What's more important? Saving yourself or letting me in? [Vasárnap.]

Na, akkor kezdjük az elején.
Szerdán dolgoztam, nem volt semmi izgi. Csütörtökön szigetjegyet vettünk a csajokkal, na az már izgibb volt, odajöttek hozzánk a dunatévések, azoknak beszéltünk mindenféle okosságot, talán még a téjvééébeiss benne leszünk. Bár nem hiszem, hogy belevágnak, mivel nem vagyunk olyan tipikus tévés személyiségeknek valók. Legalábbis én... aztán fagyiztunk, hazajöttünk, és már is este volt...
Pénteken reggel megáztam Mommal, aztán Dáviddal bejártam a kikát és az ikeát, és fájós lábbal jöttem haza (mint olyankor mindig), aztán eljött a nagy nap, a szombat:
Happy belváros, Viktória Ágoston free hug-ingyen ölelés táblával szaladgált a belvárosban Pankával, Kittivel meg újonnan megismert emberkékkel. Nagyon vicces volt. Na jó, meg kevésbé vicces is, mikor jött az az idős (hajléktalan?) nő, és letaperolta Kittit... na az szörnyű volt. De amúgy zsííír(áf)ul éreztem magam, voltak kedves emberek a csapatban, és tényleg király volt, kár, hogy nem igazán haverkodtunk, vagy legalábbis nem igazán tartósan. Én. Mások lehet...
Aztáááán hazajöttem, és almás pite fogadott este 11-kor, hogy az milyen finom volt... (: Mom csinálta, még reggelire is az volt, sőt, most is ettem egy szeletet: az utolsót, ami nekem járt.
Mikával álmodtam, már nem tudok várni, olyan közel van a péntek, és méééégis olyan lassan telik az idő addig. Azt álmodtam, hogy valami töltésen ücsörögtünk, sokan, de már nem emlékszem, hogy kikkel. Aztán egyszer csak megláttam a távolban jönni felénk, de csak egyedül, minden bádigárd nélkül, és persze egyből odajött: nem volt olyan aranyos, mint a képeken és videókon, csalódtam. Naná, hogy hozzám kezd el dumálni (angolul): ilyen kicsi voltál, mikor utoljára láttalak (és mutatja, hogy meddig értem a földtől), de már akkoris milyen szép voltam... nem emlékszem igazából, de aztán csomó ideig beszélgettünk... nem is volt koncert meg semmi. Csak ültünk ketten a töltés lejtős részén, és beszélgettünk. Nos, erre nem sok esély van. De Kitti tegnap felvilágosított, hogy simán össze lehet vele futni a koncert után a szigeten, mert a fellépők csak úgy bóklásznak utána. Na jó, nem simán, de van rá valamennyi esély. Hm, nem is tudom, szerintem idegösszeroppanást kapnék, ha meglátnám ballagni mellettem. Ha már Zsomboron is kiakadtam lánchídnál... (: hm, most Ancsi kicsit izgatottabban mondaná, hogy "Vikii", én pedig felkapnám a fejem, és ÁÁÁÁÁÁ, Mikaaa, urisen - és elájulnék... aztán vihetnének a szigetmentőkhöz.
Na, asszem ennyi mostanra, legyen mindenki boldog a belvárosban, és azon kívül is, sőt Pesten, Mo, Európán kívül is. (: Mert boldognak lenni jó. (: (Vajon az emberiség hány százaléka érzett már igazi boldogságot? Ha már itt tartunk: én éreztem már? Szerintem igen... (: És ennek örülök!)