapesti mecsetbe vallástan miatt, ahol egy pasas beszélt nekünk az iszlám vallásról. A buddhisták jobban tetszettek, de volt egy nagyon szép nő. 16:00 körül értem Zsuhoz, és már alig vártam, hogy végre mehessek #twittertali @ #vaskapu. (18:00.) Beszélgettünk, én készültem kicsit (őő... újra összefogtam a hajam?! Nagyjából ebben kimerült a készülődés), aztán jött Mr. Zsu (a bojfrendje), akkor már jócskán elmúlt 5 óra, úgyhogy indultam is.

Na, és innentől jön az a rész, hogy csak mondom, mondom, mondom, @emberelek, és semmi értelme nem lesz az egésznek. (:

17:55 körülre értem oda, @aresius_ (a későbbiekben Örézsiás, Örézs, valamint! Rizsa) azt mondta, mivel ő szervezi, 45-re már odamegy. Mégiscsak illene... hát, nagyon nem sikerült neki, majdhogynem 18:45 volt már, mire odaért. De ne szaladjunk annyira előre. Jó szokásomhoz híven (mert a fene egye meg, én erről nem tudok leszokni), korán értem oda. Mondhatjuk úgy is, hogy elsőnek. Hát jó, behuppantam egy babzsákba, és elkezdtem közvetíteni: még senki; még mindig senki; még mindig; ÁÁÁÁ, ÉRKEZŐK! Én ugyan nem tudtam (még, akkor), hogy ki ő, de odajött, és megkérdezte: "Wikkywonka, ugye?" (csak hogy én se maradjak ki, de magamat a későbbiekben sem fogom néven említeni: wikkysonka) - én meg mosolyogtam, és bólogattam. Kiderült: Ő @_VVega_. Egyből megismert, még jó, én őt nem. Vele érkezett @_monana és @Eni08, akinek menő billentyűzetes fülbevalója volt... (: Aztán érkezett (ha jól emlékszem a sorrendre) @LFL_93 (a későbbiekben: Löfli, ! Kifli - így nem fogom hívni, de elárulom ő volt az este a csikizőspajtásom), és innentől a sorrend már kicsit homályos. Érkezett még @deinoerd (Dínó, Danonínó - és aki mostmár beszólhat, mert követ), @primedark (prájmdárk, Tocci, és pörkölt, de az nem jóóóó) kicsitelkésett, @icarusdes, @yuka_mi, @zakkantanett és @verkutya, @KEME5, @rip911, @Bate81, @Midnite_, meg még egy csomóan, annyi embert nem lehet felsorolni. (: (Ráadásul nem tudom a nickeket, remélem senkiét nem írtam el.) Mindenkit (vagy legalábbis azokat, akikkel beszéltem) imádtam, főleg a keménymagot, akik ott maradtak a végéig, és még annál is jobban a #nincswifi crew-t, ami a #vaskapu helyett már a #törökkajálda alsó szintjén bandult (és ahova mikor indultunk, elhagytam a sálam, de prájmdárk megtalálta nekem), útközben elbúcsúztunk Dínótól, aki, mint azt feljebb láthattátok, létrehozta a foodnickeinket. A Star Kebabban (hé, srácok, ott voltunk egyáltalán? :D) mindenki evett, kivéve wonkalányt, aztán vizipipáztunk is, páran teáztak, nekem még megvan a kókzéróm vége, elmulattuk az időt hajnali 5-ig. Nem rossz, nem rossz. Akkor már rég nem az első metró megy (bár a Deákon nem a sokadik van ott akkor), szóval el is indultunk, ki-ki amerre lakik. A kékmetróval csak én és Örézs mentünk, a többiek mind pirossal, de úgy kell nekik, a kék az menőbb! És bár mondtam, hogy nem kell elkísérni a határ útig, mégis megtette, mert egy igazi dzsentleman, és vigyázott, hogy ne aludjak el amíg le kell szállni (bár akkor épp/már nem is voltam álmos). Aztán már járt a villamos, úgyhogy nem gyalog jöttem, 1/2 7-re értem haza, vagyis akkor kerültem ágyba, és nem volt elég a majdnem 12 óra velük, - már akivel, - még folytattuk, mert mi igazi #twitterfüggő k vagyunk, és #wififüggő k, mert ha #nincswifi, az biza gáz.

Nos, röviden ennyi, hosszan pedig eltartana 12 órát elmesélni... (:

Köszönjük Örézsiásnak, hogy megszervezte (ezt kevesen tudják, de azért ő tegnap is elmondta, mikor már ketten voltunk: az egész miattam lett szervezve, na jó, de nem önzősködöm, úgyhogy ilyeneket nem jelentek ki), (meg én még az inniket, meg a chipset, meg a nagy nehezen kikönyörgött truly 7u szignót, de azt a többi #nincswifi snek is!), mindenkinek, hogy megjelent, már nem félek Löflitől, sőt, sem senkitől senem nem félek, legalábbis közülük, de neki még a kitűzőket is köszönjük, és köszönöm a sálamat Toccinak, a sok ez-ő- az-ő-ezt-kell-róluk-tudni-infót @verkutya-nak, a képeket Zakkantnak és Dínónak, meg aki még fotózott, bár elég szörnyűséges képek lettek, de a szándék a lényeg, köszönöm a legelső olyan 24 órámat, amit teljesen végig ébren töltöttem el (így 17 évesen már ideje volt), és végül, de nem utolsó sorban azoknak, akik bekövettek szeretném megköszönni, mert végre egál a követettjeim és a követőim száma! Az élet apró örömei. (:

TWITTERTALI FOR THE WIN! 2011, január 21-22. @ #vaskapu (after @ #törökkajálda alsó szint).

UI.: akik nem tudnák, ezt énekeltem olyan nagy örömmel, mert a kedvenc együttesem, és mi az, hogy ez itt szól, demenő, akkor énmost énekelnék:

JK, I'm not alive, yall just dreaming. [Szerda.]

Most szeretnék szólni, hogy tegnap közzétettem egy új novellát, csak már késő volt, ezért nem írtam linket. Itt elérhető. Hamarosan érkezik a következő része, talán még sosem írtam több részes novellát, (vagy talán egyszer, de az nem volt az igazi,) egyszer mindent el kell kezdeni.

FYI, 1 éve kezdődött 2010 leghosszabb (egyetlen?) BKV sztrájkja, ezt így tudom fejből, mert jó a dátummemóriám...

Refresh: ma is írtam egy novellát. Így inkább itt érhető el mindkettő.

Plusz: elmenekülnék... inkább olvasd el.

I wish you a merry Christmas. (: [Péntek.]

Karácsonyi ajándék lista (mármint másoktól nekem):

Szülők: póló és v+w billentyűzetes fülbevaló a lollipop shopból.

Nagynéni#1: szülinap+névnap+karácsony egyben: telefonra akasztható mini szempillaspirál és szájfény, körömmatrica, Jordi Labanda füzet->, zongora mintás ceruza, Michael Jacksonos egérpad és poháralátét.

Mamám és testvérei: lila színű sál, hajgumik, pizsama, kesztyű.

Fényképezőgépet sikeresen ott hagytuk, szóval valamelyik nap mehetek érte vissza... vonat, #máv. ♥

#Twitteraddikt. Mondta @aresius_ @wikkywonka ra. És nem tévedett nagyot. Még guitar hero énekelgetés közben is: X.

No, akkor boldogságos karácsonyt minden kedves olvasómnak(?), twitterezzetek sokat(!), és gyertek januárban talira!

U.i.: és gyönyörködjetek benne, meg a lepkés karácsonyfájában:

De sírni fog, ki korán nevet, valami miatt azt nem lehet. [Kedd.]

Hm. Jó dolog ez a twitter. Saccperköbö 1 hónapja regisztráltam. Vagy nem, tudja a fene. A lényeg, hogy ma egész sok mindenkit követni kezdtem, és engem is egész sok mindenki követni kezdett. És estére sikerült is rájönnöm, hogy a @wikkywonka lapfülnél megtalálom a @wikkywonka tweeteket... igen, viktória egy zseni... (Y)
Meg lúkbúkom is van már, hála neki. Abba tudjátok mi a jó? Lehet látni sok szép lányt, meg helyes fiút, akik tudnak öltözködni. Persze a totál ellenkezőjét is; de azt kevesebbet.
A zapám karabélyt hallgatott egész nap, legalábbis egy ideje. Tök jó, tiszta régiszépidők fílingje van, az első gödrözésem, meg a nem tudom milyen színű lyuk, de régen is volt, hogy én a Natival koncertre jártam... (: "Sztrádán gurulnak a lábasok, az ablakra tapadnak a százasok" ; "táncra perdül minden kártyalap, valakinek az álma vagy" ; "dobog a szívem, és a faszom a divat. De sírni fog, ki korán nevet, mert valami miatt azt nem lehet." Igen, ez a legutolsó mondat (~a bejegyzéscím) rám annyira jellemző... volt, kiskoromban, (de) már rég nem vettem észre.
Egyébként sejtem, hogy nem könnyű engem feldolgozni, (bár nekem tökéletesen megy...) és a köznép - phárdonn, nem ezt akartam mondani... közvéleményt kuuunagyon nem érdeklik az olyan részletes fesztinyaralós leírásaim, mint pl a tegnapi, de nem érdekel, mert nekem jó leírni, meg hátha valakit mégis érdekel... mert mondjuk valaki épp ugyanígy járt, ugyanott. És mondjuk nem úgy hívják, mint engem, és nem én vagyok az. Esélytelen? (: Jó, de kit érdekel? Akit nem érdekel, hogy mi van velem, az úgy sem fogja elolvasni, maximum kommentel egy olyat, hogy 'nemlájkolomleszarom', de azt meg én... ezt már megtanultam több mint 4 éve futó netpályafutásom alatt. Szeptemberben lenne másfél éve, hogy ez a netkhárrier átcsapott blogolásba. Azt hiszem, kéne egy "összesítést" csinálni, hogy eddig hány bejegyzés az összesen 3 blogon (tudjátok: my dreams come true, i share my secrets, i share my stories)...

Egyébként még sosem meséltem, de az egyik kedvenc emlékem kapolcs, művészetek völgye, kétezernemtudommennyi. Egy zöld nadrág volt rajtam, egy zöld benetton kötött top, és egy még most is meglevő zöld napszemcsi, úgy nézhettem ki, mint egy éretlen banán, nagyjából. És akkor a miszterigeng valamelyik tagja illuminált állapotban (vagy celebekről nem szabad ilyet mondani?) odajött hozzám, mondott valamit, már nem emlékszem, de sejtem olyan kislányosan anyám szoknyája mögé bújtam, és akkor azt mondta Momnak, hogy én vagyok Kapolcs legszebb lánya. Talán 2005-ben lehetett, vagy még korábban. Inkább a második. Meg kéne nézni, hátha rájövök fotók alapján...
Mivel azt írtam, hogy az egyik, elkezdtem gondolkodni, hogy mi a másik/többi, de nem is jut más az eszembe... persze, a tavalyi fotózás, aminek már majdnem egy éve, hú, hogy repül az idő. Ja, persze. De amúgy még nekem is be kell látnom, hogy tényleg. Milyen kevés idő telt el január óta - milyen kevésnek tűnik. Pedig valójában már fél év. Az rohadtul sok...

Na, mára jóéjszakát kívánok, fél12 van, és holnap reggel kelek, megyek dolgozni. Ismét.

Magyarország, focivébé, kétezerhuszonhat! [csütörtök.]

Nem rajongok a bëlgáért, de már megint alakított:


Ma az alvin és a mókusok 2-t néztem meg. Az 1 sokkal jobban tetszett, nem olvastam el, hogy miről szól, de nem erre vártam, bár mi mást lehetett volna kitalálni? Cuki mókuskisfiúk mellé kellenek a cuki mókuskislányok... kár.
Valamint megállapítottam, hogy továbbra sem szeretek takarítani, de ez van. Valakinek azt is meg kell csinálni, ráadásul úgy sincs jobb dolgom, mert az angol elmarad, pedig ma pótóránk lett volna. Na mindegy... Ezentúl Vikike twitteren is fellelhető, wikkywonka. Jut eszembe, a blogoló nevemet is megváltoztatom erre. Ezentúl már mindenhol így leszek megtalálható.
Kellemes nem túl meleg nyári napot kívánok mindenkinek! Illetve már csak délutánt.