I share my tweets. [Szombat.]

"A twitter megöli a blogolást" mondta a @verkutya, mert arról panaszkodtam, hogy mióta 0-24-ben tudok - ha akarok (és már miért ne akarnék?!) - twitterezni, azóta nem írok a blogra. Hiszen ott megosztom minden gondolatomat, gondomat-bajomat, érzésemet, kérdésemet, válaszomat, éppen hallgatott zenémet, éppen nézett képemet, éppen olvasott cikkemet/blogomat, éppen 'úristennek' titulált facebook postot; bármit, akármit, mindent. A blogbejegyzéseimet megosztom facen/twitteren, tehát nagyjából csak azok keverednek ide, akik amúgy is olvassák, amit éppen postolok. Mivel ez egy énblog, nem sok a különbség egy facepost, egy tweet és egy blogpost között. Ebből következik, hogy minek is írjak én blogot? Így hát nem is igazán teszem. Az elmúlt 2-3 hónapban nem sok értelmes bejegyzés született, lássuk be.

És ez talán így van jól, mert twitteren többen olvasnak wonkát, mint a blogot, így ha a sok blabla mellé valami értelmeset is megosztok, azt is többen látják, mint blogon. A mikroblog gyorsabb, több, jobb.

Ez tehát eltűnésem oka, de twitteren bármikor bárki megtalál, wikkywonka, mimás?!

A mai nap képei:

Feat @aresius_:

napisüti:

Jössz és ágynak döntesz, a nevem nem is kérded. [Vasárnap.]

Azért nem történt blogbejegyzés csütörtök óta, habár hétvége volt, mert pénteken lebetegedtem. Már egész jól vagyok, csak köhögök még, meg rekedt vagyok, de holnap már suli... (:

Sok mindenről lemaradtam így (mármint a betegség miatt), de ez van...

Egyébként nem tudom mitől lettem beteg. Illetve zapáék szerint attól, hogy kimerültem, mert nem alszom és eszem eleget. No nem mintha anorexiás lennék... sem az alakomat tekintve, sem az étvágyamat. Na, de most ebbe ne menjünk bele.

Nem tudom abbahagyni az it don't move videojának nézését, mert az, hogy két szerelmem (MJ és Mika a kick-ass maszk miatt) egy videóban szerepel, aminek mellesleg egyikhez sincs semmi köze, túl vicces (ha ez most twitter lenne, írhatnám, hogy #polihumor).

No, most ennyi, csak akartam jelezni, hogy még élek. Bár ezt a blog nélkül is tudjátok, de mindegy.

Joccakát.

Feed the fire! Break your vision! Throw your fists up! Come on with me! [Vasárnap.]

Ma voltam a Ludwigban a családi ingyenes hétvége keretén belül Mom-mal. Kepes György képei közül egy ehhez hasonló tetszett a legjobban, de arról nem találtam képet a neten, a címe spirál üveg rudakkal.

Meg voltunk a témobilnál, nem láttunk semmi érdekeset, de ott kint a meki és a nyújorker között (a vesztendben) a telórészlegen SE x10 mini pro 80k, köszinem.

Nos. Akkor most megmagyarázom, hogy ezt a rövid időt, amíg mindennap írtam blogot, miért követett egy pár nap, amikor egyáltalán nem.

Az egész ott romlott el, hogy már mindenki elmond(ott) mindent mindenkinek, és olyan, hogy titok (nem is, inkább magánügy, ami csak 2 emberre tartozik) már nem nagyon létezett, és ebből mindenkinek elege lett. Ahogy * mondta, az lett volna még a hab a tortán, ha ezt mind meg is írtam volna a blogomba. Ezért hát nem is tettem.

És most, hogy ez a dolog kicsit lecsengett, gondoltam újra írok, mert már nem csak az jár a fejemben, hogy miért kell mindenkinek mindenről tudnia?

Bár ki tudja, lehet, hogy az igazi kavarás még csak ezek után kezdődik majd el. Reméljük persze a legjobbakat (szóval azt, hogy nem), de nem lepődnék meg, ha mindenkinek most támadna kedve elrontani a dolgokat. A mindenki alatt persze nem mindenkit értek...

Jut eszembe, tud valaki valamit a Lenovo ideapadról? :D Mert ma a témobilnál megállapítottam, hogy de aranyos, ellenben nem hiszem, hogy 2 használatnál többet bír, legalábbis az árából és a méretéből ítélve...

Hangulatzene:

Ezt a videót a tévében nem láttam, csak pár perccel később jutubon, 7:20-tól a srácon nagyon sokat nevettem. (: Egyébként ő a legszimpatikusabb. És tudjátok miért? Mert teljesen igaza van. El innen, ha meg valami nem jön össze, akkor mindenki bekaphatja. (:

[A videóról egyébként megvan a véleményem, amit még nem sikerülne megfogalmaznom, de amúgy jó, meg tetszik, kár hogy az egésznek az a lényege, hogy a didzsusz a király, vegyé' azt...]

I hate days like this. When it rains. [Péntek.]

Még délután írtam egy blogbejegyzést. Aztán elment a net, nem mentődött, én bezártam, és elveszett. Amúgy is ideges voltam, az még jobban felidegesített. Hogy miért voltam ideges? Ó, hát az hosszú. A suliban félhulla voltam, a tanár tovább tartotta 15 perccel az utolsó óránkat (idei első ének, bemutatkozósdi volt), itthon muffint sütöttem, de mivel a tésztát már tegnap megcsináltam, hogy ma gyorsabban kész legyek vele, így szétfolyt sütés közben, túlkelt vagy mi (bár sütőporos szóval nem értem), aztán eső miatt elmaradt a kerekes koncert, eső miatt Ancsi szülei otthon maradtak így nem aludtam ott, ideges voltam amiatt is, hogy mi lesz, ha Dávidnak nem tetszik amit kap, vagy ilyesmi.

Aztán elmentem, szellemmetrón utaztam: nem nyíltak ki az ajtók, majdnem felborult, aztán lekapcsolódtak a lámpák... izgalmas volt. Aztán Dávid odáig volt a sáltól, most mondta, hogy a muffin is finom, és, a legfontosabb:

Lett egy szőke hajtincsem, póthaj, bár azt mondta Dávid, nem fog sokáig bentmaradni, de nem baj, azért én szeretem, és el is neveztem, illetve Dávid elnevezte, úgy hívják, Szamanta.

(Képet majd később.)

Szóval így a végére: ma délután eléggé ilyen volt a hangulatom:

Van egy rajongója a blogomnak! (: Mármint... azt mondta, hogy Ő már függő... (: Ezért megérdemli az Isharemysecrets.blogspot.com Elsőszámú rajongói címet! (: Tessék Lóci, ezennel hivatalosan is neked ajándékozom! (: Köszönöm, hogy a blogom elsőszámú hivatalos rajongója vagy, meg minden. :D

De sírni fog, ki korán nevet, valami miatt azt nem lehet. [Kedd.]

Hm. Jó dolog ez a twitter. Saccperköbö 1 hónapja regisztráltam. Vagy nem, tudja a fene. A lényeg, hogy ma egész sok mindenkit követni kezdtem, és engem is egész sok mindenki követni kezdett. És estére sikerült is rájönnöm, hogy a @wikkywonka lapfülnél megtalálom a @wikkywonka tweeteket... igen, viktória egy zseni... (Y)
Meg lúkbúkom is van már, hála neki. Abba tudjátok mi a jó? Lehet látni sok szép lányt, meg helyes fiút, akik tudnak öltözködni. Persze a totál ellenkezőjét is; de azt kevesebbet.
A zapám karabélyt hallgatott egész nap, legalábbis egy ideje. Tök jó, tiszta régiszépidők fílingje van, az első gödrözésem, meg a nem tudom milyen színű lyuk, de régen is volt, hogy én a Natival koncertre jártam... (: "Sztrádán gurulnak a lábasok, az ablakra tapadnak a százasok" ; "táncra perdül minden kártyalap, valakinek az álma vagy" ; "dobog a szívem, és a faszom a divat. De sírni fog, ki korán nevet, mert valami miatt azt nem lehet." Igen, ez a legutolsó mondat (~a bejegyzéscím) rám annyira jellemző... volt, kiskoromban, (de) már rég nem vettem észre.
Egyébként sejtem, hogy nem könnyű engem feldolgozni, (bár nekem tökéletesen megy...) és a köznép - phárdonn, nem ezt akartam mondani... közvéleményt kuuunagyon nem érdeklik az olyan részletes fesztinyaralós leírásaim, mint pl a tegnapi, de nem érdekel, mert nekem jó leírni, meg hátha valakit mégis érdekel... mert mondjuk valaki épp ugyanígy járt, ugyanott. És mondjuk nem úgy hívják, mint engem, és nem én vagyok az. Esélytelen? (: Jó, de kit érdekel? Akit nem érdekel, hogy mi van velem, az úgy sem fogja elolvasni, maximum kommentel egy olyat, hogy 'nemlájkolomleszarom', de azt meg én... ezt már megtanultam több mint 4 éve futó netpályafutásom alatt. Szeptemberben lenne másfél éve, hogy ez a netkhárrier átcsapott blogolásba. Azt hiszem, kéne egy "összesítést" csinálni, hogy eddig hány bejegyzés az összesen 3 blogon (tudjátok: my dreams come true, i share my secrets, i share my stories)...

Egyébként még sosem meséltem, de az egyik kedvenc emlékem kapolcs, művészetek völgye, kétezernemtudommennyi. Egy zöld nadrág volt rajtam, egy zöld benetton kötött top, és egy még most is meglevő zöld napszemcsi, úgy nézhettem ki, mint egy éretlen banán, nagyjából. És akkor a miszterigeng valamelyik tagja illuminált állapotban (vagy celebekről nem szabad ilyet mondani?) odajött hozzám, mondott valamit, már nem emlékszem, de sejtem olyan kislányosan anyám szoknyája mögé bújtam, és akkor azt mondta Momnak, hogy én vagyok Kapolcs legszebb lánya. Talán 2005-ben lehetett, vagy még korábban. Inkább a második. Meg kéne nézni, hátha rájövök fotók alapján...
Mivel azt írtam, hogy az egyik, elkezdtem gondolkodni, hogy mi a másik/többi, de nem is jut más az eszembe... persze, a tavalyi fotózás, aminek már majdnem egy éve, hú, hogy repül az idő. Ja, persze. De amúgy még nekem is be kell látnom, hogy tényleg. Milyen kevés idő telt el január óta - milyen kevésnek tűnik. Pedig valójában már fél év. Az rohadtul sok...

Na, mára jóéjszakát kívánok, fél12 van, és holnap reggel kelek, megyek dolgozni. Ismét.