Legelsőként: Nagyon boldog szülinapot holnapra Dávidnak! (: ♥
Aztán a többi...
Talán csak nem veszi észre, de valójában mégis.
Egy olyan pillanatban, mikor azt hiszi, hogy élete jóra fordul, rátalál a szerelem, az olyan Emberek, akiknek mindent elmondhat, rózsaszín felhő, bili, meg minden ami kell. Aztán egyszer csak túl sok lesz a jóból. Mi az, hogy túl sok? Annál is több.
Néha Az Ember úgy gondolja, hogy nem érdemli meg. Tartja magát ehhez a gondolathoz, és nem is igazán törődik ennek a következményeivel - kivetüléseivel (van-e ilyen kifejezés, és értelmes-e ebben a mondatban??). Aztán valami megváltozik. Nem benne, Ő továbbra is annak az egy gondolatmagnak a tudatában él, és úgy gondolja, hogy továbbra is teljesen jól gondolja. Csak valahogy a külső dolgok kezdenek megváltozni, Az Emberek, meg az Ő(k) gondolataik. És csak kapkodja a fejét Az Ember, nem tudja, hogy mit gondoljon - és mit tegyen?. Nem dönthet helyette Más, pedig néha jó lenne, nem tehet Más helyette semmit, pedig szívesen hárítaná a feladatokat, és tenne úgy, mintha továbbra is a kis nyomorult életét élné, (mert tulajdonképpen azt teszi,) minden a régi lenne, és nem lennének Azok, akik megváltoztatják.
Az Ember (vagy valami hasonló) lennék én; Ők, Más(ok), Azok és Az Emberek pedig mindenki más, azok az emberek. Szóval akiket életem során megismertem, és (köz)be(le)szólnak a sorsom(nak)ba.
A Chop Suey! a bejegyzés hangulata. És az én új hangulatom:
1 megjegyzés:
I hate days like this. When it rains.
google readerbe átjött, de az oldal nem található
Megjegyzés küldése