like kids forever... [szerda.]

No. Ma két novellát fogok megosztani. A kettő ugyanaz, csak más kabátot öltve. Az második lesz az első, mivel azt itthon, nyugodt környezetben, egy már megírt dologból gyártottam, csomagoltam. Sokkal jobban sikerült, mint az első, és habár a jobb után a rosszabb sokkal rosszabbnak hat, mint amilyen valójában, inkább ezt választom, minthogy a rossz után a jó kevésbé hasson jónak. (:
A szitu, hogy a csendesben ültünk, beszélgettünk, én meg felírtam 11 szót, hogy na, akkor én most ebből novellát írok! És akkor így izé... megcsináltan! :D a másodikból (ami itt először szerepel) kimaradt már néhány szó, de csak a stílus kedvéért. (: Érzékelni fogjátok, a különbséget. (:
Jó olvasást. ^^

óvoda, ugrás, első, ruha, játszótér, Trabant, fog, múlt, találkozás, cigaretta, kamera.
2: Egy zajos helyen ültünk. Olyanok voltunk, mint egy pörgő háromszög: mindig más a felső csúcs. Ők ketten óvodai emlékekről beszélgettek, de én kimaradtam. Mint az ilyenekből úgy általában mindig. Nem tudtam időugrani: sokszor nem volt hova. Nem voltak játszótéri szerelmeim, vagy más kislányok, akik pont ott és pont akkor születtek, mint én.
Kinéztem az ablakon, egy Trabant pöfékelt odakint. A kirakatban ültünk, akárcsak a próbababa az utca túloldalán. Jártam már abban a boltban, de azok az emlékek, amik oda fűznek, tulajdonképpen nem is az enyémek...
Egy kúlturhely, ahol voltunk. Egy olyan kúlturhely, amely tálcán kínálja a találkozásokat. És még ha elsőre nem is ízlik, a közepébe is bele kell kóstolni, hátha ott már édesebb. Visszaköpni tilos!
A cigaretta kiesett a kezemből, lyukat égetett a terítőre. A fogaim még egyszer utoljára összekoccantak, és a kamera leállt.

1: Egy zajos helyen ültünk. Óvodai emlékekről beszélgettünk. Mindenkit magával ragadtak az emlékek, egyedül én maradtam ki. Nem tudtam visszaugrani az időben. Nem volt érdekes múltam, nem jártam ki játszóterekre, ha mégis, nem ismertem ott senkit.
Kinéztem az utcára, nézelődésbe merültem. Egy Trabant állt az utcán. Szemben velünk egy ruhabolt volt. Jártam már bent, pont akkor, mikor itt tettem első látogatásomat.
Azt hiszem, ez a találkozások helye. És ezeket a találkozásokat nem szabad elkerülni. Itt minden alkalmat meg kell ragadni.
A cigaretta kiesett a kezemből, a fogaim még egyszer utoljára összekoccantak.
A kamera leállt.

UI: enyém lett a legjobb angol! ((: