Holnaptól 5 {remélem} nagyszerű napot tölthetek el az osztályommal valahol egy istenhátamögötti helyen, valószínűleg szakadó esőben. Bízzunk benne, hogy mégsem.
Szóval pénteken délután érek haza, addig meg fotózok {szokásos táboros unatkozós képek}, meg talán írok/olvasok stb, és élvezem, hogy együtt lehetek a sok bolond emberkével, akik életem részei, satöbbi. Ez így eléggé csöpögős... fujj.
Éljenek az osztálykirándulások!! (:
20100529
a bukott angyalok etetése tilos. [szombat.]
Tök vasárnapi hangulatom van. Pedig szombat van. És tegnap péntek volt. A belvárosi fesztivál első napja, és a stylewalker night. ÉS(!) az utolsó tanítási nap a Kisp. Waldorf tizedik osztályának.
18:45-kor kezdett az Erik Sumo Band a szabadság téren, nagyon jók voltak, 3D szemüvegben a banda, Tövisházi Ambrus istenkirály; "köszönjük szépen", Erik Sumo ft. Kiss Erzsi.
Utána leszaladtam gombába wc-re, hivatalosan 100 ft., de csomóan nem is fizettek, én meg ingyen pisiblokkot kaptam 2 sráctól, akik hármat kaptak, pedig csak ketten voltak. Hát jó. Köszi srácok.
Aztán 20:30-kor kezdődött a Kispál, Lillával találkoztam előtte, meg valami sráccal, nem vágom. Vagy vágom, de nem mondom el?! Ki tudja. Hát Zsuzsika, és most már te is, bocika. {haha, hiányzik a nickelodeon... ): } Kispál nagyon jó volt, még sosem voltam koncerten, annyira nem is ismerem. Illetve meglepődtem, mert a számok 80%-át mégis, még a szövegét is tudtam... na mindegy, a lényeg, hogy jó volt, élveztem, az utolsó számnál {ha az életben} volt a legnagyobb a buli, az egész közönség ugrált, mi meg hármasban agymást átkarolva tomboltunk, zsííír. Rég voltam koncerten. Asszem...
Mikor végre sikerült megtalálni zapáékat {mert ők kispál helyett kerekesen voltak} - ami nem volt könnyű, mert vakpalik nem láttak, pedig 3 méter magasa ültem a MEGBESZÉLT helyen srác nyakában - indultunk, hogy nyakunkba vegyük {haha, micsoda szófodulatokat tudok, ilyen szóviccet, höhh!} az éjszakai várost, és nézelődjünk, hiszen stylewalker night van, "miénk az éjszaka, miénk az éj szava" {az odő urai - tréning}, látomás {1 retruha}, catwalk {semmi}, lollipop {1 zöld fesztiválozgatyó}. Nem tudom, hogy szabad-e ilyet írni, nem fognak-e beperelni érte {nyilván nem, mert kutyase olvassa a blogom}, de szegény eladósrác eléggé ittas állapotban volt, szexi a mosolyom, az apámat meg úgy hívják, mint őt, az apján kívül az első, és azta!, odáig meg vissza volt a családomtól, szóval nem tudom mennyibe került igazából a gatya, de mi olcsóbban megvettük, mint amennyibe a promodban egy rövid(!)gatya kerül. Nekem ez jónak tűnik. Nektek?
18:45-kor kezdett az Erik Sumo Band a szabadság téren, nagyon jók voltak, 3D szemüvegben a banda, Tövisházi Ambrus istenkirály; "köszönjük szépen", Erik Sumo ft. Kiss Erzsi.
Utána leszaladtam gombába wc-re, hivatalosan 100 ft., de csomóan nem is fizettek, én meg ingyen pisiblokkot kaptam 2 sráctól, akik hármat kaptak, pedig csak ketten voltak. Hát jó. Köszi srácok.
Aztán 20:30-kor kezdődött a Kispál, Lillával találkoztam előtte, meg valami sráccal, nem vágom. Vagy vágom, de nem mondom el?! Ki tudja. Hát Zsuzsika, és most már te is, bocika. {haha, hiányzik a nickelodeon... ): } Kispál nagyon jó volt, még sosem voltam koncerten, annyira nem is ismerem. Illetve meglepődtem, mert a számok 80%-át mégis, még a szövegét is tudtam... na mindegy, a lényeg, hogy jó volt, élveztem, az utolsó számnál {ha az életben} volt a legnagyobb a buli, az egész közönség ugrált, mi meg hármasban agymást átkarolva tomboltunk, zsííír. Rég voltam koncerten. Asszem...
Mikor végre sikerült megtalálni zapáékat {mert ők kispál helyett kerekesen voltak} - ami nem volt könnyű, mert vakpalik nem láttak, pedig 3 méter magasa ültem a MEGBESZÉLT helyen srác nyakában - indultunk, hogy nyakunkba vegyük {haha, micsoda szófodulatokat tudok, ilyen szóviccet, höhh!} az éjszakai várost, és nézelődjünk, hiszen stylewalker night van, "miénk az éjszaka, miénk az éj szava" {az odő urai - tréning}, látomás {1 retruha}, catwalk {semmi}, lollipop {1 zöld fesztiválozgatyó}. Nem tudom, hogy szabad-e ilyet írni, nem fognak-e beperelni érte {nyilván nem, mert kutyase olvassa a blogom}, de szegény eladósrác eléggé ittas állapotban volt, szexi a mosolyom, az apámat meg úgy hívják, mint őt, az apján kívül az első, és azta!, odáig meg vissza volt a családomtól, szóval nem tudom mennyibe került igazából a gatya, de mi olcsóbban megvettük, mint amennyibe a promodban egy rövid(!)gatya kerül. Nekem ez jónak tűnik. Nektek?
20100526
Hot patootie, bless my soul. [szerda, kicsit később.]
ezt a videót ma találtam youtube-on, és úgy gondolom érdemes megosztani, mert a rocky horror picture show egy nagyon jó film, és már nem azért, de aki az EGÉSZET megcsinálta sims-szel, annak rendesen lehet ideje... és türelme. (:
make up your mind. [szerda.]
Két nap egymás után elázni Ancsival már kicsit sok! Mármint nem Ancsiból. Az esőből...
Tegnap "előnézelődtünk" a stylewalker nightra, meg az aboriginalban vettem egy rövid gatyát, zöld színűt. Ja, meg ÉN MEGMONDTAM, hogy el fogom vágni az ujjam, és gyerek kezébe kés nem való, dehát istenem... nekem soha senki nem hisz. Ezért van most bumszli kötés a kezemen...
Ma kompetencia felmérés volt, országos izé, 4, 6, 8 és tizedik osztályosok bent gubbasztanak 4*45 percet, és minden kérdésre valami faszságot válaszolnak. Mert azt hiszik, az úgy menő, meg mert a helyes választ nem tudják. Én a hallottak alapján az országos diáksereg teljesítményét úgy értékelném: impotencia...
"Tudom szánalmas vagyok, meg hogy a testem-lelkem nyomor,
Remegő térd, beszűkült gyomor, ezt adta a középiskolai pokol
Komor, konok, mocsok világ, ahol rengeteg a rohadt szemét,
Most meg az árnyékomtól is remegek, még megfizettek ezért!
Féltem az összes naptól, attól mi történik holnap,
Hogy a szünetekben vajon majd melyik szekrénybe pakolnak?
Hátul voltam a sorban, mindig én feküdtem porban,
Mindig egyedül ültem a padban, mondd ezzel kinek ártottam???
Itthon bezárkóztam a szobámba, sírtam egész este,
Könnyektől fájt a fejem, megoldást álmaimban kerestem.
Keseregve, százszor megalázva, beletiporva a sárba,
Most meg mindenki csak néz, nem érti miért vagyok mindig árva!
Engem nem lehet szeretni! Egy bolond kisgyerek vagyok,
Egy kurva mártír, talán még máglyát is kapok,
De most már a láng sem fog, mert bennem él a tűz,
S míg a bosszúvágy ég bennem addig van mi hajt mi űz!"
Most itt ülök köntösben, vizes hajjal, várom, hogy menjek angolra. Mármint... várom hogy elteljen az idő. Nem úgy várom, hogy izgatottan, hogy jaj, mehessek már. Nem, egyáltalán nem... de a házim kész van.
A németem, amit egész hétvégén csináltam, el lett fogadva, úgyhogy zsír, minden olvasónapló leadva, még egy verset kell felmondanom, Töredék a halálról, Anakreón, holnap matek, pénteken fizika doga, és JÓNAPOT, jövőhéten földmérés, utána ipari hét: nyomda, cukrászda, pékség, szennyvíztisztító... meg még valéami, amit kicsiviki elfelejtett.
Csak az a rossz, hogy nem voltam Ottótánc sem multhéten (betegség), se holnap nem megyek (zsu bemutató), se jövőhéten (osztkir.)... na mindegy, ez van.
Tegnap "előnézelődtünk" a stylewalker nightra, meg az aboriginalban vettem egy rövid gatyát, zöld színűt. Ja, meg ÉN MEGMONDTAM, hogy el fogom vágni az ujjam, és gyerek kezébe kés nem való, dehát istenem... nekem soha senki nem hisz. Ezért van most bumszli kötés a kezemen...
Ma kompetencia felmérés volt, országos izé, 4, 6, 8 és tizedik osztályosok bent gubbasztanak 4*45 percet, és minden kérdésre valami faszságot válaszolnak. Mert azt hiszik, az úgy menő, meg mert a helyes választ nem tudják. Én a hallottak alapján az országos diáksereg teljesítményét úgy értékelném: impotencia...
"Tudom szánalmas vagyok, meg hogy a testem-lelkem nyomor,
Remegő térd, beszűkült gyomor, ezt adta a középiskolai pokol
Komor, konok, mocsok világ, ahol rengeteg a rohadt szemét,
Most meg az árnyékomtól is remegek, még megfizettek ezért!
Féltem az összes naptól, attól mi történik holnap,
Hogy a szünetekben vajon majd melyik szekrénybe pakolnak?
Hátul voltam a sorban, mindig én feküdtem porban,
Mindig egyedül ültem a padban, mondd ezzel kinek ártottam???
Itthon bezárkóztam a szobámba, sírtam egész este,
Könnyektől fájt a fejem, megoldást álmaimban kerestem.
Keseregve, százszor megalázva, beletiporva a sárba,
Most meg mindenki csak néz, nem érti miért vagyok mindig árva!
Engem nem lehet szeretni! Egy bolond kisgyerek vagyok,
Egy kurva mártír, talán még máglyát is kapok,
De most már a láng sem fog, mert bennem él a tűz,
S míg a bosszúvágy ég bennem addig van mi hajt mi űz!"
Most itt ülök köntösben, vizes hajjal, várom, hogy menjek angolra. Mármint... várom hogy elteljen az idő. Nem úgy várom, hogy izgatottan, hogy jaj, mehessek már. Nem, egyáltalán nem... de a házim kész van.
A németem, amit egész hétvégén csináltam, el lett fogadva, úgyhogy zsír, minden olvasónapló leadva, még egy verset kell felmondanom, Töredék a halálról, Anakreón, holnap matek, pénteken fizika doga, és JÓNAPOT, jövőhéten földmérés, utána ipari hét: nyomda, cukrászda, pékség, szennyvíztisztító... meg még valéami, amit kicsiviki elfelejtett.
Csak az a rossz, hogy nem voltam Ottótánc sem multhéten (betegség), se holnap nem megyek (zsu bemutató), se jövőhéten (osztkir.)... na mindegy, ez van.
20100524
We have been to many churches, but we never believed. [hétfő.]
Tegnap este megnéztem a Leó kéglijét a Puskinban. Huh. Amit érzek a filmmel kapcsolatban, az nem publikus. Vagyis a film ISZONYATOSAN NAGYON JÓ, de ami mind az eszembe jutott, na az...
(': ♥
(': ♥
20100521
make me smile again. [péntek.]
Még régebben emlegettem egy novellát, ma végre befejeztem, az eddigi leghosszabb, íme: LINK a letöltéshez. Nagyon kérek mindenkit, aki elolvassa, hogy kommentelje. Kíváncsi vagyok MINDENKI véleményére!!!
20100520
So can you hear this, the fake sound of progress?? [csütörtök.]
Eléggé régi videó (a feltötlés dátumából ítélve: ), de az egyik legjobb, bár jaaaaj, de fura mindenki, főleg Ian azzal a jókisfiús fejjel... (:
Ma eszembe jutott valami, amit már nagyon régen eldöntöttem, de gondoltam ma publikálom: ha egyszer (remélem majd jó sokára) meghalok, a temetésemen SENKI NEM VISELHET FEKETÉT, legalább 3 féle VIDÁM színnek kell mindenkin lennie, életem vidám pillanatait kell elmesélni, a kedvenc vicceimet, és el kell érni a jó hangulatot. Szeretném, hogy majd ilyen legyen. (: És szóljanak vidám zenék. Meg szomorúak is. Pl. a you are not alone-t, MJ-től. (L) Mert You are not alone, I am here with you... (: és azt is, hogy 4 a.m. forever... ♥ Lostprophets. (:
Ésésés már kezdtem félni, hogy elmúlik az Mj mániám. De rájöttem, hogy nem. Remélem sosem fog. (: És gyártottam egy ilyet, mert aaaaaaaaaaaaaannyira jó, főleg az esernyő:
MJ..jpg)
Ilyeneket nekem, sokat-sokat, mert I love Michael Jackson. (: Már olyan közel van június 25... fura, de lassan 1 éve, hogy meghalt... sebaj, mint tudjuk, a rajongói szívében örökké élni fog. (: ♥♥♥
20100518
ez nem a könnyű nyári zápo, itt a csontodig égsz. [kedd.]
Na, ennyit a fél napos betegségnek... igaz, ez csak megfázás, nem ágyban fekvős-meghalós betegség... de arra épp elég, hogy ne menjünk úszni Ancsikával. Mondjuk nem tudom, lehet kéne... biztos... de lusta disznók vagyunk. Ez van. De legalább foghatjuk a betegségemre, és még nem is mondunk hamisat, mert tényleg egész nap az orromat fújtam, tüsszögtem és reggel nem volt hangom, épp elég lesz nekem a tánci, főleg hogy ilyen időben gyalog kel megtenni azt a hatalmas utat...
Persze a betegségem is Rebeka miatt van, ki más miatt lenne? De elnézem neki, mert ilyen rendes vagyok.
Ferinek sok-sok köszönet a pin ponért, amit másfél éve keresek jutubon, és sosem találtam. |: béna vagyok, tény... :D
És akkor most térjünk rá arra, hogy MIÉRT VAN ILYEN IDŐ MÁJUSBAN? Úgy kéne lennie, hogy száz ágra süt a nap, minden fényárban úszik, meleg van, és az emberek egyszál ujjatlanban, meg szoknyácskában flangálnak, nem?!
Csütörtökön publikálva...
Persze a betegségem is Rebeka miatt van, ki más miatt lenne? De elnézem neki, mert ilyen rendes vagyok.
Ferinek sok-sok köszönet a pin ponért, amit másfél éve keresek jutubon, és sosem találtam. |: béna vagyok, tény... :D
És akkor most térjünk rá arra, hogy MIÉRT VAN ILYEN IDŐ MÁJUSBAN? Úgy kéne lennie, hogy száz ágra süt a nap, minden fényárban úszik, meleg van, és az emberek egyszál ujjatlanban, meg szoknyácskában flangálnak, nem?!
Csütörtökön publikálva...
20100516
I'll apologise for tonight, tomorrow morning. [vasárnap.]
Utálok betegnek lenni. Hál' ez csak fél napig tartott. Remélem nem is jön elő újra...
20100513
Ich bin Schnappi Das Kleine Krokodil. [péntek.]
A mai szülinaposoknak boldog születésnapot kívánok, legfőképpen Balinak és Ferinek.
Ma rájöttem, mit fogok mondani legközelebb, ha valaki megkérdezi, hogy 'sprichts du deutsch?', elkezdem énekelni: Snísnásnáppí, snápisnápisnápp.
Biztosan nagyon fog nekem örülni... Majd hülyének néz, és ott hagy. Sebaj, egy próbát megér, mert ih bín snápí, dász klájne krokogyíííl. (((: ♥
"Close the doors but never look inside,
Time will tell if all your love has died.
Empty pockets tell the stories..."
Nem tudom kinek mit mondd ez a 3 Lostprophets sor, le is fordítom, aztán elmondom, hogy nekem mit...
"Zárd be az ajtót, soha ne nézz be,
Az idő megmondja, szereteted meghalt-e.
Üres zsebek mesélik a történeteket..."
Sokszor hallgattam ezt a számot, mindig is ez a 3 volt a kedvenc sorom. És ma reggel mikor sétáltam a suliba, és akkor így eszembe jutott, hogy el kéne gondolkodni ezen az egész számon. És mikor mentem táncra megint meghallgattam, hogy milyen érzések, gondolatok támadnak bennem ezzel kapcsolatban... most leírok mindent ami a magányról eszembe jut. Mert nekem ez a szám egyértelműen a magányt jelenti:
LostProphets- Broken Hearts, Torn Up Letters And The Story Of A Lonely Girl:
Egyértelmű, hogy kicsit a magányról szól. A magunk által létrehozott magányról. Sokat emlegeti a szám a féltékenységet: a zöld szemű szörny. Ja, könnyen taszíthat minket a magányba... de nem csak az. Igazából mindenféle magányunkért mi vagyunk a felelősek. Ha miattunk hagynak el - valamit rosszul csináltunk. Ha mi hagyunk el - nem tudjuk elfogadni a másikat, nem szeretjük többé. De gondoljunk csak bele, ez is a mi hibánk... persze benne keressük a hibákat, én is ezt csinálom. De tudjuk, hogy soha senkinek nem jó semmi. Miért is lenne? Épp a múltkor beszéltem Laurával egy Szapphó vers (Aphroditéhez) kapcsán, hogy hogyan is van ez... a vers úgy festi le a szerelmet, mintha akkor, ha az van, minden sokkal könnyebb lenne. "Ez a szerelem ma nagyon van" [berekerdő balladája, magashegyi ug.], na persze. Lehet, de attól még semmi nem változik, ugyanúgy, ha nem jobban: a problémák megmaradnak. Vagy változnak. De attól még lesznek... és Laura, aki egy érett felnőtt nő, de legalábbis érettebb és felnőttebb is, mint én, azt mondta, hogy ő is egyet ért velem ebben.
Persze bennem van a hiba. Végülis logikus, én sem értem, mi volt anno a baj. De baj volt, nem tetszett, és így én is a "magányba taszítottam magamat" [hűha, de költői vagyok], ami vagy jó, vagy rossz. Változó. Na, de a lényeg: mindenféle magányért mi vagyunk a felelősek.
És ha bezárjuk az ajtót, mögötte mindennel, ami elmúlt, és sosem nézünk be - nem rágódunk a múlton, talán megkönnyítjük a dolgunkat. Aztán majd kiderül, hogy van-e még bennünk annyi érzés, mint amennyit egyszer már elvesztettünk. Hát persze, hogy van! Csak embereket kell hozzá találni. Semmi sem lehetetlen, még ha azt is hisszük...
Üres zsebek mesélik a történeteket? Azt hiszem mindenkinek vannak kedves tárgyai, amik emlékeket juttatnak az eszébe. Vagy képek, fotók, bármi. Nekem például az ágyamban lévő plüssállatkert, a susogós mackók, a "csíkos 80as évek szemüveg", meg még elég sok minden. Nos, igen, ezek mind üres zsebek. Mind történeteket mesélnek.
Ha úgy vesszük - mert vehetnénk úgy is -, én is egy magányos lány vagyok, nekem is van egy történetem, és (sajnos) én sem tudok örökké táncolni, mint ahogy azt Ian énekli. DE! Én nem mondom magamra, hogy magányos lány vagyok, és IGENIS! tudnék örökké táncolni. ♥ Csak kell hozzá valaki, aki vezet. Mert különben forgásnál és kifordulásnál nem tudom a maximumot nyújtani: elesek a saját lábamban, vagy felborulok...
Ma rájöttem, mit fogok mondani legközelebb, ha valaki megkérdezi, hogy 'sprichts du deutsch?', elkezdem énekelni: Snísnásnáppí, snápisnápisnápp.
Biztosan nagyon fog nekem örülni... Majd hülyének néz, és ott hagy. Sebaj, egy próbát megér, mert ih bín snápí, dász klájne krokogyíííl. (((: ♥
"Close the doors but never look inside,
Time will tell if all your love has died.
Empty pockets tell the stories..."
Nem tudom kinek mit mondd ez a 3 Lostprophets sor, le is fordítom, aztán elmondom, hogy nekem mit...
"Zárd be az ajtót, soha ne nézz be,
Az idő megmondja, szereteted meghalt-e.
Üres zsebek mesélik a történeteket..."
Sokszor hallgattam ezt a számot, mindig is ez a 3 volt a kedvenc sorom. És ma reggel mikor sétáltam a suliba, és akkor így eszembe jutott, hogy el kéne gondolkodni ezen az egész számon. És mikor mentem táncra megint meghallgattam, hogy milyen érzések, gondolatok támadnak bennem ezzel kapcsolatban... most leírok mindent ami a magányról eszembe jut. Mert nekem ez a szám egyértelműen a magányt jelenti:
LostProphets- Broken Hearts, Torn Up Letters And The Story Of A Lonely Girl:
Egyértelmű, hogy kicsit a magányról szól. A magunk által létrehozott magányról. Sokat emlegeti a szám a féltékenységet: a zöld szemű szörny. Ja, könnyen taszíthat minket a magányba... de nem csak az. Igazából mindenféle magányunkért mi vagyunk a felelősek. Ha miattunk hagynak el - valamit rosszul csináltunk. Ha mi hagyunk el - nem tudjuk elfogadni a másikat, nem szeretjük többé. De gondoljunk csak bele, ez is a mi hibánk... persze benne keressük a hibákat, én is ezt csinálom. De tudjuk, hogy soha senkinek nem jó semmi. Miért is lenne? Épp a múltkor beszéltem Laurával egy Szapphó vers (Aphroditéhez) kapcsán, hogy hogyan is van ez... a vers úgy festi le a szerelmet, mintha akkor, ha az van, minden sokkal könnyebb lenne. "Ez a szerelem ma nagyon van" [berekerdő balladája, magashegyi ug.], na persze. Lehet, de attól még semmi nem változik, ugyanúgy, ha nem jobban: a problémák megmaradnak. Vagy változnak. De attól még lesznek... és Laura, aki egy érett felnőtt nő, de legalábbis érettebb és felnőttebb is, mint én, azt mondta, hogy ő is egyet ért velem ebben.
Persze bennem van a hiba. Végülis logikus, én sem értem, mi volt anno a baj. De baj volt, nem tetszett, és így én is a "magányba taszítottam magamat" [hűha, de költői vagyok], ami vagy jó, vagy rossz. Változó. Na, de a lényeg: mindenféle magányért mi vagyunk a felelősek.
És ha bezárjuk az ajtót, mögötte mindennel, ami elmúlt, és sosem nézünk be - nem rágódunk a múlton, talán megkönnyítjük a dolgunkat. Aztán majd kiderül, hogy van-e még bennünk annyi érzés, mint amennyit egyszer már elvesztettünk. Hát persze, hogy van! Csak embereket kell hozzá találni. Semmi sem lehetetlen, még ha azt is hisszük...
Üres zsebek mesélik a történeteket? Azt hiszem mindenkinek vannak kedves tárgyai, amik emlékeket juttatnak az eszébe. Vagy képek, fotók, bármi. Nekem például az ágyamban lévő plüssállatkert, a susogós mackók, a "csíkos 80as évek szemüveg", meg még elég sok minden. Nos, igen, ezek mind üres zsebek. Mind történeteket mesélnek.
Ha úgy vesszük - mert vehetnénk úgy is -, én is egy magányos lány vagyok, nekem is van egy történetem, és (sajnos) én sem tudok örökké táncolni, mint ahogy azt Ian énekli. DE! Én nem mondom magamra, hogy magányos lány vagyok, és IGENIS! tudnék örökké táncolni. ♥ Csak kell hozzá valaki, aki vezet. Mert különben forgásnál és kifordulásnál nem tudom a maximumot nyújtani: elesek a saját lábamban, vagy felborulok...
20100512
something true we don't know about... [szerda.]
Imádom, hogy az orvosok azt gondolják, hogy övék az egész világ, azt csinálnak amit akarnak, akkor amikor akarnak satöbbi.
Mert én tegnap egy órát vártam a fogorvosra, úgy, hogy mikor nekem8.30-ra volt időpontom, a doktornő 8.45-kor még nem volt bent... majd mikor végre megérkezett, kávésbögrével a kezében, eltelt 10 perc, mire fogadta az első páciensét. Aki én kellett volna legyek, de nem én voltam. Nem tudom hogy történhetett, de elsőként voltam beírva, és másodikként, 1 órás csúszással lettem behívva. Elhatároztam, hogy ha 9.30-ig nem hívnak be, 31-kor bekopogok, és balhét csapok. Szerencséjükre 9.24-kor behívtak... pedig már gyakoroltam magamban a mondanivalómat, mikor bekopogok... ráadásul... "Valami Viktória!" mondtajaz asszisztens. És mikor egy anyuka kedves hangon visszakérdezett, azt mondta: "Nheámtóóóm, mingyá' megnézem..." aztán bement. Kijött. Megmondta - nem én voltam.
Aztán Mommal megbeszéltük, hogy miféle szépeket tudunk mondani az orvosokra, amiért ezt csinálják, mert az emberek meg csak tűrik-tűrik, mert a kezükbe van az életük, morognak, de nem mernek szólni...
"Hát nekem a fogaim vannak a kezében. De ha legközelebb is ennyit kell várni, akkor már balhét csapok. És ha nem tetszik neki valami, akkor majd ráküldök valami nagydarab izomállatot, aztán akkor az ő fogai meg az én kezemben lesznek!" Ez a véleményem.
Egyébként imádom a fogorvosom, mert nagyon aranyos, meg a néha össze-vissza állítgatásokon kívül mindent jól csinált eddigi két és fél fogszabályzós évem alatt, csak azzal van problémám, hogy miért kell ennyit várni? Mert senki nem késett rajta kívül...
Sebaj, kárpótolt az utána megtett jó hosszú séta Tomival: ferenc körút-ferenciek tere (metró); ferenciek tere, váci utca, roosevelt tér, rakpart, báthory utca, bajcsy zs út, nyugatimeki (gyalog); nyugati-klinikák (metró); klinikák, füvészkert körül, ferenckörútra valahogy furán kikeveredve (séta). Aztán már csak a metróban ücsörögtünk, és beszélgettünk. De nagyon jó volt, régen láttam Tomit. (: És jókat beszélgettünk, sőt, egy túrista fickónak visszaadtam az elhagyott pulcsiját, nagyon rendes és segítőkész lányka vagyok: amennyiben nem pénzt kérnek tőlem...
Jóéjszakát kívánok így 22.00 körül. (:
Mert én tegnap egy órát vártam a fogorvosra, úgy, hogy mikor nekem8.30-ra volt időpontom, a doktornő 8.45-kor még nem volt bent... majd mikor végre megérkezett, kávésbögrével a kezében, eltelt 10 perc, mire fogadta az első páciensét. Aki én kellett volna legyek, de nem én voltam. Nem tudom hogy történhetett, de elsőként voltam beírva, és másodikként, 1 órás csúszással lettem behívva. Elhatároztam, hogy ha 9.30-ig nem hívnak be, 31-kor bekopogok, és balhét csapok. Szerencséjükre 9.24-kor behívtak... pedig már gyakoroltam magamban a mondanivalómat, mikor bekopogok... ráadásul... "Valami Viktória!" mondtajaz asszisztens. És mikor egy anyuka kedves hangon visszakérdezett, azt mondta: "Nheámtóóóm, mingyá' megnézem..." aztán bement. Kijött. Megmondta - nem én voltam.
Aztán Mommal megbeszéltük, hogy miféle szépeket tudunk mondani az orvosokra, amiért ezt csinálják, mert az emberek meg csak tűrik-tűrik, mert a kezükbe van az életük, morognak, de nem mernek szólni...
"Hát nekem a fogaim vannak a kezében. De ha legközelebb is ennyit kell várni, akkor már balhét csapok. És ha nem tetszik neki valami, akkor majd ráküldök valami nagydarab izomállatot, aztán akkor az ő fogai meg az én kezemben lesznek!" Ez a véleményem.
Egyébként imádom a fogorvosom, mert nagyon aranyos, meg a néha össze-vissza állítgatásokon kívül mindent jól csinált eddigi két és fél fogszabályzós évem alatt, csak azzal van problémám, hogy miért kell ennyit várni? Mert senki nem késett rajta kívül...
Sebaj, kárpótolt az utána megtett jó hosszú séta Tomival: ferenc körút-ferenciek tere (metró); ferenciek tere, váci utca, roosevelt tér, rakpart, báthory utca, bajcsy zs út, nyugatimeki (gyalog); nyugati-klinikák (metró); klinikák, füvészkert körül, ferenckörútra valahogy furán kikeveredve (séta). Aztán már csak a metróban ücsörögtünk, és beszélgettünk. De nagyon jó volt, régen láttam Tomit. (: És jókat beszélgettünk, sőt, egy túrista fickónak visszaadtam az elhagyott pulcsiját, nagyon rendes és segítőkész lányka vagyok: amennyiben nem pénzt kérnek tőlem...
Jóéjszakát kívánok így 22.00 körül. (:
happy birthday to yall! ♥
Boldog szülinapot Ritának, Bátyusnak, előre is Ferinek és Balinak. ♥
Szombaton salsa party, a kettő összevonva eredményezi a salsás happy birthday-t:
Szombaton salsa party, a kettő összevonva eredményezi a salsás happy birthday-t:
20100510
I'm yours. ♥ [hétfő.]
Oh Gaaaaas, ilyen édi kölköt még sokatsokat, és a sok idegesítőt meg vigye el a kiszebáb!
20100509
if you say you're unsure, don't call me to say goodnight. [vasárnap.]
Ma kicsit rendbe szedtem a blogomat. Írtam 'Rólam.' menüt, megcsináltam a linkeket. Persze ezeken még később biztosan változtatok.
Tegnap írtam egy filmről, ma írok két másikról:
- 500 nap a nyár
Tegnap mivel egyedül voltam itthon, Ancsi átjött, muffint ettünk, és filmeket néztünk. Illetve egyet úgy igazából, ~. Ancsi úgy hozta, hogy még ő sem látta, és hogy egy romantikus vígjáték. A csaj mondta a tékában, hogy jó film. El kezdtük nézni. Az első öt percben nagyon furcsa fejeket vágtunk, hogy "Te, ez meg milyen film?", de aztán kezdtünk belejönni a film furcsaságába.
Most nem írom le amiről a film szól, egy viszonylag egyszerű szerelmes történet.
Inkább azt írom le, ami tetszett a filmben: a film össze-vissza ugrált az időben. Hol épp az első nap volt, hol a négyszáznyolcvannyolcadik. Szeretem az olyan történeteket, amik több idősíkon játszódnak; bár ez csak azon az egyen ugrált fel és alá.Ez kicsit megnehezíti a történet megértését. De véleményem szerint sokkal jobbá teszi a filmet.
[Őszintén szólva elfelejtettem már, hogy mit akartam írni a filmről, szóval most át is térek a második filmre...] - Imitátorok
Ez Diego Luna, a dirty dancing 2 sztárjának 2007-es filmje, eredeti címén Mister Lonely. A címről mindenkinek beugorhat(na) Akon azonos című száma. Igen nekem is beugrott. Mégis meglepett és egy csapásra lehangolt mikor nem az, de egy hasonló mr. lonely, amit korábban még nem hallottam - megszólalt a film elején. Aztán túltettem magam rajta. Indult a film. Mikor először mutatták közelről Diego arcát, istenem, megdobogtatta a szívemet. Jó pasi, meg kell hagyni. De Michaelként... legalábbis Michael Jackson imitátorként... hát, gigalájk.
Szóval ez a film tele van imitátorokkal. Olyanokkal, mint Abr fuckin' Lincoln, Madonna, Marilyn Monroe, Charlie Chaplin satöbbi. És tele van nagyszerű gondolatokkal. Mint például egy, amivel ugyan nem értek egyet, mégis nagyon megfogott. Hogy miért nevetnek az emberek? Azt hiszem, ajánlom bárkinek, mindenkinek!
Jó gondolatok, jó színészek, jó felvételek... Nekem nagyon tetszett. Trailer:
gyújt, szív, lenttart, kipufog. [vasárnap, hajnal.]
Enyém a ház, enyém a világ két napig.
Tegnap itt volt Zsu, ezer éve nem láttam, szóóóóval zsíír volt, jól elvoltunk. (:
No. Elmesélek két dolgot, mindkettőt tegnapelőtt este láttam a tévében. Az egyik kevésbé érdekes. A másik már inkább. Így hát az unalmassal kezdem.
Nos. Igen, ő Sub Bass Monster, aki egyedül elvisz egy klipet a fotelben ülve. Nevetek rajta, éneklem, értékelem. Nem úgy, mint például Shakirát, aki vonaglik egy vörös háttér előtt egy fekete "ruhában", és szörnyen énekel, és szinte szenvedés nézni a klipet. De tényleg. Számomra... bár hallottam már másoktól, hogy ők szeretik. De én ki nem állhatom. Egy száma volt régen, amit szerettem... az objection. Meg egy-kettő olyan meghallgatom kategória. De az újak... na mindegy, nem is ez a lényeg. Hanem hogy mitől lesz vajon jó, vagy eladható egy klip? A tini és levésbé tini, de magukat annak érző pláza**csáknak attól, ha sok jó pasi van benne. A pasiknak meg a sok jó nőtől. Meg attól, hogy a stílusuknak megfelelő rózsaszín tüctüc zene legyen. Nos, nekem a stílus szinte mindegy. Persze, függ az emberektől, akik benne vannak. Meg az előadótól, hogy szeretem-e, vagy sem. De leginkább a VIDEO stílusától függ: hogy mennyire ízléses vagy ízléstelen, például ha táncolnak, akkor a koreográfia, a ruhák, a háttér a "történet". Mi számít ízléstelennek? Hát, számomra például a she wolf. És a not myself tonight. Például ezek. És ízlésesnek számít például a Mr. Lonely Akontól, vagy a bad romance. Aztán van az a kategória, ami jó, nem tudom miért, de talán ízléstelen. Illetve számomra nem az, de lehet, hogy másnak az, mert szinte pucér nők vannak benne: sexy bitch. Kinek mi az ideál. Furcsa dolog ez az egyéniség... hogy kinek milyen... sosem fogom megérteni. Páran azt mondják, hogy egyszerű(?) biológia, fizika és egyéb tudomány az emberi lét, és maga az emberi személyiség... lehet, hogy csak az... talán mindenki más, aki nem ezt mondja, túlgondolkodja a dolgokat, mint én... de talán nem!
Na mindegy.
A másik egy francia drogos film. A címe mámor nélkül, Jérémie Renier a főszereplője. Illetve az ő anyját játszó Valérie Mairesse. A lényeg, hogy van egy srác. Paul. Nagyon jóban van az anyjával, aki egyedül neveli őt, mindent elmond neki. Van egy robogója, meg egy haverja, aki drogos. Illetve ezt először nem tudhatjuk biztosan, csak mikor először láthatjuk őket Paul szobájában belőve. Ez persze az után történik, hogy a srác robogóját ellopják, az anyjának legalábbis ezt mondja. Mikor a nő megkérdezi, mióta drogozik, azt mondja, hogy 2 napja. Persze nem telik bele sok idő, és bevallja, hogy 3 hónapja, és nem tud leállni. Az anyja segíteni próbál neki, de nem tud, a srác tönkre teszi magát, a fejét veri a kádba, folyik belőle a vér, pánikol, idegbeteg, hasonló szépségek. Aztán elmegy a nagyapjához. Először rosszul érzi ott magát, de később kellemesen, majd mikor hazatér ismét belövi magát. Olyankor agresszív és magábafordult lesz. Az elvonó sem segít, több hét után mikor kijön újra belövi magát. Aztán a végén az anyja otthagyja, hogy majd egyszer ha eldönti, hogy le akar szokni, akkor keresse meg...
Most, hogy leírtam a filmet, és már kb nincs értelme megnézni (de mégis, mert nagyon jó!), leírom, hogy velem hogy történt: zanya szólt, hogy menjek nézni a tévét. Mivel épp a gép előtt ültem, visszakérdeztem, hogy mi megy? Ilyenkor bármit mondd, általában rávágom, hogy nem érdekel. Mert mikor gépezek, nem érdekel. De most mondta, hogy egy film, amiben a srác szokik le a drogról. De már javában tartott film. Hát elmentem nézni. És érdekelt az eleje, így rákerestem a neten, filmkatalógusból meg is tudtam, hogy 23:40-kor kezdődik előről, csak másik csatornán. Hát jó, megnéztem az elejét is. Nos, őszintén szólva a második fele jobban tetszett: de ugyebár az elejével együtt teljes a film... nem tudom, mikor néztem nagyon megfogott a film, így utólag visszagondolva azonban mégsem tudok róla mit mondani, csak meg kell nézni, és kész. Nincs mit mondani, mert a film olyan, hogy nézed, és ha átjön, akkor tudod mire gondolok, ha meg nem jön át, akkor meg gyökér vagy. Ennyi.
És még annyit, hogy bár nem tudom honnan, de tele vagyok szúnyogcsípésekkel, tehát itt a nyár. (: Jóéjt, ideje már aludni. Igazából nem kihasználom a szüleim jóindulatúságát, hogy itthon hagytak egyedül (akkor bulit csapnék már inkább), csak nem vagyok fáradt, mert délután aludtam kb 2 órát... pedig úszni is voltam ma. És sütöttem muffint, kókuszos-fehércsokisat. (:
ÉS! Beszéltem Dáviddal, ennek örülgetek most. (:
Tegnap itt volt Zsu, ezer éve nem láttam, szóóóóval zsíír volt, jól elvoltunk. (:
No. Elmesélek két dolgot, mindkettőt tegnapelőtt este láttam a tévében. Az egyik kevésbé érdekes. A másik már inkább. Így hát az unalmassal kezdem.
Nos. Igen, ő Sub Bass Monster, aki egyedül elvisz egy klipet a fotelben ülve. Nevetek rajta, éneklem, értékelem. Nem úgy, mint például Shakirát, aki vonaglik egy vörös háttér előtt egy fekete "ruhában", és szörnyen énekel, és szinte szenvedés nézni a klipet. De tényleg. Számomra... bár hallottam már másoktól, hogy ők szeretik. De én ki nem állhatom. Egy száma volt régen, amit szerettem... az objection. Meg egy-kettő olyan meghallgatom kategória. De az újak... na mindegy, nem is ez a lényeg. Hanem hogy mitől lesz vajon jó, vagy eladható egy klip? A tini és levésbé tini, de magukat annak érző pláza**csáknak attól, ha sok jó pasi van benne. A pasiknak meg a sok jó nőtől. Meg attól, hogy a stílusuknak megfelelő rózsaszín tüctüc zene legyen. Nos, nekem a stílus szinte mindegy. Persze, függ az emberektől, akik benne vannak. Meg az előadótól, hogy szeretem-e, vagy sem. De leginkább a VIDEO stílusától függ: hogy mennyire ízléses vagy ízléstelen, például ha táncolnak, akkor a koreográfia, a ruhák, a háttér a "történet". Mi számít ízléstelennek? Hát, számomra például a she wolf. És a not myself tonight. Például ezek. És ízlésesnek számít például a Mr. Lonely Akontól, vagy a bad romance. Aztán van az a kategória, ami jó, nem tudom miért, de talán ízléstelen. Illetve számomra nem az, de lehet, hogy másnak az, mert szinte pucér nők vannak benne: sexy bitch. Kinek mi az ideál. Furcsa dolog ez az egyéniség... hogy kinek milyen... sosem fogom megérteni. Páran azt mondják, hogy egyszerű(?) biológia, fizika és egyéb tudomány az emberi lét, és maga az emberi személyiség... lehet, hogy csak az... talán mindenki más, aki nem ezt mondja, túlgondolkodja a dolgokat, mint én... de talán nem!
Na mindegy.
A másik egy francia drogos film. A címe mámor nélkül, Jérémie Renier a főszereplője. Illetve az ő anyját játszó Valérie Mairesse. A lényeg, hogy van egy srác. Paul. Nagyon jóban van az anyjával, aki egyedül neveli őt, mindent elmond neki. Van egy robogója, meg egy haverja, aki drogos. Illetve ezt először nem tudhatjuk biztosan, csak mikor először láthatjuk őket Paul szobájában belőve. Ez persze az után történik, hogy a srác robogóját ellopják, az anyjának legalábbis ezt mondja. Mikor a nő megkérdezi, mióta drogozik, azt mondja, hogy 2 napja. Persze nem telik bele sok idő, és bevallja, hogy 3 hónapja, és nem tud leállni. Az anyja segíteni próbál neki, de nem tud, a srác tönkre teszi magát, a fejét veri a kádba, folyik belőle a vér, pánikol, idegbeteg, hasonló szépségek. Aztán elmegy a nagyapjához. Először rosszul érzi ott magát, de később kellemesen, majd mikor hazatér ismét belövi magát. Olyankor agresszív és magábafordult lesz. Az elvonó sem segít, több hét után mikor kijön újra belövi magát. Aztán a végén az anyja otthagyja, hogy majd egyszer ha eldönti, hogy le akar szokni, akkor keresse meg...
Most, hogy leírtam a filmet, és már kb nincs értelme megnézni (de mégis, mert nagyon jó!), leírom, hogy velem hogy történt: zanya szólt, hogy menjek nézni a tévét. Mivel épp a gép előtt ültem, visszakérdeztem, hogy mi megy? Ilyenkor bármit mondd, általában rávágom, hogy nem érdekel. Mert mikor gépezek, nem érdekel. De most mondta, hogy egy film, amiben a srác szokik le a drogról. De már javában tartott film. Hát elmentem nézni. És érdekelt az eleje, így rákerestem a neten, filmkatalógusból meg is tudtam, hogy 23:40-kor kezdődik előről, csak másik csatornán. Hát jó, megnéztem az elejét is. Nos, őszintén szólva a második fele jobban tetszett: de ugyebár az elejével együtt teljes a film... nem tudom, mikor néztem nagyon megfogott a film, így utólag visszagondolva azonban mégsem tudok róla mit mondani, csak meg kell nézni, és kész. Nincs mit mondani, mert a film olyan, hogy nézed, és ha átjön, akkor tudod mire gondolok, ha meg nem jön át, akkor meg gyökér vagy. Ennyi.
És még annyit, hogy bár nem tudom honnan, de tele vagyok szúnyogcsípésekkel, tehát itt a nyár. (: Jóéjt, ideje már aludni. Igazából nem kihasználom a szüleim jóindulatúságát, hogy itthon hagytak egyedül (akkor bulit csapnék már inkább), csak nem vagyok fáradt, mert délután aludtam kb 2 órát... pedig úszni is voltam ma. És sütöttem muffint, kókuszos-fehércsokisat. (:
ÉS! Beszéltem Dáviddal, ennek örülgetek most. (:
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)