20100123

I don't feel a thing, my feet are frozen. [szombat.]

íme a hatvanhetedik bejegyzés. és tessék:

Magashegyi underground - Kocka rap. Szöveg Szabó T. Anna azonos című verse alapján:

Leülök melléd a netcaféban, tőled lett ez igazán hotspot,
bedumálom magam a programodba, hogy remegjen a térdeden a laptop.
Micsoda billentyűk, micsoda tapipad, és a LCD-d sem akármi,
hogy milyen lehet a kerneled, azt ki sem merném találni.

Ez már a közös ülés, ez a bőrkanapé, közös a szerverünk, tiszta szerelem,
módosítom a forráskódod – kompatibilis vagy? Gyere velem!
Hagyd ott végre a fájlcserélőt, felejtsd el végleg a VPN-ed,
én vagyok csak, aki komolyan veszi, nemcsak a hardvered, de a szoftvered.

Vered a gépet, tudom, jogod van, hogy megírj engem a blogodban:
„Itt egy szabadszájú lgpl!” Csak nehogy valamit elgépeljél…

Én leszek a szerelmi professzorod, optimalizálom a processzorod,
őrizem a szemedet, és azt akarom, hogy implementáld a protokollom!

Őrizem a szemedet, és azt akarom, hogy implementáld a protokollom!

Csatlakozom az USB-dhez, bootstrepelem az oprendszered,
a hardveremben a rendszermagom vár, hogy tesztelhesse a drájvered,
de ha nem figyelsz ide, ha nem vagy itt, beküldöm a backdooron a trójait!

Rágerjedtem a szerelmedre. Rádugom a rootert az eternetre,
a gyorsítókártyát installálom – pörög a flash videónk, már 5.3,
és mert tudom, hogy egy jó vas mit szeret: élsímítom a pixeled!

Ez nem játékprogram, ez egy replikáns kód, és én vagyok hozzá az interpreter,
beizzítalak, felpörgetlek, az enyém leszel, igen, az enyém leszel!
Ha az órajeled a csúcsra jutott, mikor elérted már a százhúsz fokot,
ha a tápegységed már hűteni kéne – akkor mondom ki végleg, hogy vége!


hihhhetetlen jó volt a koncert, jó elöl voltunk, Lillával tomboltunk, jaj. Igazából arról nincs mit mesélni, csak jó volt, és nagyon jó zenéik vannak, és most már (eddig is) ezt is tudom!
Aztán a koncert után dumálgattunk, meg táncoltunk, fuhúú, hogy milyen emberkék voltak ott... na, az nem semmi! mondjuk biztos van olyan, aki rólam gondol hasonló szépeket... (: na mindegy. és mivel jogom van megírni a blogomban, ezért megírom, hogy LILLA, ez eddig jó (úgyértem: kellemes, szuper, ÜBERMEGAKÚL) 2ésfél/3 nap volt, most nem vagy itt, de este megyünk gödörbe, eriksumo, Kiss Erzsi. (: bízom benne, hogy neked is tetszeni fog. ((: ja! és szeretem az új kabátod! :P
a többi meg nem érdekel. én ilyen apróságokkal nem foglalkozom. Kit érdekel? Viccelsz? "Lazavagyokleszarlak." haha. régi... szép... idők... WTF?! najó.
akkor inkább mesélek a csütörtökről!
(időközben aviade* kiment a kutyához, meg eszik egy mandarint.)
infó végére Cserne bejött hozzánk, és eljött velem fülhallgatót venni, csodás, zöld strasszköves, sebaj, legalább zöld, mint az empéhármam. Aztán elmentünk a nyugatiig a kékmetróval, ücsörögtünk 5 percet a westendben, aztán előre mentem, hogy az aluljáró szinten találkozzak Dáviddal a vízesésnél, amiről egyébként Willy Wonka csokikeverő "esése" jutott eszembe, ahogy onnan teljesen lentről néztem fölfele (mert persze én voltam ott előbb... :D). De nem kellet sokat várni, aztán bementünk a nyugati mekibe, de ott túl sok volt az ember, hely se nagyon volt, így hát fogtuk magunkat, megkerestük, hogy hol is van az a "burger king mellett" meki az oktogonon. Ettünk-ittunk-jót mulattunk, szeretném, hogy Dávid megtanítson írni. Mert olyan szépen ír. Én meg olyan csúnyán. Aztán csendesben Lillával meg Ádámmal (aki Lottó, csak nem szabad úgy hívni), és írtam ott egy novellát, mert úgy fúúúúúh, hirtelen elkapott az ihlet. Majd publikálom -talán.
És mára ennyit, megyek zuhanyozni és hajat mosni, mert már 17:47 van (észrevettem, hogy a blogger midnig azt írja ki publikálási időnek, amikor megnyitom az új bejegyzést, és nem azt, amikor közzéteszem. Ez egy buta szokás szerintem!), aztán majd kell menni gödörbe. (: jó szombati szórakozást mindenkinek. ((:

Nincsenek megjegyzések: