Marcipánmérgezés hála Antiának és Reninek, osztálykarácsony, téli szünet. Csak tudnám, hogy az az adventi koncert minek kell... az áhítat anélkül is meglesz (se, mert hol a karácsonyi hangulatom??), és csak bemegyünk duzzogunk, hogy minek, aztán meghallgatjuk, de nem akarjuk. És valószínűleg úgy is végig beszélgetjük. Már ha lesz kivel, a fél osztály nem is jön. Nem baj, legalább megkapjuk a borítékokkal és karácsonyi üzenetekkel, amit csak a fa alatt lehetne kibontani, de én úgyis kibontom előbb, nem azért, mert nem bírom ki (de), hanem mert nem a fa alatt fogom ezt bontogatni, hanem egy magányos pillanatomban, hogy olvasgathassam, hogy boldog karácsonyt és újévet. Persze sokan nem írtak... nem is tudom mit várok... aki írt, arról úgy is tudom, hogy mit. Hogy szeret, meg örül, hogy jóban vagyunk/jóba lettünk. Én is ezt írtam mindenkinek. Jó, meg kívánságot. Mert az vikis, egy kicsit egyedi... talán nem annyira sablon. És elhatároztam, hogy idén mindenkinek kívánok valamit, 2011-re. Valami hasznosat, praktikusat. Mint amilyennek az ajándékoknak kéne lennie, ha adnék ajándékokat a legtöbb embernek...
Minek hallgatok szomorú zenét? Attól csak szomorú leszek...
'Egy újabb szívtörés esetén a ragasztót te állod.'
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése