húha, most hétközben nem volt időm írni, ugyanis kedd óta nyüzsgök. Az az inkább úgy mondanám, hogy kedd óta benne voltam a körforgásban, és az vitt magával, de én már tegnap reggel olyan fáradt voltam, hogy shjuh.
Nézzük csak sorra: kedden a suliból elrohantam be a városba, zanyához. Onnan haza, úgy kb. 3/4 6-ra értem haza, talán kicsit előbb. Nekiálltam muffint sütni, ráadásul dupla adagot, de csak a felét sütöttem meg, aztán elrohantam táncolni. Senki ne kérdezze miért vagy hogyan, de néha úgy rohanok, hogy befeszítem a vádlimat. Abszolút nem praktikus módja a rohanásnak. Ettől begörcsölt, vagy tudom is én mit csinált a lábam, azóta fáj. Segáz, vikike táncolt, hazarohant, megsütötte a többi muffint. Hát jó. SZERDAAAAAAAAAAAAAAAA, dánjaink. ((: Nos, igen. A suliba jött egy csomócsomó dán, és koncertet adtak nálunk. Ők is waldorfosok*, mint mi. Nekik sütöttem a muffint. Aztán elmentünk velük a Margit-szigetre. Aztán vissza a suliba, ettek, aztán szimpla kertbe, sörözni meg beszélgetni. Egész sokat beszélgettem velük, angolul persze. Éjfélre értem haza, egyből zutty az ágyba, tegnap matek doga, jólvan, megoldjuuuuuk, szót se tanultam, aztán mégis 100% lett, ügyes vagyok?! Ja, és mindemellett egész nap stresszeltem, és hiperaktív voltam, támncoltam összevissza mindenhol, a szigeten, mindenki bolondnak nézett. :DD Tegnap... hulla fáradtan, de túléltem a napot: suliból hazarohantam, ettem, bementem rigó utcába, táncoltam, átjöttem kmo-ba, táncoltam, összesen 3,5 órát, hazajöttem, kb. 1/2 12 fele aludtam el. Ma pedig... Rövid napom volt, 12-kor végeztünk a suliban, de aztán még úszni voltunk Ancsival. Mondjuk nem úsztunk valami sokat, kevesebbet mint 2 hete, mikor legutóbb voltunk, de egyikünk sem érzett elég akaraterőt ahhoz a még 10 hosszhoz... Sebaj, így is több, mint 1 km, bőven jó. (: vagy bőven nem. De ez már csak részlet kérdés.
Igen, tudom, ez most megint egy ilyen 'idementem, odamentem' bejegyzés lett, de nemsokára megyek aludni, így nincs időm többre, pihennem kell, szóval majd mikor legközelebb írok, jobban elmélyülök a péntek este, éjjel, szombat hajnal, estémben, amiről nem írtam még, pedig lenne mit, méghozzá elég fontos valamit, ami miatt egészen pontosan ma 2 hónapja nyávogok, illetve márcsak tam. Ugyanis kiábrándulás, teljes feledés, satöbbi, elég összezavaró dolog, hogy volt egy fix valami, amiről mindenki tudta körülöttem, hogy van, és tényleg volt, és már nincs, és akkor felmerül a kérdés, hogy tényleg olyan fix volt-e, meg hogy egyáltalán tényleg volt-e??
Na meg persze dánjainkban. Illetve... no érti ezt mindenki. ;P szóval, többet mesélek róluk, amiket én megtudtam, például hogy Mo-n minden fele olyan drága, és hogy még a külföldiek közül is sikerül kifognom a Danieleket és Martinokat, ráadásul egyszemélyben!
És ha már homár, legyen kövér! Ez esetben dán, és énekes:
20100321
Let the sunshine in. [vasárnap.]
Miközben a tegnapi bejegyzésemet írtam, egy egészen kicsit szétzuhantam. Lelkileg. És idegileg. Ezért nem fejeztem be.
Ismét bebuizonyosodott (a sors iróniája, hogy először u-t írtam...), hogy igaz: ha szeretek valakit, akkor a hozzá hasonlókat is szeretem, és ha ezt a valakit egyszercsak már nem szeretem, vagy nem annyira, vagy nem úgy, akkor a többieket sem. Azt hiszem, az eddigi 3 eset közül a mostani a legjelentősebb. Illetve... azt sem tudom már, hogy kit szeretek és kit nem, lehet, hogy nem is múlt el semmi. Tudjátok milyen az: összezavarodni? Ennyire... Én eddig szerintem nem tudtam. De mostmár tudom. Tudom, hogy semmit sem tudok. És ez elég idegesítő, azt kell hogy mondjam.
Egészen boldogan bandukoltam, napsárga kabátomat lengette a szél. Ragyogott a Nap, csicseregtek a madarak, és éreztem: újra itt a tavasz. Egyedül voltam, így volt időm gondolkodni.
Nagyjából fél éve jöttem rá, hogy a tavasz a kedvenc évszakom. Már korábban is tudtam, hogy az a legjobb, de az én gyerekfejem be volt programozva: ősz! - Születésnap.
Aztán mikor legutóbb beköszöntött az ősz, és én úgy éreztem, hogy minden rossz, hiányzik a tavasz, mert az milyen jó volt, sok jó dolog, sok kellemes este, sok kellemes emberrel, akiket nagyon szerettem. Persze, a nyár is kellemes volt, de mégis számomra a tavasz jelentette az igazi boldogságot. Szóval ősszel minden elkezdett hiányozni, rájöttem: hosszú lesz az idő, mire újra eljön a tavasz.
Szinte szenvedtem télen. - Szinte? Folytonos rosszkedvemben már lassan azt sem hittem el magamnak, hogy valaha jobb lesz. Úgy éreztem, ezen a tavasz már nem fog változtatni. Már nem mertem reménykedni, nem csak ebben: semmiben. Az életem romokban, senki és semmi nem tud segíteni, ha akarna se. De még csak nem is akart.
Gyorsan teltek a napok: hétközben elfoglalt vagyok, olyankor mindig hamar eltelik az idő. Mégis úgy éreztem, hogy sosem lesz már tavasz; nem lesz újra tavasz és ragyogó napsütés: egy gödörbe estem, és úgy tűnt, ott is maradok.
Aztán pár napja kisütött a Nap, szinte szikrázott a világ: minden egy csapásra megváltozott, ahogy azt mondani szokták. Pulcsiban feküdtünk kint a suliudvaron, nem érdekelt minket senki és semmi, csak egyszerűen boldogok voltunk. A többiek. Én is. Teljesen mást éreztem, mint télen, minden teljesen más volt. Éreztem, ahogy a nap felmelegítette a nadrágomat, és az forrón simult a lábamhoz. Éreztem, hogy ha fúj a szél, akkor még egy kicsit fázok: de nem bántam.
Azóta minden sokkal jobb, csupa pozitív dolog történt, csupa olyan, amit szeretnék, hogy megismétlődjön. Vagy folytatódjon, nekem úgy is jó.
Mostmár csak egy dologtól kell tartanom: mi lesz, ha elmúlik a tavasz, és a nyár is, újra ősz jön, majd tél? Még egy ilyen időszakot egészen biztos, hogy nem bírok ki!
Ismét beb
Egészen boldogan bandukoltam, napsárga kabátomat lengette a szél. Ragyogott a Nap, csicseregtek a madarak, és éreztem: újra itt a tavasz. Egyedül voltam, így volt időm gondolkodni.
Nagyjából fél éve jöttem rá, hogy a tavasz a kedvenc évszakom. Már korábban is tudtam, hogy az a legjobb, de az én gyerekfejem be volt programozva: ősz! - Születésnap.
Aztán mikor legutóbb beköszöntött az ősz, és én úgy éreztem, hogy minden rossz, hiányzik a tavasz, mert az milyen jó volt, sok jó dolog, sok kellemes este, sok kellemes emberrel, akiket nagyon szerettem. Persze, a nyár is kellemes volt, de mégis számomra a tavasz jelentette az igazi boldogságot. Szóval ősszel minden elkezdett hiányozni, rájöttem: hosszú lesz az idő, mire újra eljön a tavasz.
Szinte szenvedtem télen. - Szinte? Folytonos rosszkedvemben már lassan azt sem hittem el magamnak, hogy valaha jobb lesz. Úgy éreztem, ezen a tavasz már nem fog változtatni. Már nem mertem reménykedni, nem csak ebben: semmiben. Az életem romokban, senki és semmi nem tud segíteni, ha akarna se. De még csak nem is akart.
Gyorsan teltek a napok: hétközben elfoglalt vagyok, olyankor mindig hamar eltelik az idő. Mégis úgy éreztem, hogy sosem lesz már tavasz; nem lesz újra tavasz és ragyogó napsütés: egy gödörbe estem, és úgy tűnt, ott is maradok.
Aztán pár napja kisütött a Nap, szinte szikrázott a világ: minden egy csapásra megváltozott, ahogy azt mondani szokták. Pulcsiban feküdtünk kint a suliudvaron, nem érdekelt minket senki és semmi, csak egyszerűen boldogok voltunk. A többiek. Én is. Teljesen mást éreztem, mint télen, minden teljesen más volt. Éreztem, ahogy a nap felmelegítette a nadrágomat, és az forrón simult a lábamhoz. Éreztem, hogy ha fúj a szél, akkor még egy kicsit fázok: de nem bántam.
Azóta minden sokkal jobb, csupa pozitív dolog történt, csupa olyan, amit szeretnék, hogy megismétlődjön. Vagy folytatódjon, nekem úgy is jó.
Mostmár csak egy dologtól kell tartanom: mi lesz, ha elmúlik a tavasz, és a nyár is, újra ősz jön, majd tél? Még egy ilyen időszakot egészen biztos, hogy nem bírok ki!
20100320
be sure to wear some flowers in your hair! [szombat.]
huh, tegnap szép kis estén mentünk keresztül, de nagyon jól éreztem magam. (: Azt hiszem, jó volt úgy, ahogy volt, és semmin nem változtatnék: ez ritka dolog. (: Persze ennek már a legelején...
Global Deejays
Paris
London
L.A.
Chicago
Tokyo
Bagdad
New York
Hear the Global Deejays
Moscow
Memphis
Cape Town
Dallas
Amsterdam
Boston
Berlin
San-Fran-cisco
If you're going to San Francisco
Be sure to wear some flowers in your hair
If you're goin' to San Francisco
You're gonna meet some gentle people there
In the street
If you come
In the street
If you come
In the street
If you come
In the street
If you come to San Francisco.
elkezdett, de soha be nem fejezett bejegyzés;
Global Deejays
Paris
London
L.A.
Chicago
Tokyo
Bagdad
New York
Hear the Global Deejays
Moscow
Memphis
Cape Town
Dallas
Amsterdam
Boston
Berlin
San-Fran-cisco
If you're going to San Francisco
Be sure to wear some flowers in your hair
If you're goin' to San Francisco
You're gonna meet some gentle people there
In the street
If you come
In the street
If you come
In the street
If you come
In the street
If you come to San Francisco.
elkezdett, de soha be nem fejezett bejegyzés;
20100316
i say jump and you start jumping. [kedd.]
Amit ma Vikike lájkol:
És amit disz:
- salsaórája. (L)
- Lilla. (:
- csokiskókuszos... mint... blablabla.
- talking in english with Ancsi.
- jóidő.
És amit disz:
- fizika Leventével. (N)
20100315
I'm talkin' 'bout love. [hétfő.]
Sokszor jut eszembe: szeretet. ...Olykor szerelem. Igen. Megesik.
És persze ez a megfoghatatlan és felfoghatatlan, kiismerhetetlen és felismerhetetlen érzés, kérdéseket idéz elő nálam. Ezeket venném most sorra, hátha szükségem lesz rájuk egyszer.
Nos, Mika szerint a szeretet csak egy figyelmeztető, pillanatnyi, reflexszerű hazugság. Ashley erről kicsit fentebb mást gondol: a szeretet egy energia, a szeretet egy rejtély, a szerettől elvárják, hogy igaz legyen(?); a szeretet a részem, a szeretet a szívem, a szeretet a legjobb dolog, amit tehetünk. Persze ki tudja, hogy ezt ő hogyan érti.
Igen, el lehet nyomni. Ebben egészen biztos vagyok. - Tapasztalat. Persze nem teljes mértékben, de többnyire. Olykor előjön, és olyankor úgy érzem, megpusztulok. De tényleg. Ez az állapot általában akkor szokott előjönni, ha a szóban... khm, "érzésben" forgó személyhez fűződő emlék előjön, és sehogysem akar elmúlni, vagy ha valami szokatlan dolog történik, amiről ő jut eszembe. De aztán elmúlik. Olyankor boldogabb leszek, mint előtte.
Amúgy furcsa. Mindig sokat gondolok "azokra" az emberkékre. De csak ritkán jönnek elő elnyomott érzéseim. Na, de hogy konkretizáljam: bennem személy szerint csak akkor tudatosodott, hogy van egy erőteljes elnyomott érzésem, mikor először azt éreztem, hogy hiányzik az illető. Tudatosan nyomtam el. Illetve azt képzeltem, hogy természetes dolog, hogy nem, mert nem, mert nem, mert nem. Aztán kiderült. És hogy van-e elnyomhatatlan érzés? Biztosan. Én még nem tapasztaltam. De biztosan fogom. Később... No meg... filmekből tudjuk, hogy ha valami nem múlik el hamar, akkor egy idő után legyőz minket, és akkor nem tudjuk többet elnyomni.
És előbb utóbb csupa "első szeretettet" talál maga körül, mert csupa olyan embert ismert és szeretett meg, akik rá hasonlítanak. Szerintem ez többnyire tudatalatt szándékos. Vagy nem csak tudat alatt. Én például sokszor direkt keresek olyan embereket, akik arra az egy valakire hasonlítanak, akire éppen "kell" nekik. Innen származik többekközött az érdeklődésem SK és Mika iránt. De hogy kézzelfoghatóbb, "közelebbi" példát mondjak: miért vesznek körül bicós emberek? Ezért. Pontosan ezért.
Comic strip - Chasing Amy ; Képtelen képregény - Émit üldözöl.
ja, csak unatkoztam éjszaka. ((:
És persze ez a megfoghatatlan és felfoghatatlan, kiismerhetetlen és felismerhetetlen érzés, kérdéseket idéz elő nálam. Ezeket venném most sorra, hátha szükségem lesz rájuk egyszer.
- Mi is az a szeretet?
Nos, Mika szerint a szeretet csak egy figyelmeztető, pillanatnyi, reflexszerű hazugság. Ashley erről kicsit fentebb mást gondol: a szeretet egy energia, a szeretet egy rejtély, a szerettől elvárják, hogy igaz legyen(?); a szeretet a részem, a szeretet a szívem, a szeretet a legjobb dolog, amit tehetünk. Persze ki tudja, hogy ezt ő hogyan érti.
- El lehet-e nyomni a szeretet?
Igen, el lehet nyomni. Ebben egészen biztos vagyok. - Tapasztalat. Persze nem teljes mértékben, de többnyire. Olykor előjön, és olyankor úgy érzem, megpusztulok. De tényleg. Ez az állapot általában akkor szokott előjönni, ha a szóban... khm, "érzésben" forgó személyhez fűződő emlék előjön, és sehogysem akar elmúlni, vagy ha valami szokatlan dolog történik, amiről ő jut eszembe. De aztán elmúlik. Olyankor boldogabb leszek, mint előtte.
Amúgy furcsa. Mindig sokat gondolok "azokra" az emberkékre. De csak ritkán jönnek elő elnyomott érzéseim. Na, de hogy konkretizáljam: bennem személy szerint csak akkor tudatosodott, hogy van egy erőteljes elnyomott érzésem, mikor először azt éreztem, hogy hiányzik az illető. Tudatosan nyomtam el. Illetve azt képzeltem, hogy természetes dolog, hogy nem, mert nem, mert nem, mert nem. Aztán kiderült. És hogy van-e elnyomhatatlan érzés? Biztosan. Én még nem tapasztaltam. De biztosan fogom. Később... No meg... filmekből tudjuk, hogy ha valami nem múlik el hamar, akkor egy idő után legyőz minket, és akkor nem tudjuk többet elnyomni.
- Miért lesz egyszercsak egy szeretett emberből utált?
- Miért lesz egy utált emberből szeretett?
- Miért a hasonlóságokat szeretjük?
És előbb utóbb csupa "első szeretettet" talál maga körül, mert csupa olyan embert ismert és szeretett meg, akik rá hasonlítanak. Szerintem ez többnyire tudatalatt szándékos. Vagy nem csak tudat alatt. Én például sokszor direkt keresek olyan embereket, akik arra az egy valakire hasonlítanak, akire éppen "kell" nekik. Innen származik többekközött az érdeklődésem SK és Mika iránt. De hogy kézzelfoghatóbb, "közelebbi" példát mondjak: miért vesznek körül bicós emberek? Ezért. Pontosan ezért.
Comic strip - Chasing Amy ; Képtelen képregény - Émit üldözöl.
ja, csak unatkoztam éjszaka. ((:
20100310
what do you want from me? [szerda.]
imádomm. (L) ez a csávó, jaaaaaj. ((((:
ADAMLAMBERTADAMLAMBERTADAMLAMBERTADAMLAMBERTADAMLAMBERTADAMLAMBERTADAMLAMBERTADAMLAMBERTADAMLAMBERTADAMLAMBERTADAMLAMBERTADAMLAMBERT. (LLLLLLL)
hajaj, ezt megkaptam. Írjak valamit, mert jó sokat tudok. Hát ja, ez már igaz. Ezért is írom a blogom .(: Hogy kiírjam magamból az írhatnékot. (: Ami sokszor ugyan ettől még nem fogy el, de azért csökken. (: csak jaj mamáááám, annyira el vagyok foglalva a fránya msn-nel, hogy nem tudok közben ide is írni. De megpróbálom.
Szóval. Igen, ma reggel jöttem rá, hogy imádom ezt a számot. És ma jöttem rá arra is, hogy majdnem két év után is fájdalmas a fogszabályzó. Mert ma voltam fogorvosnál, és bebizonyította. De sebaj, legalább ismét pirossárgazöld lett a fogszabályzóm. (:
És kellemes hosszúhétvége elébe nézek, pénteken Lilluskával pizzázás, aztán filmnézés, meg nála aluszom, vasárnap elméletileg találkozok valakivel, akiről még nem meséltem, meg akinek még a haverjáról sem meséltem, és most nem is fogok, a lényeg, hogy még pénteken, a színház napján haverkodtam velük össze, és rájöttem, hogy haverkodni nem is olyan nehéz. Mondjuk persze nemmenne csak úgy, meg akárkivel, meg akárhol. (:
Jaj, és egyre nehezebben tudok írni, egyre többen nyaggatnak msnen, hírtelen milyen népszerű lettem. (: Ez persze nem probléma, és nem szószerint kell érteni; nomeg gépezési időm is lejárt, főleg, hogy meg lett rövidítve fél órával...
Szóval megyek is alukálni, holnap dupla tánc, hulla leszek, de meg fogja érni, várom, hogy végre olyan sokat táncolhassak. ((:
jóéjt. (: 21:40. (:
20100307
szíved spam-mel van tele... [vasárnap.]
Tegnap jó nap volt, és rövid. Szonikkal a vesztendet róttuk, és még mindig nem tudom, hogy ki integetett a mozgólépcsőn - én nem láttam, csak szonikk. Azt mondta, bicós/deszkás kinézetük volt, fúlkeppel, meg borostával. Sok ilyen szaladgál pesten, ez a gond. :D
Zanya gyártott finom túrós tortát, én pedig jövőhéten gyártok nem egyszerű tortát, kíváncsi vagyok hogy fog sikerülni, olyat kap majd Martinka születésnapjára.
Igazából semmi érdekes a hétvégén, péntek este színházban voltam, meg ismerkedtem, az vicces volt. De most tényleg nem tudok mást írni, a zene a lényeg, aztán majd ha kicsit szív-, lélek- és agytakarítottam, és már a délibábos porvilág sem szappanbuborék lesz, akkor majd elgondolkodom, és írok valami szép hosszú bejegyzést. (:
20100303
we'll gonna party till the morning light.
TAVAAAAAAAAAAAAAASZ, kabát nélkül!
Elég gáz, de nem tudok leszokni róla, ezt hallgatom kb. 3 napja:
Még a tavaly tavasz végét juttatja eszembe. Haha, mikor új volt nálunk a music mix, és én meg ő azt néztük, és mondta, hogy már nem is emlékszem kinek kéne megmutatni ezt a számot, jót röhögne rajta... de egyébként tudom, hogy ez a szám nagyon sz.r... de szerintem azért hallgatom, mert már annyira, hogy az már jó. :D vagyis hát... értitek. (:
"ez a valóság
Kill'n megtudta hogy:
Viktória olyan hülye, hogy a tévére ül és a kanapét bámulja!"
Természetesen. Na, de nem is ez a lényeg, hanem hogy mostmár tényleg ROHADJON MEG a digi, nincs nickelodeon SE, hát... igen, megvan a véleményem... hál' már több kedvenc csatornától nem tudnak megfosztani, maximum az 'előre rakott' tévécsatornáktól, úgy mint rtl, tv2, disney, ja, meg amit betettek a viva és az mtv helyére... digitévémonnyonle!
És a net is rosszalkodik tegnap óta, szóval... én azt mondom, hogy... ja. Hogy monnyon le. Csak hogy a környéken nincs más net... ez is milyen már?
Najó, este 10 fele én kábelszidás helyett inkább elmegyek hajatmosni, aztán aludni, azzal is közelebb kerülök a szombathoz, amikor is Szonikkozok. (: Jóéjt! (:
Elég gáz, de nem tudok leszokni róla, ezt hallgatom kb. 3 napja:
Még a tavaly tavasz végét juttatja eszembe. Haha, mikor új volt nálunk a music mix, és én meg ő azt néztük, és mondta, hogy már nem is emlékszem kinek kéne megmutatni ezt a számot, jót röhögne rajta... de egyébként tudom, hogy ez a szám nagyon sz.r... de szerintem azért hallgatom, mert már annyira, hogy az már jó. :D vagyis hát... értitek. (:
"ez a valóság
Kill'n megtudta hogy:
Viktória olyan hülye, hogy a tévére ül és a kanapét bámulja!"
Természetesen. Na, de nem is ez a lényeg, hanem hogy mostmár tényleg ROHADJON MEG a digi, nincs nickelodeon SE, hát... igen, megvan a véleményem... hál' már több kedvenc csatornától nem tudnak megfosztani, maximum az 'előre rakott' tévécsatornáktól, úgy mint rtl, tv2, disney, ja, meg amit betettek a viva és az mtv helyére... digitévémonnyonle!
És a net is rosszalkodik tegnap óta, szóval... én azt mondom, hogy... ja. Hogy monnyon le. Csak hogy a környéken nincs más net... ez is milyen már?
Najó, este 10 fele én kábelszidás helyett inkább elmegyek hajatmosni, aztán aludni, azzal is közelebb kerülök a szombathoz, amikor is Szonikkozok. (: Jóéjt! (:
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)