Közben, mivel a t-pont wifijére nem tudtam kapcsolódni, egy másik nyílt hálózaton keresztül yammoltam, ahol közben még egy reggeli twittemre ("Olyan érzés, mint mikor beszorul a levegő. Csak feljebb, ahol érezni a bordáimat. És rosszabb, sokkal. És szombat óta.") kaptam választ valakitől, akinek nem árulom el a nevét, mert nem tudom, hogy közzé-e szabad tenni, vagy mit szólna hozzá. Szóval, hogy neki is ez volt, mielőtt PTX-e lett, vagy hogy kell ezt mondani. Az mi? "kilyukad a tudod :-/" Na itt jött az ijedtség, haza, dokihoz. Dokinéni az ügyeleten végigtapogatta a hasam, meg ott a környéken, ahol a bordáim vannak, meg ilyenek. Azt mondta, hál' Istennek csak valami izom izé, semmi komolyabb, csak ne porszívózzak, meg tornázzak. Hát, jó. Akkor majd én leszek, aki összeszereli a karácsonyát (amúgy is én lennék), amíg a többiek karácsonyi nagytakarítást végeznek, hallelujah, bár úgy sem engedik majd meg, hogy ne takarítsak. Höh, egy kis izomizé, mi az nekem?! Egyébként mióta tudom, hogy nincs semmi komoly bajom, azóta kevésbé fáj. Hipochondria első tünetei?!
Aztán... azóta is bírom, már 4 napja, plusz az a kicsi a szombat estéből, szóval hős vagyok. 'You gonna miss me when I'm gone.' Se. Illetve nem tudhatom, de ahogy ismerem, nem az a hiányolós típus. Sebaj, nekem meg van a telefonom, amúgy is, ma eldöntöttem, kell nekem egy sztárhárem, #1 Mika, #2 Travie McCoy, #3 Ian Watkins. Hamar túl lennék az egészen, az hétszentség. (;
Az egésznek semmi jelentősége. Tényleg nem tudom, miért írok blogot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése