Már csak egyet kell aludni. El sem hiszem. Vagyis ez így nem igaz, mert elhiszem, csak nem tudom feldolgozni. Szeptember végén lenne 3 éve, hogy felrakták a drágát, emlékszem zapa ott izgult kint, a doktorbácsi meg csak biztatta olyanokkal, hogy "ha bármi gond lesz vele - már pedig lesz -, jöjjenek nyugodtan, az ügyeletre bármikor lehet jönni bejelentkezés nélkül"... Hát, végül sosem mentem ügyeletre. Mindig inkább feltelefonáltam dokinénit, és kértem egy közelebbi időpontot. De erre sem sokszor volt alkalom. Szerencsére. Összevissza állították a fogaimat mindig, mikor végre jók lettek, történt valami, és megint nem jók lettek. Úgy is mondhatnám, hogy rosszak. Szerettek torlódni, ez által mindig úgy kellett csinálni, hogy véletlenül se csússzanak egymásra. Segítek kitalálni: ez folyton réseket okozott. Még most is van egy, de az már úgy marad. Örökre, vagy nem, de egy ideig biztos. Minimum pár percig... remélem. Nagyon fura lesz nélküle, hiányozni fog (de megtarthatom!)... persze már várom, hogy megszabaduljak tőle, de csak azért, hogy tudjam milyen nélküle. Aztán visszarakhatják. Vagy nem... nem tudom, mit fogok gondolni, de végül mindegy is, mert ha akarnám sem raknák vissza.
Sok mindenre kíváncsi vagyok: hogy milyen lesz nekem, mit fognak mások szólni, milyen lesz az éjszakai, meg fog-e változni, el fog-e csúszni, romlani, ahogy Dávid mondja "attól félek, hogy ha elszabadulnak, akkor szétmásznak". Na jó, nem így mondja. Mert ő nem beszél így. De én így mondom azt, ahogy ő mondja. Már nem emlékszem, hogy mondta.
Szóval így. Elérkezett az utolsó napom fogszabályzósként. Már csak egyet kell aludni. Kíváncsi vagyok, nagyon! Izgatott...
Összesítve:
Gyűrűk leesése: 2 db.
Tappancsok leesése: 1 db.
Fogfájások: nagyonsok db.
Évek: majdnem 3 db.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése