Hm. Fáradt vagyok. Vagyis álmos. De egyébként egészen jól bírom, azt hittem még vasárnap este, hogy kevésbé fogom bírni kedd estéig. Ennek így most van értelme? Mindegy...
Íme egy zene, amiből a bejegyzés címe is származik, tegnap valahol (asszem...) a Dob utcában mesélt Roli egy történetet miközben sétáltunk (nem is keveset... összevissza... és mindig ugyanoda lyukadtunk ki...), és este pedig mikor már elmentem aludni, de alvás helyett tévéztem, akkor szólt ez a zene, és hát így most itt van. (: Izgi történet, igaz? (:
Egyébként már egészen megszoktam a hajamat, és hihetetlen, hogy milyen sokat számít, hogy milyen ruha van rajtam és ki vagyok-e sminkelve (csak olyan szolidan, ahogy én szoktam lenni), egészen megváltoztatta a kislányos fejemet, ami a hajamtól lett...
Íme egy nasszerű kép, amin tökre nem látszik ugyan, hogy milyen a hajam, de (ellenben) sikerült úgy szétfotosoppolnom, hogy nem feltétlenül vagyok felismerhető...
U.i: már 2. éjjel álmodok vámpírosat. O:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése