The more I see, the less I know, the more I like to let it go. [Szerda.]

Mert ma ilyen RHCP hangulatom van. Most épp a californication szól.

Úgy látszik, a szerdák ilyen fáradt "milyennapisvanma,!, remélem péntek, ja nem, csak kedd, ja nem, mert már szerda" napok, a leghosszabb a suliban, ráadásul másnap csütörtök, amikor meg tesi... amit gyűlölök. Nem tudom eléggé hangsúlyozni, hogy mennyire.

Boldog születésenapját az édesanyukámnak, sütöttem neki finesz muffintortát, meg vanília öntetet:

Btw a RHCP hallgatás óta eltelt pár óra, már Mika - same jeans-t hallgatok, és azon gondolkodom, vajon hány és ki embernek tetszettem valaha is? Most ez foglalkoztat. Mert akik ebbe a kategóriába tartoznak, azokat el kéne zárni valahova, ahol sok nő van, és egyik sem én vagyok. Hogy ez miért lenne jó, azt nem tudom. Főleg hogy mondjuk tartozna ebbe a kategóriába pár ember,

a blog véget ért. Túl üres a fejem ahhoz, hogy bármit is írjak. Egészen pontosan úgy mondanám, hogy csupa nem blogba való dolog jár benne. És érzem, ahogy ver a szívem. Az a... zérzés. Ami indokolatlan, és tudom, hogy most múlandó. Hamar múlandó, mert igazából nincs is. Nem úgy, mint legutóbb.

But there is still tomorrow, forget the sorrow, and I can be on the last train home.