The streets of nowhere. [vasárnap.]

Éljen-éljen a true blood, első két részét megnéztem, holnap jön a harmadik. ♥ (Azért jó vagyok, már nézni is angolul nézem. (: Csak tudnám, hogy akkor mitől lett olyan béna a dolgozatom. Illetve nem lett béna, csak nem a legjobb...)
Hmm, egyébként izgalmas hét elé nézek. Holnap le lesz vágva a hajam délelőtt, valami olyasmit szeretnék, mint a bal alsó lánynak, Amber Tamblyn-nak (/nek?). A délutánt-estét meg majd meglátjuk, hogy milyen lesz. (: Remélem - gondolom -, jó. (:
Kedden, ha minden jól megy, akkor megyek, megtanulom, hogy mit kell majd csinálnom vasárnap, mikor dolgozom - vagy valami olyasmi.
Szerdától péntekig, vagy szombatig - már nem emlékszem, mit beszéltünk meg - Rebekával leszünk Gödön, ha elengedik. Remélem igen. Kint vannak unokaöcsémék is, olyankor aztán igazán vicces. Szeretnek minket... szivatni. Szépen fogalmazva. (:
Vasárnap pedig... fentemlítve. (:
Egyébként tegnap nem volt semmi izgalmas dolog, sétáltunk a Duna-parton Vácon, meg voltunk mamámnál, onnan tudom, hogy ott vannak az unokaöcséim, és még ott is lesznek egy darabig. Vicces volt, játszottam GTA 4-el. Hogy ez miért vicces? Mert én köztudottan nem tudok irányítani sem embert, sem autót, sem pedig semmit ps konzollal. (Ellenben nagyon jól el tudok játszani a billentyűzet 4 nyilával Tarzanosat, vagy hupikék törpikéset. Igaz-e zapa?! A régi szép idők, mikor még 4 éves voltam, vagy 5, és nem is emlékszem semmire, csak a kedvenc viccemre, amit Törpapa mesélt a játékban: "Az egyik törp festi a lakását. Épp a plafonnál tart, mikor besétál egy másik törp, és azt mondja: kapaszkodj a törpecsetbe, elviszem a törplétrát!" -ha, ha!) De azért valahogy elboldogultam, nagyokat nevettünk közben, felidézve mikor nem tudtam kimászni a vízből, és mikor végre sikerült, átugrottam a korlátot, és ismét vissza estem. Igen, ilyen izgalmas dolgok történtek velem, mikor először játszottam GTA4-et ps-en. De még emlékszem, mikor a Marcival meg a Petivel Sopronban játszottunk valami ősrégi verzión, az olyan jó volt. És akkor utána körbe-körbe pörgettek a gurulós székkel, én pedig rosszul lettem. Hűha, ki gondolta volna, hogy elkezdem írni ezt a bejegyzést, és ennyi minden eszembe jut. (: Szép emlékek, még picike voltam. Most már nem vagyok picike. (: Na, azért túl nagy sem, de nem olyan kicsiviki, mint aki voltam. (: Bár van aki állítja, hogy aranyosabb voltam, és könnyebb volt velem az élet. De azt hiszem, ez minden gyermekkel így van. Nem?!
Szóval, ott tartottam, hogy voltunk tegnap Vácon és Gödön. Egy saccperköbö 35 éves zsigulival. Huhúúú, eleinte féltem, hogy szétesik alattunk, de a végére megszoktam. Ráadásul kényelmes is, és jól ki lehet belőle látni előre is meg hátra is. - Nem a mi autónk. Illetve...
Boldog Lacinapot! (: