Úgy történt, hogy egy diákszövetkezet ahogy regisztráltam náluk, egyből ajánlottak is munkát. Újság csomagolás, melléklet behelyezése, ilyesmi. Jó, hát elmegyek.
Ez a mai nap volt. Baromi ideges voltam, egyrészt meg kell találni a helyet, másrészt milyen emberek lesznek, milyen munka, stb.
Vagy fél órával du. 2 (a munkaidő kezdete) előtt odaértem, mert könnyen megtaláltam; egy lánnyal egyszerre érkeztem, aki szimpatikus volt. Később jöttek más szimpatikusok is, meg kevésbé azok. Elég monoton munka volt, de tűrhető, csak se állva, se ülve nem volt kényelmes, úgyhogy beszakadt a hátam.
Egyébként... elárulom nektek: 2500-3000 (nem tudom pontosan, az a baj...) darab kiskegyedbe helyeztem 3D-s szemüveget, hogy az ország csodálhassa Kate és Vilmos esküvőjét. BAROMIRA A KÖNYÖKÖMÖN JÖN KI a royalwedding. Úgyhogy vegyétek-vigyétek, vidéken főleg, mert amiket mi csomagoltunk, oda mennek. Munkám van benne. ;D
Munka közben egy lány mellettem ájult el, és megtudtam, hogy milyen előnyei vannak a szexuális életben a műujjaknak... (ha épp tudni akarjátok, nincs rajta köröm...*) ja, meg azt is, hogy én fogyni akarok, hogy vékony legyek, a vékonyak meg hízni akarnak. Hát én nem tudom elképzelni, miért akarna bárki is kövér(ebb) lenni. (Maximum a nagyobb mellek miatt. Azt mondjuk megértem néhány lány esetében.)
Egyébként jó volt, élveztem. :D Csak a hátam ne fájna. Pééénz, kábító péénz, bódító pénz, csodajó pénz, gyönyörű péééénz. Csak hogy átadjam a hangulatát. :DD
(Ja, és megjegyzem én voltam a legfiatalabb... mi más?!)
*Félreértések elkerülése végett: HALLOTTAM, ahogy mesélte. Közöm nem volt hozzá. Néha kicsit félreérthetően fogalmazok, asszem...
Ma került megrendezésre a Zselykó Bain által szervezett címben említett esemény. Kevesebben voltunk, mint az elsőn, de azért jó volt. Minden esetre legközelebb viszek ismerősöket.
Két kedvenc részem volt. 1: az eleje, mikor a Váci utcán sétáltunk, és wobe is velünk volt, és beszélgettünk, sztorizgattunk, megtudtam, hogy ő is free huggolt már, és nem dicsértem meg a dzsekijét, ami hiba volt. Pedig jó a dzsekije! Szóval ő elszórakoztatott, aztán mikor már dolga akadt, elbúcsúztunk, és én három másik lánykával tovább jártam az Erzsébet és Deák Ferenc teret. 2: Az aluljáró lépcsőjének a tetején állva a meki felől jött egy srác. Én nagyon mutogattam neki a táblám, nézett, gondoltam, na, ez csak megölel, sültkrumplit evett. De nem. A számbadugott egy krumplit, és továbbment. Vagy 5 percig tartott feldolgozni a történteket. Helyes srác volt, ha jól emlékszem. De nem értettem a dolgot, hogy mi volt ez...
Egyébként egy csomóan megmosolyogtak, még le is fotóztak, de megölelni a világért sem. Kicsit csalódott vagyok, legközelebb feltűnőbb táblát csinálok, vagyis feltűnőbb feliratot.
Mindenesetre annak, aki részt vett a napomban, hatalmas köszi jár. (:
Köszönöm a névtelentől érkezett 'nőj fel és szerezz barátokat' kommentet az előző (Mika @ Balaton Sound) postomhoz. Viszont kívánom annak, aki írta. [;
Egy jó, ugyanakkor rossz hír érkezett tegnap előtt, hivatalosan tegnap. Ugyanis hétfőn reggel az 'Oh, hello. We've got a bit of news for you tomorrow. Hamarosan találkozunk!' tweetet postolta a Lostprophets, és tegnap bejelentették a szervezők, hogy bizony, Ian Watkins [jobb]
és bandája a Szigeten (Rock és Metál Nagyszínpad) kezdi meg az új turnét. (Napi bontás még soundra és szigetre sincs.) A napijegy 12.000 Ft, míg a Soundra (elővételben!!) 12.500 + útiköltség + szállás, mert hát hogy mész, koncertezel és jössz egyetlen nap alatt?! Igen mély depresszióba zuhantam a választás miatt, de azt hiszem, hacsak nem történik addig valami csoda, akkor a szigetet választom idei fesztiválnak (is). Olcsóbb, közelebb van, satöbbi.
(Ebben a döntésemben egyébként éppen most bizonytalanodtam el, mikor megláttam ezt a képet [bal]. Lesz még itt döntésképtelenség...)
És akkor már nem is említem a My Chemical Romance @ VOLT fesztivált. Mivel őket 2007-ben láttam Bécsben, amiatt nem kesergek (annyira).
Felmerült már bennem az ötlet, hogy talán nem is koncertezni, hanem utazni kéne, dehát uggyann... hova, kikkel, és _miből_? Az egy kicsit többe kerülne...
Erőtkitartást kívánok a hasonló problémákkal küzdőknek! (A nagyobb problémákkal küzdőknek meg nem is tudom mit kéne...)
Wonka ezt óra közepén tudta meg, és akkorát sikított, hogy mindenki ráfigyelt egy pillanatra, azóta pedig pörög, másra sem tud gondolni. (:
Szóval most mennek sorra a kedvenc számaim, és partyup van, bár még 3 és fél hónap, de sebaj, tuti, hogy ott leszek, és idén belém fog szeretni, mikor meglát az első sorban. (: Én tudom! És aztán jöhet a szép közös jövő, amit még januárban terveztem el nekünk. (; Szülinapi koncerttel, meg minden. (:
A címből kiderül, hogy múlt pénteken ismét twittertalit tartottunk, ezúttal A Grundban, @LFL_93 szervezésében. 19:00-ra kellett (volna) érkezni, de mivel januárban én voltam az első, megfogadtam, hogy ezt nem vállalom be újra, és késve érkezek, 1/2-3/4 8 körülre. A fél 8-at tartottam is, de már egész sokan voltak, mire én odaértem. Nem akarok hülyeséget mondani, de 20-ra saccolok. Mármint 20 főre.
Köszönés, bemutatkozás, a szokásosok, egyből elővettem a tiarámat, volt, aki amiatt ismert fel, aztán ahogy sorra jöttek az emberek, @verkutya hozott nekem szexi geek szemüveget, ami az est folyamán mindenkin volt szerintem, aztán én egy ilyen képet hoztam össze benne, már vasárnap délután, itthon, pizsamánban. (Őt, mármint Vérkutyát egyébként rögtön megérkezése után betámadtam a bárpultnál pia vadászata közben @zakkantanettel, akivel később már nem is beszéltem, ami inkább rossz, mint jó, sőt.)
Az elején minden jó volt, "normális mennyiségű" ember, többnyire ismerős arcok, nem szólt zene, hallottuk egymás hangját, satöbbi. Beszélgettünk, hülyéskedtünk, meg minden, amit már januárban is írtam.
Egyébként az este (és hajnal) folyamán 2 főbb beégésem volt, egyiket sem említem meg, mert nem akarom rá emlékeztetni az embereket, de az elsőn utólag már csak nevetek, mert annyira vicces szitu volt, és maga az ember, hát... go on!
Most nem év voltam a legfiatalabb, hanem @Balage_, aki még csak 15, és Székesfehérvárról jött, nem is értem, én tuti nem mertem volna tök egyedül feljönni, úgyhogy minden elismerésem, és itt a blogpostja is az eseményről, fantörpikusat írt. (:
Aztán nem is tudom mikor, tán 10 óra körül egy _DJ_ elkezdett '70-es, '80-as, '90-es évek retródiszkó zenéket nyomatni (táncoltunk is rá először, és @andorszalontai kért nekem Jacksont♥), olyan rossz hangosítással, és hangerővel, hogy éljfél környékére totál hisztis lettem tőle, zúgott a fejem, nem hallottuk egymást, 5 centiről kellett fülbe üvölteni, ha "beszélgetni" akartunk. Kiosztottam a rajzokat Vérkutyának és @zen_chai-nak, aztán fogtam a holmim, és kitelepedtem a padra, vártam, hogy átmenjünk valahova máshova. Lassacskán kijött @sylverrat és @ebogee, @yuka_mi, Andor, @aresius_, @KEME5 és @icarusdes. (A múltkori twittertali after #nincswifi krúból kiesett Tocci, mert nem volt jelen, és Löfli, mert mással volt elfoglalva. (: ) Elindultunk az orrunk után, hogy valami kaja félét a fejünkbe tömhessünk, jobb ötlet nem lévén a Ferenc körút felé, ahonnan nem messze be is tértünk a Starkebabba. Ott aztán ettünk is rendesen, bár a választék az nem volt valami nagy, úgyhogy jóformán mindenki ugyanazt. Gíroszt. "Csaj: Minden mehet rá? Én: Csípőset nem kérek. (Andor: Úúú, eszel hagymát??) Én: Hagymát sem!!" (Utólag rájöttem, hogy káposztát elfelejtettem nem kérni hozzá, pedig azt sem szeretem; de megettem, és tán még ízlett is. Ez egyébként egy abszolút nem fontos részlet, csak eszembe jutott.)
Aztán betértünk egy éjjelnappaliba, ahol ki-ki vett, amire szüksége volt: energia italt, üdítőt, mi speciel tiramisus jégkrémet... (; És mivel a naaagy dobozos Carte d'Orral, Ikarusszal, meg a három kiskanál +1 fővel (Andor) le kell ülni valahova, hogy elfogyasszuk, mind a nyolcan visszakóboroltunk a Grundhoz, mi hárman leültünk kint, fagyiztunk (akarom mondani jégkrémeztünk), Ikarusszal gyorsan, Andor meg is rökönyödött, hogy milyen tempóval termeljük befele. (: A többiek pedig bementek.
Aztán mikor megettük és mi is újra bementünk, észleltük, hogy már kevesebben vannak, és a zene is elviselhetőbb, így lehetett beszélgetni. Egy darabig kódorogtam, néztem a csocsózókat, meg a táncparkett fele is jártam, nevettem, mert Vérkutya a közepén tanította evezni @ktnka11et, aztán leültünk beszélgetni, egy asztal köré gyűlve. @kismimoza kicsit illuminált állapotban szórakoztatta a társaságot zárásig, fél 5 körülig, aztán bezárt a hely. Fogtuk magunkat, és a Grundtól elsétáltunk a Blaháig, ahol, mivel volt két erősen ittasunk, meg egy csomó olyanunk, aki vonattal ment haza, még a végső búcsú előtt a velünk nem enni jött emberek is ettek valahol, ők is gíroszt. Aztán elköszöntem, visszavillamosoztam a Ferenc körútra, és alig vártam, hogy hazaérjek. Hazafele persze twittereztem, @bofikaval megbeszéltük, hogy egész közel lakunk egymáshoz, és szurkolt, hogy ébren hazaérjek. (:
Hát így történt, legközelebbre nem fogadtam meg odaérkezési időpont korlátot, vagy mi nyavalyát, majd ahogy esik, úgy puffan, és remélem, hogy az itt megemlítettekkel legalább, de a többiekkel is újra találkozom, minél előbb, annál jobb, de feltétlenül egy másik helyen, Grund többet nem játszik. (Na jó, ha oda szervezik persze elmegyek, de ne szervezzék oda... !!)
Köszi mindenkinek, aki közreműködött, hogy jól teljen az estém/éjszakám/hajnalom. (: ♥
Sosem gondoltam bele, amíg osztálytársak kérdezték, mert azt sem tudják, mi az, vagy ha még esetleg tudják is, sosem próbálták. De... mikor egy twitteres juttatta ezt eszembe, el kellett gondolkodnom.
Az első pillanatban a válasz: ez egyszerű. A valóságban mindig minden változik, az emberek "össze-vissza viselkednek" körülöttem, hol szeretnek, hol nem; néha van kivel megbeszélni az életem/ünk dolgait, úgy komolyan. Máskor nincs. De a legtöbbször pletykára éheznek. Én is, persze. Mégis kell, kellene az az ember, akinek bármikor, bármit. És nem csak pár hétig, hónapig. No, itt jött a gondolat, hogy bezzeg a twitter.
Aztán a megvilágosodás: bezzeg nem. Ott is ugyanúgy működnek a dolgok. Követők és követettek jönnek-mennek, mint a barátok az osztályban. Hol annyian írnak, hogy nem tudom követni, hol elfelejtenek, nincsenek netközelben, vagy csak szimplán nem rám pazarolják az idejüket. "Onnan is", szóval akivel a többieknél többet találkoztam élőben, mi lett a vége?! Baj...
Nem tudom megtartani magam mellett az embereket. Talán csak az én hibám; talán kicsit az övék is. De nem merek, nem is igazán tudok belegondolni, hogy mi van, ha (mint ahogy [name] mondta, mikor összevesztünk) tényleg szeretet hiányom van?!
Egy közepesre sikerült kerekes koncerten, és egy iiiiisszonyat jó epic Dalmi tizennyolcadik szülinapi bulin túl.
Jövő szombaton twittertali rocks, várom már, fura, hogy már csak 6 nap, nagyon közel van. (:
Továbbá: a német osztálytárs szerint NYÁR van, és nem kell semmi ruha, ne beszélj angolul, ha nem tudsz (bár a wonka szívesen fordít), ittatavaszdagada, mik meg nem történnek, nem csak én vagyok "antikompatibilis" a világgal (sőt, a bulin kifejezetten kompatibilis voltam vele), valamint kép 1: Múlt szombaton nagyontavasz volt a Margitszigeten, kép 2: Nem vettem wonkaszemüveget, fáj érte a szívem, de nagyon bután állt, mint az itt is látható!
Ugye emlékszik még mindenki arra a még csak nem is épp az én "fiatalságomból" fennmaradt mesére a rókákról? Bizony ám, ma újra megnéztem a VUKkot. És imádtam. A kedvenc részem még mindig a részeg gúnárokos, meg mikor a kicsivuk szerencsétlenkedik. (: Biztos mindenki látta, de aki nem, az nézze meg, vagy letagadom! \m/ (Szilaj detto!)
Holnap: Talán kerekes band? (Percenként változtatom, hogy akarok-e menni, vagy sem.)
4 napos hétvége. \o/ \m/
Most szombat: Dalmi tizennyolcadik funky party.
Jövő szombat: Twittertali @ A Grund. (A wonkák kedvenc játszótere. \o/ - Mellett...)
Holnap Dorkás (vessző Pankás?) nap, vasárnap meg még messze van.
Ezt a videót pedig azért, mert ma fedeztem fel, hogy még nem osztottam meg, pedig Jessie J nagyon jó, leszedtem az albumát, és nagyon tetszik. A klipben pedig egyszerűen... csak nehéz elhinni, hogy ilyen nő létezik. :D Elég agresszív, dögös, olyan 'ahhhwww'.
A szerelemért a testben különböző vegyületek - hormonok - felelősek, mindkét nemben megtalálható anyagok, melyek több más funkció mellett a szerelem érzéséért is felelnek.
A két fő hormon az oxitocin és a tesztoszteron (előbbiből a nőnek, míg utóbbiból a férfinak van jóval több), a feromon, de nagy szerepet játszik még a dopamin is.
Az oxcitin - "szerelem, összebújás hormon": a szerelmes embereknek magasabb az ~ szintje, ez a vegyület a nőkben mindig, a férfiakban az orgazmus ideje alatt található meg (de az ejakulációval együtt ez is kiürül a szervezetből). Az ~ felelős azért, hogy a férfiakkal ellentétben a nőknek fontos az összebújás, ölelkezés, apróbb érintések, minden, ami romantikus, és amit a férfiak nem annyira kedvelnek. Hatása lehet szerelmes/szexuális álom, ami kedvet ébreszt a szexhez. Egyébként fő szerepe a szülés beindítása. Bővebben itt.
A tesztoszteron - férfiasság: a herében termelődik (a nőknél a petefészekben és a mellékvesében, minimális mennyiség). A férfiak a ~ miatt szőrösebbek és agresszívabbak a nőknél, valamint a ~ tehet arról is, hogy a férfiak könnyebben esnek szerelembe, mivel megnöveli a vizualitást, ami fokozza a szexuális vágyat. Ez kiváltja a szerelmet, vagy legalábbis a vágyat, hogy az adott nőt (szexuálisan) megkapják. Bővebben: itt.
Feromon - viselkedés hormon: a nők legtermékenyebb napjaikban ~t bocsájtanak ki magukból, ezzel fokozva a férfiakban a velük való közösülés vágyát. A férfiak szaga függ az immunrendszerüktől, és a nőket a sajátjukétól teljesen eltérő immunrendszerű férfiak vonzzák, hogy a születendő utód a lehető legszélesebb körű listáról "válogathasson" immungének terén, és így a lehető legerősebb immunrendszerre tehessen szert. (Minden embernek csak 6 immungéne van.) "A kutatók szerint viszont vannak tényezők, amelyek befolyásolhatják, hogy milyen típushoz vonzódunk leginkább. Egy brit egyetemen fiatal nők két csoportját kérdezték meg. Az egyik csoportba az antibébi-tablettát szedőket sorolták, a másikba a tablettát nem szedőket. Meglepő eredményre jutottak: a tablettát nem szedőknek a finomabb vonású férfiak tetszettek, a tablettát szedők viszont inkább a feltűnően izmos, mácsó típusokat találták vonzónak. (Az is kiderült, hogy korábban más volt az ízlésük.) A tudósok azzal magyarázzák ezt, hogy amint a nő nem eshet teherbe, nem vezérli többé az az ösztön, hogy gyermekei számára a legjobb (és legmegbízhatóbb) apát válassza ki. Ilyenkor léphetnek színre a jóképű kalandorok és nőcsábászok." (→ Forrás: innen.)
[Ez egy biológiára készített kiselőadásom, gondoltam megosztom a rendbe szedett írást itt is, hátha valakinek a segítségére lesz egyszer, bár a testimesén több minden le van írva.]
"A twitter megöli a blogolást" mondta a @verkutya, mert arról panaszkodtam, hogy mióta 0-24-ben tudok - ha akarok (és már miért ne akarnék?!) - twitterezni, azóta nem írok a blogra. Hiszen ott megosztom minden gondolatomat, gondomat-bajomat, érzésemet, kérdésemet, válaszomat, éppen hallgatott zenémet, éppen nézett képemet, éppen olvasott cikkemet/blogomat, éppen 'úristennek' titulált facebook postot; bármit, akármit, mindent. A blogbejegyzéseimet megosztom facen/twitteren, tehát nagyjából csak azok keverednek ide, akik amúgy is olvassák, amit éppen postolok. Mivel ez egy énblog, nem sok a különbség egy facepost, egy tweet és egy blogpost között. Ebből következik, hogy minek is írjak én blogot? Így hát nem is igazán teszem. Az elmúlt 2-3 hónapban nem sok értelmes bejegyzés született, lássuk be.
És ez talán így van jól, mert twitteren többen olvasnak wonkát, mint a blogot, így ha a sok blabla mellé valami értelmeset is megosztok, azt is többen látják, mint blogon. A mikroblog gyorsabb, több, jobb.
Ez tehát eltűnésem oka, de twitteren bármikor bárki megtalál, wikkywonka, mimás?!
Elmúlt a depresszióm, helyette tegnap lett egy jó kis lázam, de ma reggelre az is elmúlt, ilyen 'wtf-betegség' lehetett, vagy tudomisén. Akkor kezdtem el vacogni, ami gyanús lett, amikor Dorkánál voltam, és filmeztünk. Erre majd még visszatérek.
A tegnapi napnak (legalábbis az iskolai részének) nem sok értelme volt. Lett volna: 8-10-ig töri, aztán angol, német, zene, tesi, 14:15-kor végzés, eredetileg. Lett ehelyett: 8-9:30-ig töri tz, aztán dupla ofői, és 11:59-kor elhagyhattuk az iskolát. Tz után hazajönni mennyire menő lett volna?! :D
Aztán Dorkával találkoztam a tékánál, ami be volt zárva, így nem tudtuk kivenni a Donnie Darkot, amit eredetileg terveztünk nézni. Úgyhogy átmentünk hozzá, ahol 'valami rácsatlakoztatható doboz'-on egy rakás disney movie volt, úgyhogy elkezdtük nézni az eszeveszett birodalmat, és rengeteget nevettünk, mert beteg mese. Vége lett 3 órára, még mindig 1 óránk volt a téka kinyitásáig, ezért elkezdtük nézni a második részét is, közben elkezdtem vacogni, csak nem beteg leszek? Aztán hazajöttem, és lázas lettem.
Akkor most a meséről bővebben: szóval, én azt hittem, hogy ez az, amit én zapával láttam Sopronban még száz évvel ezelőtt, de mégsem, mert az az irány Eldorádó. De ezt is láttam már valahol, valamikor, + a mese alapján van a disney channelen a Kuzco akadémiája c. rajzfilmsorozat. Az első részen is rengeteget nevettünk már, olyan mérföldes ökörségeket beszéltek benne a szereplők, hogy nem lehetett bírni. Kedvencem persze a Jacksont táncoló Kuzco, aki viccesebb lámaként, de jobban néz ki emberként (ráadásul imádjuk a magyarhangját), meg a fura testű Kronk. Az első rész végén nem várt fordulat (se), de attól még fergeteges volt. A második rész, mikor észleltük, hogy nem Kuzcoról szól, hanem Kronkról, én kicsit elkeseredtem, de sebaj, azért biztos jó lesz. Hát, tán még jobb is volt, mint az első, még több poén, és azon gondolkodtunk, vajh ezt a kicsik hogy értik meg?! (Aki tudja miről van szó: pl a süti sütős jelenet, sodrófa, elöl Madárka, hátul Kronk...) Na és a thriller tánc... mondjuk akik írták... azt hiszem, a nevükből kifolyólag mást nem is lehet tőlük várni. :D (Már elfelejtettem a neveiket, de azokon is nevettünk.)
Szóval igaz, hogy egy bugyuta mese, de mindenkinek ajánlom, aki szeretne magának pár vidám percet/órát, vagy aki szereti a meséket, ESETLEG Michael Jacksont. ;D
Ma megkaptuk a féléves értékeléseket, és szülői est is volt.
Kiderült: a matektanár szerint javultam matekból tavalyhoz képest, ellenben az, hogy jobban megy a matek azzal társul, hogy kedvetlenebb, kevésbé vidám vagyok, bár a kettő nem feltétlenül függ össze. De reméli, hogy visszatér a vidámviki, mert azt mindenki jobban szerette. Valamint, hogy két osztályfőnököm és zapám szerint is, mostanában nem vagyok kompatibilis a világgal. Nem találom a helyem.
És a legelkeserítőbb, hogy én is így érzem. Csak nem igazán merem bevallani magamnak, hisz én vidámviki vagyok, pozitív gondolkodású és optimista, és...
Bele sem merek gondolni.
It's my life, and it's now or never, I ain't gonna live forever.
Ha egy kicsit erősebb jellem lennék. Csak egy icipicivel. Hogy ha elhatározom, hogy úgy cselekszem, akkor tényleg. És nem pont fordítva, egy 'jaj' miatt.
Miért nem vagyok erősebb jellem?
Persze sosem tartom be, amiket megfogadok magamnak. Hogy na, ma nem eszem édességet. Vagy ma nem rágózom. Vagy ma nem hallgatok Mikát. (Ezt még sosem fogadtam meg, elég hülye fogadalom lenne.) Vagy megpróbálok nem agyzakkanást kapni bizonyos osztálytársaktól. Vagy nem kapcsolom a 3G-t egész suliidőben (sem a wifit a wifizónban).
Másoknak tett fogadalmakat könnyebb betartani. Mert másoknak nem okozhatok csalódást.
Magamnak igen. Gondolom az kevésbé szar nekem. Bele se merek gondolni, hogy milyen lenne akkor másnak okozni. Mert már ettől is megőrülök. A maitól, például. Egész nap fölösleges dolgokat csináltam: fölösleges dolgokat ettem, fölösleges dolgokat mondtam, fölösleges vonalakat húztam papírokra (ez már minősülhetne pazarlásnak, amennyire nem tudok rajzolni), fölöslegesen hittem el magamnak dolgokat. Az ilyen napokon kívánom, hogy bár fel se keltem volna.
Naivitás, elmehetsz a fenébe. Ha tudom valamiről, hogy nem, miért remélem, hogy mégis?
Egy eleve szar napot még jobban elrontani azért tudni kell. Amikor pont az ellenkezőjét vártam... naivitás, elmehetsz a fenébe!
Utóirat: Szerdán írva, feledékenység miatt, meg mert kapkodtam/rohantam kék lagúna 2-t nézni, elfelejtődött posztolódni. Szia, csütörtök este. Szia, hőemelkedés. Szia, napi/hangulatzene:
Mert ma ilyen RHCP hangulatom van. Most épp a californication szól.
Úgy látszik, a szerdák ilyen fáradt "milyennapisvanma,!, remélem péntek, ja nem, csak kedd, ja nem, mert már szerda" napok, a leghosszabb a suliban, ráadásul másnap csütörtök, amikor meg tesi... amit gyűlölök. Nem tudom eléggé hangsúlyozni, hogy mennyire.
Boldog születésenapját az édesanyukámnak, sütöttem neki finesz muffintortát, meg vanília öntetet:
Btw a RHCP hallgatás óta eltelt pár óra, már Mika - same jeans-t hallgatok, és azon gondolkodom, vajon hány és ki embernek tetszettem valaha is? Most ez foglalkoztat. Mert akik ebbe a kategóriába tartoznak, azokat el kéne zárni valahova, ahol sok nő van, és egyik sem én vagyok. Hogy ez miért lenne jó, azt nem tudom. Főleg hogy mondjuk tartozna ebbe a kategóriába pár ember,
a blog véget ért. Túl üres a fejem ahhoz, hogy bármit is írjak. Egészen pontosan úgy mondanám, hogy csupa nem blogba való dolog jár benne. És érzem, ahogy ver a szívem. Az a... zérzés. Ami indokolatlan, és tudom, hogy most múlandó. Hamar múlandó, mert igazából nincs is. Nem úgy, mint legutóbb.
But there is still tomorrow, forget the sorrow, and I can be on the last train home.
Kijelentem: a corvin bevásárló központ (egyelőre) nem sokat ér. Van benne pár bolt, ami megtalálható az összes plázában (New Yorker, C&A, H&M stb.), kajálda, de elég kihalt és szerintem tényleg csak azok járnak oda, akik melegben akarnak lenni, vagy mindegy, hogy hol vannak, ezért nem is éri már meg elmenni nekik az arénáig, vagy a westendig, helynek hely, boltok vannak, leülni le lehet, az idő ott sem telik lassabban... nagyjából, és erre pont jó is. Kérdés, hogy elég ilyen ember van-e ahhoz, hogy "eltartsák" az áruházat. Sebaj, azért vásároltam. Fehérneműt. Fontos infó.
Jelentenivaló: a fizikát sikeresen túléltük, most akkor éljük túl a történelmet is. Az osztályban nincs wifi, legalább vikike figyel egy kicsit, bár azért azt hiszem, (remélem,) az is meglesz, a "néha" óra közbeni twitterezés és tweettudósítás ellenére. Na, azért valljuk be, nem is írtam olyan sokat. És amit írtam, azt is az óra közbeni szünetekben. Nem mindig. De többnyire. Általában. Olykor.
Az újévi fogadalmamat (miszerint heti 1 kakaót iszok össz-vissz) pedig olyannyira betartom, hogy múlt héten egyáltalán nem is fogyasztottam kakaót. Azt hiszem, ezt a héten pótolni fogom, nincs olyan, hogy egy kimarad... NÁLAM? A kakaóaddiktnál? Kizárt...
10 perccel később: Nos. Be is pótoltam, yoghurt formájában.
Tegnap Szonikkoztam, hellyeah. Végre, mert a szigeten láttam utoljára. (Just for fun: ugyanakkor, amikor Mikát is.)
Egyébként befejeztem a twittertali utáni regenerálódást, ma fél 9-kor ébredtem fel, magamtól. Folyton a péntek délutáni/esti/éjjeli-szombat hajnali mondatok jutnak eszembe, és még mindig nagyon nevetek rajtuk. Pár kép, szerencsére egyiken sem látszódik a péntek esti vállalhatatlan wonkalány fej, nem értem, hogy készülhettek olyan szörnyű képek, mint pl. Zakkant zombitámadása, vagy egy-két a netre fel nem került Dínó fotó. DE!, csak hogy ki ne maradjak a jóból, én is fotóztam, de nem saját telefonnal (annak nincs vakuja), csocsózó Örézsiás-Löfli, Dínó-Prájmdárk négyest, utóbbiból az utóbbinak a telefonjával. Menő vagyok!
Azt hiszem, úgy zárom ezt a hetet, ahogy terveztem: az eddigi 3-ból 2011 (eddigi) legjobb, legmozgalmasabb, legizgalmasabb, legtöbb új ismerősös, legnevetősebb - legwonkásabb hete. (:
Hol is kezdjem, az, hogy tegnap reggel 7-kor felébredtem, és ma reggel 7-kor elaludtam, nos, egy kicsit sokkolta a rendszeremet - ha már a sok új idegen ember nem. Az egész 24 óra legalább 5-7 napnak tűnik, nem a sok alkohol miatt (azt én nem fogyasztottam), hanem a sok beérkező infó miatt.
Délig semmi érdekes - fizika tz, angol, német. Sulitájm, mint rendesen. 12-12:45-ig ebédidő volt, 3/4 1-kor indultunk a budapesti mecsetbe vallástan miatt, ahol egy pasas beszélt nekünk az iszlám vallásról. A buddhisták jobban tetszettek, de volt egy nagyon szép nő. 16:00 körül értem Zsuhoz, és már alig vártam, hogy végre mehessek #twittertali @ #vaskapu. (18:00.) Beszélgettünk, én készültem kicsit (őő... újra összefogtam a hajam?! Nagyjából ebben kimerült a készülődés), aztán jött Mr. Zsu (a bojfrendje), akkor már jócskán elmúlt 5 óra, úgyhogy indultam is.
Na, és innentől jön az a rész, hogy csak mondom, mondom, mondom, @emberelek, és semmi értelme nem lesz az egésznek. (:
17:55 körülre értem oda, @aresius_ (a későbbiekben Örézsiás, Örézs, valamint! Rizsa) azt mondta, mivel ő szervezi, 45-re már odamegy. Mégiscsak illene... hát, nagyon nem sikerült neki, majdhogynem 18:45 volt már, mire odaért. De ne szaladjunk annyira előre. Jó szokásomhoz híven (mert a fene egye meg, én erről nem tudok leszokni), korán értem oda. Mondhatjuk úgy is, hogy elsőnek. Hát jó, behuppantam egy babzsákba, és elkezdtem közvetíteni: még senki; még mindig senki; még mindig; ÁÁÁÁ, ÉRKEZŐK! Én ugyan nem tudtam (még, akkor), hogy ki ő, de odajött, és megkérdezte: "Wikkywonka, ugye?" (csak hogy én se maradjak ki, de magamat a későbbiekben sem fogom néven említeni: wikkysonka) - én meg mosolyogtam, és bólogattam. Kiderült: Ő @_VVega_. Egyből megismert, még jó, én őt nem. Vele érkezett @_monana és @Eni08, akinek menő billentyűzetes fülbevalója volt... (: Aztán érkezett (ha jól emlékszem a sorrendre) @LFL_93 (a későbbiekben: Löfli, ! Kifli - így nem fogom hívni, de elárulom ő volt az este a csikizőspajtásom), és innentől a sorrend már kicsit homályos. Érkezett még @deinoerd (Dínó, Danonínó - és aki mostmár beszólhat, mert követ), @primedark (prájmdárk, Tocci, és pörkölt, de az nem jóóóó) kicsitelkésett, @icarusdes, @yuka_mi, @zakkantanett és @verkutya, @KEME5, @rip911, @Bate81, @Midnite_, meg még egy csomóan, annyi embert nem lehet felsorolni. (: (Ráadásul nem tudom a nickeket, remélem senkiét nem írtam el.) Mindenkit (vagy legalábbis azokat, akikkel beszéltem) imádtam, főleg a keménymagot, akik ott maradtak a végéig, és még annál is jobban a #nincswifi crew-t, ami a #vaskapu helyett már a #törökkajálda alsó szintjén bandult (és ahova mikor indultunk, elhagytam a sálam, de prájmdárk megtalálta nekem), útközben elbúcsúztunk Dínótól, aki, mint azt feljebb láthattátok, létrehozta a foodnickeinket. A Star Kebabban (hé, srácok, ott voltunk egyáltalán? :D) mindenki evett, kivéve wonkalányt, aztán vizipipáztunk is, páran teáztak, nekem még megvan a kókzéróm vége, elmulattuk az időt hajnali 5-ig. Nem rossz, nem rossz. Akkor már rég nem az első metró megy (bár a Deákon nem a sokadik van ott akkor), szóval el is indultunk, ki-ki amerre lakik. A kékmetróval csak én és Örézs mentünk, a többiek mind pirossal, de úgy kell nekik, a kék az menőbb! És bár mondtam, hogy nem kell elkísérni a határ útig, mégis megtette, mert egy igazi dzsentleman, és vigyázott, hogy ne aludjak el amíg le kell szállni (bár akkor épp/már nem is voltam álmos). Aztán már járt a villamos, úgyhogy nem gyalog jöttem, 1/2 7-re értem haza, vagyis akkor kerültem ágyba, és nem volt elég a majdnem 12 óra velük, - már akivel, - még folytattuk, mert mi igazi #twitterfüggő k vagyunk, és #wififüggő k, mert ha #nincswifi, az biza gáz.
Nos, röviden ennyi, hosszan pedig eltartana 12 órát elmesélni... (:
Köszönjük Örézsiásnak, hogy megszervezte (ezt kevesen tudják, de azért ő tegnap is elmondta, mikor már ketten voltunk: az egész miattam lett szervezve, na jó, de nem önzősködöm, úgyhogy ilyeneket nem jelentek ki), (meg én még az inniket, meg a chipset, meg a nagy nehezen kikönyörgött truly 7u szignót, de azt a többi #nincswifi snek is!), mindenkinek, hogy megjelent, már nem félek Löflitől, sőt, sem senkitől senem nem félek, legalábbis közülük, de neki még a kitűzőket is köszönjük, és köszönöm a sálamat Toccinak, a sok ez-ő- az-ő-ezt-kell-róluk-tudni-infót @verkutya-nak, a képeket Zakkantnak és Dínónak, meg aki még fotózott, bár elég szörnyűséges képek lettek, de a szándék a lényeg, köszönöm a legelső olyan 24 órámat, amit teljesen végig ébren töltöttem el (így 17 évesen már ideje volt), és végül, de nem utolsó sorban azoknak, akik bekövettek szeretném megköszönni, mert végre egál a követettjeim és a követőim száma! Az élet apró örömei. (:
TWITTERTALI FOR THE WIN! 2011, január 21-22. @ #vaskapu (after @ #törökkajálda alsó szint).
UI.: akik nem tudnák, ezt énekeltem olyan nagy örömmel, mert a kedvenc együttesem, és mi az, hogy ez itt szól, demenő, akkor énmost énekelnék:
Nos. Ma egész nap azt hittem, hogy egy másik nap van. Reggel még azt, hogy kedd. Az 5-6-7-8.-ik órában teljesen elvesztem, egyáltalán nem tudtam, hogy milyen, estére pedig már csütörtök érzésem lett. Lehet, hogy az idő felgyorsult, és valójában már 1 hét is eltelt, csak ezt senki nem vette észre. Olyan gyorsan ment ugyanis. Igazából ez csak egy bonyolult megnyilvánulása annak a ténynek, hogy mennyire várom is már én a pénteket!!
Valamint rájöttem, hogy mennyire jó szó is a katarzis. Ezentúl mindenhol katarzisokat fogok észlelni, mindenben, amit olvasok, meg körülöttem, meg bennem. Bennem leginkább.
Olyan régen volt deja vum... pedig régen mennyiszer. És tökre szeret(t)em azt az érzést. Lehetne újra. Az is egy milyen dolog, olyan van is meg nem is, tényleg is, meg nem is, igazi is, meg nem is. Mint Mátyás király meg a trükkje.
Hozzunk létre facebookon egy page-et: 'Akik szeretik a deja vu érzését'. Szánalmas ez a sok lájkolgatás, vicceket nem fb-n kéne olvasni (habár egyik-másik kétség kívül hatalmas).
Valamint megosztanék egy zenét, ami gáz, "inkább vállalhatatlan", mondták twitteren, DE! nem lehet abbahagyni a hallgatását, mert se eleje, se vége, és kell játszani, újra és újra.
Ez a hét is elérkezett hát, sok izgalmat tartogat. Na jó, igazából nem olyan sokat, de eleget ahhoz, hogy már régóta várjak rá.
1.: Az utolsó hét fizika (legalábbis 11.-ben), háleluja, már kezd sok(k) lenni.
2.: Holnap, azaz 18.-án derült volna ki hivatalosan a nyelvvizsgaeredmény (de ez már szombaton megtörtént, megismétlem, ÁTMENTEM, van angol b2, közép, euroexam, szóval olyanom).
3.: Pénteken ismét egy vallási központba megyünk, ez úttal egy mecsetbe, a pontos helyszínt még nem tudom. (Sajnos csak fizika után, azt nem ússzuk meg. De segáz, az utolsó nap, doga lesz, gondolom.)
4.: Még aznap, azaz pénteken, délután twittertalálkozó, későbbiekben twittali, amire már egy jó ideje várok(runk). (Nem mellesleg győzött a 21, juhé, de ezt már rég óta tudjuk.)
5.: Szombaton délelőtt regenerálódok, kialszom magam, igyekszem életképessé válni. Délután ha minden jól megy (meg ha törik, és szakad) Szonikk, amire szintén régóta, egészen pontosan az őszi szünet óta várok(runk), nem is emlékszem mikor volt a legutolsó, hogy találkoztunk. Nem is látta a szééép (?) rövid hajamat még...
5.: Valamikor a két szombati program között fontos telefonálnivalóm lesz Vácra, mint minden hónap 22.-éjén.
6.: Vasárnap háááát, ismét regenerálódok. Vagyis tovább.
Szóval, ez lesz a héten. Sszia, 2011 harmadik hete!! (:
Biztos rengetegszer volt már ez a zene, de most annyira ilyen a hangulatom, hogy az valami csoda, és ha lenne egy kívánságom, most tutira azt kívánnám, hogy Mr. Watkins vegyen el feleségül. 1 éve hallgatok aktívan Mikát is és Lostprophetset is, és tény, hogy Mika a legkedvencebbem (most, meg egy éve, de ez nálam másfél-két évente változik), de most ahogy néztem a videókat, váó, mindig is imádtam Ian Watkinst, de MOOOOST nagyon, bárcsak... hm. (:
Igazából csak a hangulatzenét akartam közzétenni, semmi fölösleges rizsa. (:
Most szeretnék szólni, hogy tegnap közzétettem egy új novellát, csak már késő volt, ezért nem írtam linket. Itt elérhető. Hamarosan érkezik a következő része, talán még sosem írtam több részes novellát, (vagy talán egyszer, de az nem volt az igazi,) egyszer mindent el kell kezdeni.
FYI, 1 éve kezdődött 2010 leghosszabb (egyetlen?) BKV sztrájkja, ezt így tudom fejből, mert jó a dátummemóriám...
Refresh: ma is írtam egy novellát. Így inkább itt érhető el mindkettő.
Ő volna a mai szerzeményem a lollipopból, csak piros helyett zöld cipőfűzővel. A karácsonyi Zanyától kapott pólómat cseréltük be, mert az nem tetszett, ebbe viszont már fészbúkkép alapján beleszerelmesedtem. 'Lick it - real good'.
Aztán szerzemény még a humanicból egy vans tornacipő, amiről nem találtam képet, meg egy fekete magassarkú tavaszra/nyárra.
No, de a vásárláson kívül a suliban is jó napom volt, sőt, kifejezetten jó, élveztem a fizikát is, aztán angol, az is jó volt, körkép, székpakolás->lukasóra, ofői. Laza nap volt, olyan pihenős. Csak tudnám, miért érzem napok óta, hogy péntek van, holott még csak kedd. És egyre közelebb a csütörtöki tornaóra... Soha nem utáltam még ennyire a tesit...
2011 eddigi legjobb napja! (Igaz, semmi különös nem történt, de mégis ANNYIRA JÓ volt!! ((: )
Valamint egy zene, ami nem hiszem, hogy rajtam kívül másnak nagyon tetszene (legalábbis az ismerőseim közül), de azért kiteszem, mert tegnap este ezt hallgatom, és most már a telefonomon is rajta van! + a videó kicsit hmm... hogy is mondjam, szóval sokaknak biztos gusztustalan, vagy ilyesmi. Vagy mondjuk felháborító. Nekem tetszik, kivéve azt a jelenetet, mikor leveszi a aprókáját, na az... azt én sem bírtam.
Ma zanyával (vagy ha úgy tetszik Mommal) aranygaluskát csináltunk, az én ötletem volt, de többnyire közösen csináltuk. Persze ami nem úgy lett, mint ahogy kéne, az az én hibám volt...
A receptet innen szedtük, de az 50 perc sütés (a mi süt
őnkkel) baromságnak bizonyult, 30 percet volt bent saccperköbö, és így is kicsit megpirult, ami
a fotókon különösen látszik, mert kajafotózásban nem
vagyok nagy, és a vaníliaöntet túlexponálódott, ahhoz, hogy látszódjon rendesen, sötétíteni kellett a képet, így pedig a galuska
maga is még barnábbnak látszik, pedig a tetejét leszámítva szép "aranybarna" (ilyen szín
A RotFront első 2011-es tegnap, január 8.-án volt esedékes a Millenárisban.
Én már december 18.-án tudtam róla, azóta vártam. És végül mégis majdnem nem mentem el. Mert a pénteken kikészültem, és olyan izomlázam volt, hogy alig bírtam mozogni. De végül eldöntöttem, hogy megyek, jót bulizok, aztán lesz ami lesz. Jól tettem.
Megérkeztünk, rengetegen voltak, palyabea szólt a távolból, nem hallottuk, mert hátul voltunk, nem is baj. Na most mi legyen, ez a tömeg már csak nagyobb lesz.
Fél és háromnegyed 10 között a ruhatárba tettük a kabátjainkat, és én eldöntöttem, hogy előre megyek. Kukucskáltam, tudtam, hogy kiket keresek, már láttam őket korábban. Az egyikeket. A másikakat csak sejtettem, hogy ott vannak valahol. Végre megláttam egyikéket, és odamentem hozzájuk. Akkor felfedeztem, hogy másikék közvetlenül mellettük állnak. Kiiirály. (Ők egymást nem ismerik.) Jó, beszélgettünk, meg vártuk, hogy kezdődjön a koncert.
Pontosan kezdtek, már a második szám után szomjan készültem halni, aztán szünet, aztán Dorka, a Gryllus ivott a piájukból, tequila, vagy mi is volt az, és öntött a közönség szájába. Én nem kértem, inkább vizet. Így történt, hogy Dorka vize hozzám került, majd a koncert végén Yuriyé is. A másik oldalamon, ahol nem egyikék álltak, egy szimpatikus srác volt, mögötte pedig egy szimpatikus lány.
Buliztunk, jó volt, Dorka még mindig nagyon szép, és nagyon él, Mad Milian még mindig... szóval olyan mint volt (bár zapa azt mondta, olyan, mint egy hobbit... szerintem nem). (; Yuriy kalapjára kalasnyikov matrica volt ragasztva, ha jól emlékszem, de az tuti, hogy ciril betűkkel és hogy el is olvastam. Aszpirinért piát.
Aztán lassacskán vége lett a koncertnek, a disco boyt egyszer s mindenkorra leszögezve: Yuriy írta, a többi meg cover.
Aztán hazajöttünk. Nem tett jót az ugrálás az izomlázamnak, az éneklés meg az amúgy még december óta mindig bénáskodó torkomnak... talán már sosem gyógyul meg.
Jól tettem, hogy elmentem. Aki nem volt ott... jó, nem mondok inkább semmit. (:
Képek, amik remélem mindenki számára elérhetőek: facebookon.
Csak megosztanék egy számot, amit ma találtam, nem is tudom, hogy lehet, hogy eddig nem hallottam, pedig azért elég sok simple plant hallgatok... Sebaj. Pedig régebben még érvényes is lett volna. De a 2011 mindent megváltoztat, ugyebár. (: Azt hiszem (aztán persze majd kiderül), idén nem lesz gond megszokni, hogy nem 2010 van, menni fog, hogy a füzetekbe is a helyes dátumot írjam, vártam már, hogy végre elmúljon ez a dolog. A tavaly. Idééén már minden másképp lesz, ma reggel/délelőtt pl. csak úgy a semmiből rám tört az elképesztően jó kedv, amit aztán az álmosság elnyomott, no de mikor voltam utoljára olyan vidám, mint abban a pár percben? Na. Zene:
Sajnos az official klipet nem lehet beágyazni, de itt van hozzá link. (:
Ma zanyával (vagy ha úgy tetszik Mommal) aranygaluskát csináltunk, az én ötletem volt, de többnyire közösen csináltuk. Persze ami nem úgy lett, mint ahogy kéne, az az én hibám volt...
