20100509

gyújt, szív, lenttart, kipufog. [vasárnap, hajnal.]

Enyém a ház, enyém a világ két napig.
Tegnap itt volt Zsu, ezer éve nem láttam, szóóóóval zsíír volt, jól elvoltunk. (:

No. Elmesélek két dolgot, mindkettőt tegnapelőtt este láttam a tévében. Az egyik kevésbé érdekes. A másik már inkább. Így hát az unalmassal kezdem.


Nos. Igen, ő Sub Bass Monster, aki egyedül elvisz egy klipet a fotelben ülve. Nevetek rajta, éneklem, értékelem. Nem úgy, mint például Shakirát, aki vonaglik egy vörös háttér előtt egy fekete "ruhában", és szörnyen énekel, és szinte szenvedés nézni a klipet. De tényleg. Számomra... bár hallottam már másoktól, hogy ők szeretik. De én ki nem állhatom. Egy száma volt régen, amit szerettem... az objection. Meg egy-kettő olyan meghallgatom kategória. De az újak... na mindegy, nem is ez a lényeg. Hanem hogy mitől lesz vajon jó, vagy eladható egy klip? A tini és levésbé tini, de magukat annak érző pláza**csáknak attól, ha sok jó pasi van benne. A pasiknak meg a sok jó nőtől. Meg attól, hogy a stílusuknak megfelelő rózsaszín tüctüc zene legyen. Nos, nekem a stílus szinte mindegy. Persze, függ az emberektől, akik benne vannak. Meg az előadótól, hogy szeretem-e, vagy sem. De leginkább a VIDEO stílusától függ: hogy mennyire ízléses vagy ízléstelen, például ha táncolnak, akkor a koreográfia, a ruhák, a háttér a "történet". Mi számít ízléstelennek? Hát, számomra például a she wolf. És a not myself tonight. Például ezek. És ízlésesnek számít például a Mr. Lonely Akontól, vagy a bad romance. Aztán van az a kategória, ami jó, nem tudom miért, de talán ízléstelen. Illetve számomra nem az, de lehet, hogy másnak az, mert szinte pucér nők vannak benne: sexy bitch. Kinek mi az ideál. Furcsa dolog ez az egyéniség... hogy kinek milyen... sosem fogom megérteni. Páran azt mondják, hogy egyszerű(?) biológia, fizika és egyéb tudomány az emberi lét, és maga az emberi személyiség... lehet, hogy csak az... talán mindenki más, aki nem ezt mondja, túlgondolkodja a dolgokat, mint én... de talán nem!
Na mindegy.

A másik egy francia drogos film. A címe mámor nélkül, Jérémie Renier a főszereplője. Illetve az ő anyját játszó Valérie Mairesse. A lényeg, hogy van egy srác. Paul. Nagyon jóban van az anyjával, aki egyedül neveli őt, mindent elmond neki. Van egy robogója, meg egy haverja, aki drogos. Illetve ezt először nem tudhatjuk biztosan, csak mikor először láthatjuk őket Paul szobájában belőve. Ez persze az után történik, hogy a srác robogóját ellopják, az anyjának legalábbis ezt mondja. Mikor a nő megkérdezi, mióta drogozik, azt mondja, hogy 2 napja. Persze nem telik bele sok idő, és bevallja, hogy 3 hónapja, és nem tud leállni. Az anyja segíteni próbál neki, de nem tud, a srác tönkre teszi magát, a fejét veri a kádba, folyik belőle a vér, pánikol, idegbeteg, hasonló szépségek. Aztán elmegy a nagyapjához. Először rosszul érzi ott magát, de később kellemesen, majd mikor hazatér ismét belövi magát. Olyankor agresszív és magábafordult lesz. Az elvonó sem segít, több hét után mikor kijön újra belövi magát. Aztán a végén az anyja otthagyja, hogy majd egyszer ha eldönti, hogy le akar szokni, akkor keresse meg...
Most, hogy leírtam a filmet, és már kb nincs értelme megnézni (de mégis, mert nagyon jó!), leírom, hogy velem hogy történt: zanya szólt, hogy menjek nézni a tévét. Mivel épp a gép előtt ültem, visszakérdeztem, hogy mi megy? Ilyenkor bármit mondd, általában rávágom, hogy nem érdekel. Mert mikor gépezek, nem érdekel. De most mondta, hogy egy film, amiben a srác szokik le a drogról. De már javában tartott film. Hát elmentem nézni. És érdekelt az eleje, így rákerestem a neten, filmkatalógusból meg is tudtam, hogy 23:40-kor kezdődik előről, csak másik csatornán. Hát jó, megnéztem az elejét is. Nos, őszintén szólva a második fele jobban tetszett: de ugyebár az elejével együtt teljes a film... nem tudom, mikor néztem nagyon megfogott a film, így utólag visszagondolva azonban mégsem tudok róla mit mondani, csak meg kell nézni, és kész. Nincs mit mondani, mert a film olyan, hogy nézed, és ha átjön, akkor tudod mire gondolok, ha meg nem jön át, akkor meg gyökér vagy. Ennyi.

És még annyit, hogy bár nem tudom honnan, de tele vagyok szúnyogcsípésekkel, tehát itt a nyár. (: Jóéjt, ideje már aludni. Igazából nem kihasználom a szüleim jóindulatúságát, hogy itthon hagytak egyedül (akkor bulit csapnék már inkább), csak nem vagyok fáradt, mert délután aludtam kb 2 órát... pedig úszni is voltam ma. És sütöttem muffint, kókuszos-fehércsokisat. (:
ÉS! Beszéltem Dáviddal, ennek örülgetek most. (:

Nincsenek megjegyzések: