Két kedvenc részem volt. 1: az eleje, mikor a Váci utcán sétáltunk, és wobe is velünk volt, és beszélgettünk, sztorizgattunk, megtudtam, hogy ő is free huggolt már, és nem dicsértem meg a dzsekijét, ami hiba volt. Pedig jó a dzsekije! Szóval ő elszórakoztatott, aztán mikor már dolga akadt, elbúcsúztunk, és én három másik lánykával tovább jártam az Erzsébet és Deák Ferenc teret. 2: Az aluljáró lépcsőjének a tetején állva a meki felől jött egy srác. Én nagyon mutogattam neki a táblám, nézett, gondoltam, na, ez csak megölel, sültkrumplit evett. De nem. A számbadugott egy krumplit, és továbbment. Vagy 5 percig tartott feldolgozni a történteket. Helyes srác volt, ha jól emlékszem. De nem értettem a dolgot, hogy mi volt ez...
Egyébként egy csomóan megmosolyogtak, még le is fotóztak, de megölelni a világért sem. Kicsit csalódott vagyok, legközelebb feltűnőbb táblát csinálok, vagyis feltűnőbb feliratot.
Mindenesetre annak, aki részt vett a napomban, hatalmas köszi jár. (:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése