Can't get off my mind. [Vasárnap.]

Egy közepesre sikerült kerekes koncerten, és egy iiiiisszonyat jó epic Dalmi tizennyolcadik szülinapi bulin túl.

Jövő szombaton twittertali rocks, várom már, fura, hogy már csak 6 nap, nagyon közel van. (:

Továbbá: a német osztálytárs szerint NYÁR van, és nem kell semmi ruha, ne beszélj angolul, ha nem tudsz (bár a wonka szívesen fordít), ittatavaszdagada, mik meg nem történnek, nem csak én vagyok "antikompatibilis" a világgal (sőt, a bulin kifejezetten kompatibilis voltam vele), valamint kép 1: Múlt szombaton nagyontavasz volt a Margitszigeten, kép 2: Nem vettem wonkaszemüveget, fáj érte a szívem, de nagyon bután állt, mint az itt is látható!

Vadászom! Utamból Kotródj! [Csütörtök.]

Ma vukkoltam.

Ugye emlékszik még mindenki arra a még csak nem is épp az én "fiatalságomból" fennmaradt mesére a rókákról? Bizony ám, ma újra megnéztem a VUKkot. És imádtam. A kedvenc részem még mindig a részeg gúnárokos, meg mikor a kicsivuk szerencsétlenkedik. (: Biztos mindenki látta, de aki nem, az nézze meg, vagy letagadom! \m/ (Szilaj detto!)

Holnap: Talán kerekes band? (Percenként változtatom, hogy akarok-e menni, vagy sem.)

4 napos hétvége. \o/ \m/

Most szombat: Dalmi tizennyolcadik funky party.

Jövő szombat: Twittertali @ A Grund. (A wonkák kedvenc játszótere. \o/ - Mellett...)

Hát így állunk.

The more I see, the less I know, the more I like to let it go. [Szerda.]

Mert ma ilyen RHCP hangulatom van. Most épp a californication szól.

Úgy látszik, a szerdák ilyen fáradt "milyennapisvanma,!, remélem péntek, ja nem, csak kedd, ja nem, mert már szerda" napok, a leghosszabb a suliban, ráadásul másnap csütörtök, amikor meg tesi... amit gyűlölök. Nem tudom eléggé hangsúlyozni, hogy mennyire.

Boldog születésenapját az édesanyukámnak, sütöttem neki finesz muffintortát, meg vanília öntetet:

Btw a RHCP hallgatás óta eltelt pár óra, már Mika - same jeans-t hallgatok, és azon gondolkodom, vajon hány és ki embernek tetszettem valaha is? Most ez foglalkoztat. Mert akik ebbe a kategóriába tartoznak, azokat el kéne zárni valahova, ahol sok nő van, és egyik sem én vagyok. Hogy ez miért lenne jó, azt nem tudom. Főleg hogy mondjuk tartozna ebbe a kategóriába pár ember,

a blog véget ért. Túl üres a fejem ahhoz, hogy bármit is írjak. Egészen pontosan úgy mondanám, hogy csupa nem blogba való dolog jár benne. És érzem, ahogy ver a szívem. Az a... zérzés. Ami indokolatlan, és tudom, hogy most múlandó. Hamar múlandó, mert igazából nincs is. Nem úgy, mint legutóbb.

But there is still tomorrow, forget the sorrow, and I can be on the last train home.

I hate days like this. When it rains. [Péntek.]

Még délután írtam egy blogbejegyzést. Aztán elment a net, nem mentődött, én bezártam, és elveszett. Amúgy is ideges voltam, az még jobban felidegesített. Hogy miért voltam ideges? Ó, hát az hosszú. A suliban félhulla voltam, a tanár tovább tartotta 15 perccel az utolsó óránkat (idei első ének, bemutatkozósdi volt), itthon muffint sütöttem, de mivel a tésztát már tegnap megcsináltam, hogy ma gyorsabban kész legyek vele, így szétfolyt sütés közben, túlkelt vagy mi (bár sütőporos szóval nem értem), aztán eső miatt elmaradt a kerekes koncert, eső miatt Ancsi szülei otthon maradtak így nem aludtam ott, ideges voltam amiatt is, hogy mi lesz, ha Dávidnak nem tetszik amit kap, vagy ilyesmi.

Aztán elmentem, szellemmetrón utaztam: nem nyíltak ki az ajtók, majdnem felborult, aztán lekapcsolódtak a lámpák... izgalmas volt. Aztán Dávid odáig volt a sáltól, most mondta, hogy a muffin is finom, és, a legfontosabb:

Lett egy szőke hajtincsem, póthaj, bár azt mondta Dávid, nem fog sokáig bentmaradni, de nem baj, azért én szeretem, és el is neveztem, illetve Dávid elnevezte, úgy hívják, Szamanta.

(Képet majd később.)

Szóval így a végére: ma délután eléggé ilyen volt a hangulatom:

Van egy rajongója a blogomnak! (: Mármint... azt mondta, hogy Ő már függő... (: Ezért megérdemli az Isharemysecrets.blogspot.com Elsőszámú rajongói címet! (: Tessék Lóci, ezennel hivatalosan is neked ajándékozom! (: Köszönöm, hogy a blogom elsőszámú hivatalos rajongója vagy, meg minden. :D

Scream until your heart stops. [Szombat.]

No. Fogjunk hozzá egy beszámolóhoz Andris szülinapjáról. Rendhagyó módon.

Esős nap volt. Ancsival és Dorkával egy megbeszélt helyen találkoztunk. Időben indultam, mégis túl korán értem oda - ez egy rossz szokásom, talán sosem fogom kinőni.

Esernyővel, gumicsizmában álltam, vártam őket - persze ők meg késtek, mint minden rendes ember -, aztán végre elindultunk a metróhoz, vártam már, hogy végre esőmentes helyen lehessek.

Na jó, tudjátok mit?! Ez így szar. Szóval: Mikor odaértünk Deákra pár perc késéssel (nem miattam, ugyebár...), akkor ott várt minket Andris meg egy volt osztálytársa Ricsi, Lóci és Dani (Andris két másik volt osztálytársa) pedig felmentek megnézni, hogy nem vagyunk-e ott. Mikor lejöttek, felszálltunk a metróra és elmentünk egy helyre a Podmaniczky utcához. De ott nem volt jó, meg éhesek is voltunk, így elmentünk az oktogonmekibe. Engem oda kellemes élmények kötnek, először Dáviddal voltam ott, aztán Lillával, Rebekával és Gáborral, mikor azzal a két holland(?) sráccal beszélgettem, aztán a buszon egy magyar sráccal angolul... most is kellemes élmény várt ott rám: Ancsival lementünk vécére. Egy furi gyerek ült az ajtóval szemben levő asztalnál, ahogy becsuktuk az ajtót magunk mögött Ancsi megszólalt: ez biztos meleg. Mire kimondta vettük észre, hogy más is van bent, a kiscsaj pedig egyből elkezdett hozzánk beszélni: "Tényleg az, a haverom egyébként, és most lefeküdt egy leszbikus csajjal és a csaj terhes lett, most hívta fel, mondjátok el mindenkinek. (Éppen ezt teszem...)" Mire annyit feleltem, hogy ahhoz képest mosolyogva ült... "Igen, mert a gyereket akarja, amúgy 15 éves." Hát, oké. Aztán mikor kimentünk, a két csajszi (mert ketten voltak bent a wc-ben) elkezdek visítva röhögni, hogy ugye-e, hogy autogramot szeretnénk... "Dávidtól"? Mi meg mondtuk, hogy ja, persze, és felmentünk a többiekhez.

Aztán jött Bazsi, (amúgy 8an voltunk vele együtt... asszem...) és elmentünk mumusba, de mire odakerültünk az is egy jó hosszú idő volt... de végül sikerült. (: És onnantól kezdve ott voltunk, ücsörögtünk, beszélgettünk, és mindig mindenki máshol ült, és mindenki veszekedett mindenkivel, amiért az sutyorog valakivel valamiről, például mikor én meg Lóci elvonultunk, hogy beszélgessünk, mert hogy miért ne, és Andris meghallotta a nevét, pedig igazából nem is róla beszéltünk... na mindegy, és aztán visszaültünk, aztán szóba jött a dekoltázsom, és már akármit mondtam sehogysem jöhettem ki jól a témából, aztán mikor indultunk Bazsinak megdicsértem a kabátját, ez egy korábbi mondata miatt megint furán jött ki, tehát összességében egy nagyon vicces este volt, nagyon régen nevettem ennyit és így, többször is megmutattam nekik vikis nevetésemet, mikor nem adok ki hangot, csak mikor sípolok, mert éppen levegőt veszek...

Szóval Andrisnak mégegyszer (sokadszorra) boldog szülinapot, örülök, hogy megismertem Danit, Bazsit, Lócit és Ricsit, meg persze Andrist is úgy rendesen, és Dorkával meg Ancsival egy újabb násszerű estét töltöttünk el. (:

U.I.: megnáthásodtam, meg kicsit rosszul voltam, ezért nem mentem a salsa buliba. Legközelebb okt. 30-án lesz, kár, hogy kihagytam, de legalább nem fáztam meg még jobban, vagy ilyesmi...

U.U.I.: Jövő vasárnap lesz ez a blog egy éves. (: (Előtte ugyebár My dreams come true! (: )

I am in misery, there ain't nobody who can comfort me. [Csütörtök.]

Megosztanék veletek egy videót, amivel én úgy vagyok, hogy nézem, és csak nézem, és aaaahhh, melyik lennék inkább, a pasi, vagy a csaj? (Ha a pasi, akkor nyilván a csaj egy pasi lenne, a szituációkra-testhelyzetekre értem a döntésképtelenséget.) Ma egy boltban hallottam ezt a számot, tudtam, hogy mi ez, hallottam már korábban, itthon rákerestem, és azóta nem bírok leállni. (: Ez a Maroon 5 új albumáról a misery, küldöm mindenkinek sok szeretettel, de leginkább azoknak, akik olvassák a blogomat. (:

És megjegyzés: 2 sor, amit meghallottam, és ANYÁDEZTNE reakció, back to january-february-march... Why won't you answere me? Your silence is slowly killing me...

Amúgy nem tudom meséltem-e már, de odavagyok a magyar emberek szervezési képességéért, főleg azokéért, akik valami fontos dolgot kéne, hogy megszervezzenek, de nem tudják, mert sz@rt se értenek hozzá, a webkettőről meg még nem is hallottak, nem hogy használnák. Facebook? Hogy csináljunk a csilis nyelvtanfolyamnak? Ódehogy. Minél kevesebb jelentkező lesz, annál kevesebb a munkájuk, állambácsi meg úgyis fizet. Állambácsi most amúgy is b@ssza meg, haragszom rá, SOHA NEM KELLETT a születésnapomon iskolába mennem, egyetlen egyszer, az is csak bátorságpróba volt, nem rendes suli. ERRE IDÉN megcsinálta. Elintézte, hogy suliban legyek a szülinapomon. Remélem legalább felköszöntenek... Ha nem, valami nagyon ördögi bosszút forralok ki... arra készülhet. Há' má' nehogymá'... Mit képzel??

Hát, látom ez ma mindenkinek ilyen jó nap volt... akiknek fáj a szívük, vagy zavar van benne, vagy ilyesmi, vagy "csak simán" betegek, azoknak jobbulást.

Még jó, hogy én szeretem a Világot. (: Annyira jó volt ma a tánc, hogy végig mosolyogtam, mindenkire, és alig várom a szombati bulit, remélem lesz kivel táncolni azokon kívül, akikkel amúgy is szoktam a SCT bulikon; szeretnék azokkal is táncolni, illetve szeretném, hogy ők szeressenek táncolni velem, akik ma megmosolyogtak-tattak. (: Meg akiket én is. Meg akikkel szeretek táncolni. Úgysem tudják, hogy kik ők, na meg úgysem tudják, hogy ez a blog egyáltalán létezik, de az nem jelent problémát, majd sugárzom feléjük a pozitív energiákat, meg szugerát, hogy "táncoljunktáncoljunk". (: Jó lesz? Oké. Akkor most jóéjt! (:

U.I.: Andrisnak (ez úton IS) boldog szülinapot! (:

happy birthday to yall! ♥

Boldog szülinapot Ritának, Bátyusnak, előre is Ferinek és Balinak. ♥
Szombaton salsa party, a kettő összevonva eredményezi a salsás happy birthday-t: