Lilla nem élte túl a túlélőtúrát, ezért, hogy vigasztalódjon, beültünk csendesbe, forrócsokiztunk. Aztán hazafele egy bolt kirakatába megláttam egy MJ-s táskát. Csupán (és ezt mindenki úgy érti, ahogy akarja) 4000 pénzért. Csak sajnos, éééén buta, nem jegyeztem meg a bolt nevét... ja. ez úgy jellemző rám. nem?! de!
ma... nem csináltam tulajdonképpen semmit. felfordulást a felfordulásból, ami a szobámban volt, meg segítettem zapáéknak szerelni, és jelenleg pedig készülök éhenveszni. illetve ez csak ebben a pillanatban tört rám, eddig észre sem vettem.
***
ÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓ!játszunk olyat, hogy mindenkit fejbeverünk, aztán mikor felébrednek az ájulásból, elhitetjük velük, és elhitetjük velük, hogy világbéke van, sosem volt másképp, nem is lesz, és egy a lényeg, hogy kelljen 10re suliba járni. ja, nem... hogy mindenki életét meg kell könnyíteni. és mivel mindenkinek ÉN mondom majd ezt, ezért mindenki elkezd ezen dolgozni, és mivel rajtam kívül mindenki más ezen fog fáradozni, ezért csak az én életemet kell majd könnyebbé tenni.
nem, mégse. ez nem lenne jó. ti is észre vettétek, hogy nekem sose nem jó semmise? mert én igen. és azt kell mondjam, ezzel SEM vagyok elégedett! ójajj, tudjátok mit?! "szakítás a múlttal! ezentúl semmi sem ugyanolyan..." igen. ha új életet lehetne kezdeni egy csettintésre, akkor folyton azt csinálnám! úgyse lenne sose jó az se, amit kapok, és csettintenék újra... nem ez sem lenne jó. VÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!
[innen.]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése