I hate days like this. When it rains. [Péntek.]

Még délután írtam egy blogbejegyzést. Aztán elment a net, nem mentődött, én bezártam, és elveszett. Amúgy is ideges voltam, az még jobban felidegesített. Hogy miért voltam ideges? Ó, hát az hosszú. A suliban félhulla voltam, a tanár tovább tartotta 15 perccel az utolsó óránkat (idei első ének, bemutatkozósdi volt), itthon muffint sütöttem, de mivel a tésztát már tegnap megcsináltam, hogy ma gyorsabban kész legyek vele, így szétfolyt sütés közben, túlkelt vagy mi (bár sütőporos szóval nem értem), aztán eső miatt elmaradt a kerekes koncert, eső miatt Ancsi szülei otthon maradtak így nem aludtam ott, ideges voltam amiatt is, hogy mi lesz, ha Dávidnak nem tetszik amit kap, vagy ilyesmi.

Aztán elmentem, szellemmetrón utaztam: nem nyíltak ki az ajtók, majdnem felborult, aztán lekapcsolódtak a lámpák... izgalmas volt. Aztán Dávid odáig volt a sáltól, most mondta, hogy a muffin is finom, és, a legfontosabb:

Lett egy szőke hajtincsem, póthaj, bár azt mondta Dávid, nem fog sokáig bentmaradni, de nem baj, azért én szeretem, és el is neveztem, illetve Dávid elnevezte, úgy hívják, Szamanta.

(Képet majd később.)

Szóval így a végére: ma délután eléggé ilyen volt a hangulatom:

Van egy rajongója a blogomnak! (: Mármint... azt mondta, hogy Ő már függő... (: Ezért megérdemli az Isharemysecrets.blogspot.com Elsőszámú rajongói címet! (: Tessék Lóci, ezennel hivatalosan is neked ajándékozom! (: Köszönöm, hogy a blogom elsőszámú hivatalos rajongója vagy, meg minden. :D

Útikalauz fogszabályzó levételhez! [Szerda.]

Hogy mennyire fura a drótjaim nélkül? - Eléggé.
Nos, úgy történt, hogy reggel elmentem a fogorvoshoz, pont időben sorra kerültem, és becsücsültem a székbe.
Megkértem, hogy mielőtt leszedi, cserélje ki legyen kedves a gumikat a fölsőn. (Az alsón is kellett volna, mert az egyik tappancson azonnal elszakadt... ): ) Ez egy VIP kérés volt, ilyet nem lehet akárkinek. Csak azoknak, akik olyan szorgalmasan jártak, mint én.
No. Aztán fogott egy csipeszt, és elkezdte leszedni. Nem viccelek, egy csipesszel! Valami lámpákkal szárították a ragasztót anno, aminek kék fénye volt, és csipogott. Azt hittem, hogy hasonlóképpen fogják leszedni is. Francokat. Kicsit megijedtem, meg kicsit fájt is. Dehát a szépségért meg kell szenvedni. Én ugyan szerettem a fogszabályzómat, de attól még szenvedtem, mert fájt, mikor állítottak. (Most az éjszakaival is fáj...)
Aztán megkaptam a rózsaszín (khm, lilát kértem...) éjszakait (dobozt nem kaptam, mert 800 pénzbe került volna, nálam meg nem volt... majd legközelebb.), és felmentem röntgenre. Ott aztán hamar következtem, egy kedves srác csinálta, kérdezte: "fogszabályzód lesz?" Én meg mérgesen: "Most vették le." Asszem nem voltam túl kedves, de aztán mosolyogtam szépen az új (régi...) fogaimmal, hogy tudja, hogy nem haragszom, de akkor is MOST VETTÉK LE!
Aztán felfedeztem, hogy a könyvtár zárva van, így hazajöttem, és fülig érő szájjal vigyorogtam Momra meg zapára. Azt mondták, úgysem fogja senki észrevenni, csak ha mondom. De persze csak azért, mert olyan szépek, hogy senki nem azzal fog foglalkozni, hogy jééé, már nincs fogszabályzód... szerintem mondjuk ha olyan szépek, és az ember megnézi őket, akkor elég szembetűnő, hogy eddig volt, és nincs többet...

Tegnap este a kobuciban voltunk Egy Kiss Erzsi koncerten, de nem volt olyan jó, mint régen az óBarbakánban... vagy hol. Aztán hazajöttünk, és direkt korán lefeküdtem aludni, hogy majd ma korán kell kelnem. Aha... 3-kor sikerült is elaludnom... 7:30-kor kelés, az mit is jelent? 4 és fél óra alvás. Király, és egész jól vagyok. (: Ja, és enni sem ettem semmit ma még... Jó kis nap ez...

Már csak arra vagyok kíváncsi, hogy hogyan viszem fel a kutyámat a mozgólépcsőn a Deákon... szép kis mutatvány lesz, ha ölbe kell kapnom!