20100315

I'm talkin' 'bout love. [hétfő.]

Sokszor jut eszembe: szeretet. ...Olykor szerelem. Igen. Megesik.
És persze ez a megfoghatatlan és felfoghatatlan, kiismerhetetlen és felismerhetetlen érzés, kérdéseket idéz elő nálam. Ezeket venném most sorra, hátha szükségem lesz rájuk egyszer.



  • Mi is az a szeretet?
Egy érzés. Igen, ezt tudom. De mitől függ ez? Mitől és miért szeretek meg valakit? Ezeket nem én döntöm el, pedig velem történnek, és az én életemet befolyásolják. Méghozzá a legtöbb esetben nem is kicsit. És ha már így is van, miért nem befolyásolhatom én is őket? Vagy?...



Nos, Mika szerint a szeretet csak egy figyelmeztető, pillanatnyi, reflexszerű hazugság. Ashley erről kicsit fentebb mást gondol: a szeretet egy energia, a szeretet egy rejtély, a szerettől elvárják, hogy igaz legyen(?); a szeretet a részem, a szeretet a szívem, a szeretet a legjobb dolog, amit tehetünk. Persze ki tudja, hogy ezt ő hogyan érti.
  • El lehet-e nyomni a szeretet?
Például az olyan esetekben, mikor az agyam tudja, hogy nem szabad, és ezzel befolyásolja a... szívemet? Dehogy.
Igen, el lehet nyomni. Ebben egészen biztos vagyok. - Tapasztalat. Persze nem teljes mértékben, de többnyire. Olykor előjön, és olyankor úgy érzem, megpusztulok. De tényleg. Ez az állapot általában akkor szokott előjönni, ha a szóban... khm, "érzésben" forgó személyhez fűződő emlék előjön, és sehogysem akar elmúlni, vagy ha valami szokatlan dolog történik, amiről ő jut eszembe. De aztán elmúlik. Olyankor boldogabb leszek, mint előtte.
Amúgy furcsa. Mindig sokat gondolok "azokra" az emberkékre. De csak ritkán jönnek elő elnyomott érzéseim. Na, de hogy konkretizáljam: bennem személy szerint csak akkor tudatosodott, hogy van egy erőteljes elnyomott érzésem, mikor először azt éreztem, hogy hiányzik az illető. Tudatosan nyomtam el. Illetve azt képzeltem, hogy természetes dolog, hogy nem, mert nem, mert nem, mert nem. Aztán kiderült. És hogy van-e elnyomhatatlan érzés? Biztosan. Én még nem tapasztaltam. De biztosan fogom. Később... No meg... filmekből tudjuk, hogy ha valami nem múlik el hamar, akkor egy idő után legyőz minket, és akkor nem tudjuk többet elnyomni.

  • Miért lesz egyszercsak egy szeretett emberből utált?
Nos. Például mert rohadtul megbánt minket. Csalódunk benne. Egy ideig próbálunk úgy csinálni, mintha minden jó lenne, aztán jön valami végső, hogy "na, akkor most elég, ilyet nem játszunk tovább, tönkre teszel. Hagyááá' békén, oszt jólesz mindenkinek." Vagy nem. Persze ezt már nem annyira ismerjük be. De azért tudjuk. Ő is tudja. Általában mindenki.

  • Miért lesz egy utált emberből szeretett?
Sokszor úgy utálunk másokat, hogy nem is ismerjük őket. Aztán megismerjük, és rájövünk, hogy 'dehiszen ő jó fej'. Az pedig már tőlünk függ, hogy kit vélünk jó fejnek. Illetve... ez sem olyan dolog, amit mi dönthetünk el. Ez is... csak úgy van. Ez iis egy olyan dolog, amit el kell fogadnunk. Az érzéseinka sajátjaink, mégsem irányíthatjuk őket. Nem szörnyű ez egy kicsit?

  • Miért a hasonlóságokat szeretjük?
Bizonyára mindenki tapasztalta már, hogy megszeretett valakit, nagyon. Akár kölcsönös volt az érzés, akár nem, a későbbiekben, ha talál valakit, akiben észrevette az előzőleg megszeretett ember tulajdonságait (mindegy, hogy hányat), akkor úgy érezte, azt az embert is szereti.
És előbb utóbb csupa "első szeretettet" talál maga körül, mert csupa olyan embert ismert és szeretett meg, akik rá hasonlítanak. Szerintem ez többnyire tudatalatt szándékos. Vagy nem csak tudat alatt. Én például sokszor direkt keresek olyan embereket, akik arra az egy valakire hasonlítanak, akire éppen "kell" nekik. Innen származik többekközött az érdeklődésem SK és Mika iránt. De hogy kézzelfoghatóbb, "közelebbi" példát mondjak: miért vesznek körül bicós emberek? Ezért. Pontosan ezért.

Comic strip - Chasing Amy ; Képtelen képregény - Émit üldözöl.



ja, csak unatkoztam éjszaka. ((:

3 megjegyzés:

zapa írta...

lehetek a tanúd? :DDDD
http://www.youtube.com/watch?v=uhu7NW_9dg8

László írta...

Szerintem nagyon jó amit megfogalmaztál.A lényegre tappintotál.

wikky wonka. írta...

zapa: persze, nem ér felvágni azzal, amit én mutattam. (: tanú? inkább örömapa, vagy minek hívják azt... de mégis kivel kötnék én házasságot? (: különbenis, no wedding. :DDDD
László: köszönöm szépen. (: