Mikor a Földön véget ér az élet. [Hétfő.]

Jaj, hogy mennyi bajom lett így hirtelen... sok minden történt, nem publikálandó dolgok, meg olyanok, amik mások számára nem érdekesek (bár ez engem legtöbbször nem zavar, de most mégis), vagy inkább én szeretném, hogy bár ne lenne az. Úgy könnyebb lenne szépen elsiklani az apróságok fölött. Amit persze nem szabad, mert minden részlet számít. De... ha lenne egy nagy könyvem, amibe én írhatnám az életet, mindenki élete tökéletes lenne. (: Csak egymást viszont szerető emberek lennének, meg béke, meg minden, és senki nem tudná, hogy milyen tökéletesség nélkül, ezért nem is hiányozna nekik, így hepi lenne minden. Na, ki akar ott élni?? Haha, persze, a saját életemet sem tudom úgy vezetni, ahogy kéne, nemhogy (megközelítőleg) 7 milliárd másik emberét... ugye senki nem akarna a világomban élni? Az igazság az, hogy néha én sem akarok a sajátomban...

No, de ez most ilyen depis szöveg, pedig nem vagyok depis. (: (Milyen hülye szó...) Mondogassátok nekem sokszor, hogy kapucni, és akkor boldog leszek. (: