Én már december 18.-án tudtam róla, azóta vártam. És végül mégis majdnem nem mentem el. Mert a pénteken kikészültem, és olyan izomlázam volt, hogy alig bírtam mozogni. De végül eldöntöttem, hogy megyek, jót bulizok, aztán lesz ami lesz. Jól tettem.
Megérkeztünk, rengetegen voltak, palyabea szólt a távolból, nem hallottuk, mert hátul voltunk, nem is baj. Na most mi legyen, ez a tömeg már csak nagyobb lesz.
Fél és háromnegyed 10 között a ruhatárba tettük a kabátjainkat, és én eldöntöttem, hogy előre megyek. Kukucskáltam, tudtam, hogy kiket keresek, már láttam őket korábban. Az egyikeket. A másikakat csak sejtettem, hogy ott vannak valahol. Végre megláttam egyikéket, és odamentem hozzájuk. Akkor felfedeztem, hogy másikék közvetlenül mellettük állnak. Kiiirály. (Ők egymást nem ismerik.) Jó, beszélgettünk, meg vártuk, hogy kezdődjön a koncert.
Pontosan kezdtek, már a második szám után szomjan készültem halni, aztán szünet, aztán Dorka, a Gryllus ivott a piájukból, tequila, vagy mi is volt az, és öntött a közönség szájába. Én nem kértem, inkább vizet. Így történt, hogy Dorka vize hozzám került, majd a koncert végén Yuriyé is. A másik oldalamon, ahol nem egyikék álltak, egy szimpatikus srác volt, mögötte pedig egy szimpatikus lány.
Buliztunk, jó volt, Dorka még mindig nagyon szép, és nagyon él, Mad Milian még mindig... szóval olyan mint volt (bár zapa azt mondta, olyan, mint egy hobbit... szerintem nem). (; Yuriy kalapjára kalasnyikov matrica volt ragasztva, ha jól emlékszem, de az tuti, hogy ciril betűkkel és hogy el is olvastam. Aszpirinért piát.
Aztán lassacskán vége lett a koncertnek, a disco boyt egyszer s mindenkorra leszögezve: Yuriy írta, a többi meg cover.
Aztán hazajöttünk. Nem tett jót az ugrálás az izomlázamnak, az éneklés meg az amúgy még december óta mindig bénáskodó torkomnak... talán már sosem gyógyul meg.
Jól tettem, hogy elmentem. Aki nem volt ott... jó, nem mondok inkább semmit. (:
Képek, amik remélem mindenki számára elérhetőek: facebookon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése